Dr. Bősz Anett (DK)

DR. BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Urak! Homéroszt követve kezdjük in medias res, azaz a dolgok közepébe vágva: Magyarországon megélhetési válság uralkodott el. A jólét leghívebb mutatója, az egy főre jutó egyéni fogyasztás 2020-ban az Európai Unión belül csak két tagországban, Horvátországban és Bulgáriában volt alacsonyabb, mint nálunk. Tíz éve még hat országot hagytunk magunk mögött, 2020-ban a létminimum havi 101 ezer forint volt, és az alsó két jövedelmi decilis átlagjövedelme mélyen ez alatt maradt. Azóta ezek az adatok csak rosszabbodtak. Több mint kétmillióan élnek tehát abszolút szegénységben a honfitársaink közül, a minden más európai országnál szűkmarkúbban ellátott munkanélküliek, a létminimum alatti bérért dolgoztatott közfoglalkoztatottak és a nyugdíjasok jelentős csoportja is.

Idős honfitársainknak a svájci indexálás eltörlése jelentette a legnagyobb érvágást. Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, ezt a Bajnai-kormány 2009-ben még azért függesztette föl, hogy a nyugdíjak emelkedése legalább az inflációt elérje, önöknek viszont az első dolguk volt ezt meg is szüntetni, és emiatt drámaian leszakadt az átlagnyugdíj a nettó átlagkeresettől. 2009-ben még elérte annak kétharmadát, de 2020-ban már a felét sem. A svájci indexálás fenntartásával 2020-ban az átlagnyugdíj 175 ezer forint körül lett volna a jelenlegi 133 ezer forint helyett. Ez évente tehát félmillió forinttól fosztja meg a nyugdíjasokat. Ezt próbálja a jelenlegi magyar kormány a 13. havi nyugdíj egynegyedével, valamint az önök által nyugdíjprémiumnak nevezett 80 ezer forintos egyszeri juttatással korrigálni. Ez az egyhavi plusznyugdíj amúgy az éves nyugdíj 8 százalékának felel meg, amit a 7,9 százalékos infláció már fel is falt és jó előre visszavett tőlük.

A fiatalok talán legsúlyosabb problémája az első lakás megszerzése. A jelenlegi rendszer a középosztályt segíti, ugyanakkor azok, akik valóban rászorulnának arra, hogy fészekrakó programokban tudjanak részt venni, adott esetben induló ingatlan nélkül, hát, ők fizetik meg annak az árát, hogy a hamis középosztályosodásnak a bérlakáspiacon is megvan a maga hatása, ugyanis azok, akik nem tudnak saját tulajdonú ingatlanban családot alapítani, drámaian elszállt bérleti díjakat kell hogy fizessenek a bérlakásokban.

A bérből és fizetésből élők helyzetét tavalyig meghatározta, hogy a nettó minimálbér az EU-n belül csak Bulgáriában volt alacsonyabb, a nettó átlagkeresetben pedig ezenkívül csak Romániát haladtuk meg. Az idei minimálbér-emelés ezen alig segített, 2022-ben a nettó minimálbér is csak ebben a két tagországban volt alacsonyabb, mint hazánkban. A nettó minimálbér idei összege még a 2020-as átlagkereset felét sem fogja elérni, nemhogy az ez éviét, ahogy az EU ajánlása arról szólt volna.

A vállalkozók sosem tudhatják, mikor támad önöknek egy újabb ötlete, hogy hogyan fizettethetnék meg velük a válság árát, hogyan tömködhetnék be azokat a központi költségvetésen tátongó lyukakat, amelyek az elhibázott gazdaságpolitikai és fiskális politikai lépésekből következnek. Ennek a kárvallottjai elsősorban a kisvállalkozók.

A költségvetési szervek dolgozóinak átlagkeresete alatta maradt a nemzetgazdasági átlagnak, az elmúlt tizenkét évben egyébként mindig. Ezt kompenzálná az itt dolgozók számára kívánt stabilitás, amit ugyanakkor sajnos a válság közben tett lépések elvettek ezektől az emberektől. Közöttük is a humán egészségügyi ellátásban dolgozók átlagkeresete 2020-ban alig haladta meg a nemzetgazdasági átlagot. Az elmúlt évi emelés hatását semmissé tették az egészségügyi szolgálati jogviszony megalázó feltételei.

A szociális ellátásban dolgozók átlagkeresete a nemzetgazdasági átlag felét sem érte el. Igaz, 2014-ben még az egyharmada volt. Világosan mutatja ez, mennyire tartják önök fontosnak a társadalom perifériájára szorult honfitársainkat, valamint azokat, akik valóban segítségre szorulnának valamely egészségügyi vagy szociális intézményben.

A pedagógusok helyzetét pedig annak a tanárnak a kommentárja írja le talán a legjobban az önök által sebtiben meghozott szabályozással betiltott sztrájkra adott reakciójában, amikor annyit mondott, hogy legfeljebb elmegyek a Lidlbe dolgozni kétszer vagy háromszor annyiért. Csoda‑e, hogy több iskola képtelen szaktanárokkal ellátni az oktatási feladatokat?

A megélhetési válságnak tehát idősek és fiatalok, szegények és a középosztály alatt maradó társadalmi csoportok is mind kárvallottjai. Én az Egységben Magyarországért egyik képviselőjelöltjeként csak azt tudom mondani, hogy a kormányváltás ezt is korrigálni fogja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

(13.40)