Dr. Bősz Anett (DK)

DR. BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm a lehetőséget. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az egyik utolsó alkalom, hogy az országgyűlési választás előtt ebben a teremben találkozunk, és bízom abban, hogy az egyik utolsó alkalom, amikor a szövetségeseinkkel az ellenzéki padsorokban foglalunk helyet.

Hiszem, hogy tudunk kormányt váltani, és tudom, hogy ennek a társadalomnak erre nagy szüksége is van. A jogállam és a demokrácia helyreállítása mellett az ellenzék közös programjában számos olyan gyakorlati lépést tervezünk úgy az országra, mint az egyes régiókra nézve, amelyek előrelépést jelentenek majd valamennyi honfitársunk életében.

Azonban az érdiek, a törökbálintiak, a diósdiak, a tárnokiak, a sóskútiak és a pusztazámoriak, valamint a teremben helyet foglalók nagy türelmét és megértését kérve én most egy olyan eseményről számolnék be, amiről visszafelé siettem a parlamentbe, ugyanis ez valamennyiünket érint; és higgyék el nekem, hogy ez a jegyzet, amit itt a kezemben tartok, nagy szerepet fog még kapni az összes utcafórumon.

Az azonban, ami most zajlik éppen a Dankó utcában Iványi Gáboréknál, megengedhetetlen és elfogadhatatlan, az egy demokráciában, egy jogállamban meg nem történhetett volna. Abból a Dankó utcából jövök, ahol az egyházi és szociális dolgozók számos állami feladatot pótolnak, sok esetben a hajléktalanellátást, elesett társadalmi csoportoknak a gyermekeit tanítják, olyan emberekkel törődnek, akiknek oda a méltóságuk már nagyon rég; és ők visszaadják nemcsak a méltóságukat, hanem az élelmet, a tiszta ruhát, a meleg szobát, esetleg egy ágyat, hogyha valakinek erre van szüksége. Mindannyian tanulhatnánk tőlük szolidaritásból és abból az alázatból, abból a szolgálatból, amit nyújtanak.

Iványi Gábor bűne most annyi, hogy az egyháza akkor fizetett járulékot, amikor éppen pénze volt; ugyanis több mint egymilliárd forinttól fosztotta meg a jelenlegi hatalom. Iványi Gábornak nincs bűne. Ugyanakkor egy olyan helyiségből jövök, ahol, nem fogják elhinni egyébként, de imára kialakított padsorok bűnügyi helyszínnek voltak minősítve, mi pedig a képviselőtársaimmal azoknak az embereknek, akik akadályozzuk a bűnügyi helyszínelést. Ugyanis NAV-osok és rendőrök álltak az utcában, ameddig a szem ellátott, azért, mert Iványi Gáborék napról napra élnek most már évek óta; mert vannak ebben az országban olyan egyházak, amelyek tetszenek a hatalomnak, és olyanok, amelyek nem. Úgy tűnik, hogy Iványi Gábor azok után az évek után, ami egyébként személyesen a miniszterelnök úr családjához is kötötte, nemhogy már nem fontos a kétharmadnak, de kifejezetten ellenséggé vált.

De hadd idézzem őt, a ma délutáni szavait! Ugyanis amikor ott ültünk az úgynevezett bűnügyi helyszínen, és azt mondták, hogy a képviselők akadályozzák a helyszínelést, akkor azt mondta Iványi Gábor, hogy a képviselők a társadalom szemei, nekik mindent látniuk kell és mindent meg kell mutatniuk abból, ami zajlik.

Hát, most megmutattunk egy kis szeletet abból, hogy milyen az, amikor sérülten működik a jogállam és a demokrácia, hogy milyen az, amikor vannak egyenlők és egyenlőbbek nemcsak az egyházpolitikában, hanem egyébként mindenütt, mert az a helyzet, hogy Iványi Gábor azokkal az emberekkel foglalkozik, akik sosem voltak elég egyenlők, akik sosem voltak elég jók ahhoz, hogy törődjön velük ez a rendszer.

De higgyék el, hogy a kormányváltás után nem kell elég jónak lenni ahhoz, hogy a kormány törődjön valakivel. Ez az ellenzéki egység nagyon komolyan gondolja az egyenlő méltóság és az egyenlő bánásmód elvét. Hát ez az, amiért most visszamegyünk a Dankó utcába, és ez az, amiért a Magyar Evangéliumi Testvérközösséget mindenben segíteni fogjuk, akkor is, hogyha szégyenszemre itt a választási kampányban adott esetben a vezetőiket akár rabláncon viszik el. Nagyon köszönöm, elnök úr, a türelmét.