Varga Zoltán (DK)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Önök szemmel láthatóan nem tanulnak semmiből. Szörnyű még kimondani is, az önök járványkezelése ezekben a napokban az elmúlt két éven belül immár negyedjére is megbukik. A múlt héten ismét többször emelkedett 200 fölé az elhunytak száma naponta, összesen pedig már több mint 35 ezer honfitársunkat vesztettük el a koronavírus-járványban. Családok mentek tönkre, álmok foszlottak szerte, emberek mentek el, akiknek egy jó részét meg lehetett volna menteni, pusztán egy felelős, hozzáértő kormány kellett volna, amely komolyan is veszi a járványt.

De a magyar embereket sajnos önökkel verte meg a sors, ezért pedig hatalmas árat fizetünk. Önöknek olyan pokoli bravúrok sikerülnek, amelyekre a világ fejlettebb részein nem lehet példát találni. A tavaszi hullám után a múlt hétre ismét világrekorderek lettünk a lakosságarányos halálozásban. Ameddig az EU-átlag szerint 1 millió főre vetítve 4 ember hal meg a járványban, nálunk ez a szám közel 18, az uniós átlag több mint négyszerese. Mint ahogy élen járunk abban is, hogy egész Európában nálunk növekedett az elmúlt öt hétben legnagyobb ütemben az elhunytak száma.

Világosan látszik, hogy ha ma valaki megbetegszik Magyarországon, jóval nagyobb eséllyel veszti el az életét, mint bármely másik EU-tagállamban. Az nem kérdés, hogy önöknek ezért politikai felelősséget kell majd vállalni, önöknek a világ legpancserebb járványkezeléséért kell majd felelniük, és ezt jövő év áprilisban meg is fogják tenni. De engem mégiscsak az érdekelne, hogy amikor önök két győzelmi jelentés között a tükörbe néznek, akkor mit éreznek. Egyáltalán hogy tudnak a tükörbe nézni ezek után? Hogy tudnak a szemébe nézni 35 ezer elhunyt magyar ember családjának? Hogy számolnak el a lelkiismeretükkel a több mint 35 ezer emberi életért, és miért nem cselekszik már végre a kormány, hogy ne kelljen még sok ezer magyar embernek meghalnia? Köszönöm és várom a válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)