Dömötör Csaba (Fidesz)

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Sok témát érintett. Kezdjük, mondjuk, azzal, hogy ki a kommunista és ki a fasiszta! Az ön miniszterelnök-jelöltje beszélt arról nemrégen, hanem pár nappal ezelőtt, hogy ő a kommunistákat és a fasisztákat is képviseli. Nem tudom, hogy önökre gondolt‑e, ezt majd házon belül, legyenek szívesek, beszéljék meg. (Balczó Zoltán: Mi kommunisták vagyunk?)

Amit ön elszalasztott évtizednek nevez, azt mi teljesen másképp szemléljük. (Dr. Brenner Koloman: Azt látjuk!) És akkor menjünk sorra, nézzük, mondjuk, a gazdasági kérdéseket! Amikor ez a kormány megkezdte a működését, hivatalba lépett, IMF-hitelek rabságában voltunk; azt a hitelt visszafizettük. Ezt azért emelem ki külön, mert amikor IMF-hitellel szembesül egy ország, akkor az alapjaiban meghatározza a gazdasági mozgásterét, az politikai és gazdasági feltételekkel is jár. És miután kievickéltünk, sok-sok év munkájával kijöttünk ebből a helyzetből, a gazdaság növekedő pályára állt, olyannyira, hogy a járvány előtti években 5 százalék körüli volt mindvégig a gazdasági növekedés. Ha a tavalyi évet nézzük, a járvány ellenére 7 százalékkal nőtt a magyar gazdaság, úgyhogy van összehasonlítási alapunk, amikor az ön szövetségesei kezeltek válságot, akkor közel 7 százalékkal csökkent. Érti a különbséget? Miközben ön eltékozolt évtizedről beszél, akkor 7 százalékkal zsugorodott a gazdaság, most pedig 7 százalékkal nő ‑ ezek a tények. (Dr. Brenner Koloman: Mennyi a fizetés?)

Aztán ez egyébként sok minden másra is kihatással volt, például arra, hogy miközben a baloldali kormányzás időszakában a stratégiai iparágakban csökkent a magyar tulajdon aránya, például a bankszektorban 60 százalék fölé nőtt, ez a kormány sok lépést tett annak érdekében, hogy a magyar tulajdon arányát növelje. Ez odavezetett, hogy például a bankszektorban, a médiában, az energetikában szerencsére újra 50 százalék fölött van a magyar tulajdon aránya. Mi volt ezzel szemben? Az önök szövetségesei mindent elherdáltak, 190 magyar állami vállalatot eladtak, és ha 2010 után is kormányozhattak volna, akkor eladták volna a maradékot is. És ha ön erre megvonja a vállát, akkor szeretném figyelmébe ajánlani, hogy a Városházát is eladnák, tehát még a saját széket is eladnák maguk alól. És ha azt mondaná, hogy hát, ez túlzás, akkor nézze meg, hogy a tévészékház épületét hogyan adták el: három év alatt annyit kellett bérleti díjként fizetni a magyar államnak, mint amennyit kapott az egészért privatizációs bevételként, hogy aztán építsenek egy másik tévészékházat PPP-ben. Ki járt jól? Bajnai Gordon és köre, ugyanazok a szereplők ‑ zárójel bezárva.

Ha a munkahelyeket nézzük, 12 százalékról ‑ 12 százalékról! ‑ 4 százalék alá sikerült csökkenteni a munkanélküliséget úgy, hogy a foglalkoztatottság most újra rekordon van a járvány ellenére. Legyen szíves, hasonlítsa össze a magyar foglalkoztatottsági számokat az uniós átlaggal! Ez most már egy munkaalapú társadalom, szemben azzal az időszakkal, amikor jobban megérte segélyből élni.

Ha a béreket említik, a mostani kormányzási időszakban 70 százalékkal nőttek a reálbérek. Van összehasonlítási alapunk: tizen-egynéhány százalékkal nőttek azok idejében, akikkel önök most szégyenteljesen összefogtak.

Ha a családtámogatásokat nézzük, az önök szövetségesei semmi mást nem tudtak nekik javasolni, csak devizahiteleket. Most már van babaváró támogatás, CSOK, falusi CSOK, kedvezményes hitelek, zöld-CSOK, felsorolni is hosszú lenne. Mi támogatást adunk a határon túli magyaroknak, önök korábban fontosnak tartották a támogatásukat, most pedig azokhoz csatlakoztak, akik még most is rájuk csapják az ajtót, még járvány idején is.

És a külpolitikában ‑ még egy véleménykülönbség köztünk ‑ nem a szőnyeg alatt közlekedünk, hanem akkor is kiállunk a magyar érdekekért (Balczó Zoltán: Helyes!), ha egyébként ez kellemetlen vitákkal jár, önök meg mindenben hasonulnának. Tehát egyszer uniós zászlót égettek, most pedig ugyanazt szajkózzák, mint bármelyik, találomra kiválasztott DK-s politikus.

Ami az erőszakosság kérdését illeti: szóval, azért álljon már meg a menet, tisztelt képviselő úr! Hát, nem a mi képviselőtársaink masíroztak gárdában, gárdista mellényben, nem mi voltunk, hanem önök voltak. Ezek után erőszakosságról beszélni azért meredek, meg azok után, hogy az ön pártelnöke az egész választási ciklusban állandósította a gyűlöletpolitikát, nem a Ház falain kívül, hanem itt a parlamentben minden egyes héten. Úgyhogy, ha szeretetpolitikát szeretnének számonkérni, akkor azt legyen szíves, kezdjék a pártelnöküknél.

Ami pedig Gyurcsány Ferenc kérdését illeti, maradjunk a tényeknél! Pár nap múlva nyilvános lesz egy baloldali választási lista (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), Gyurcsány Ferenc listája (Balczó Zoltán: Hányadik helyen van?), önök meg rajta lesznek, ami azt jelenti, hogy mindenben szembemennek azzal, amiért egykor létrejöttek. Vállalják ennek minden következményét! Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypártok soraiban.)