Dr. Fónagy János (Fidesz)

DR. FÓNAGY JÁNOS, a Miniszterelnöki Kormányiroda államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban, már csak azért, mert felmerült, Z. Kárpát képviselőtársam valóban kezdettől a devizahitelesekkel és ügyeik folyományaival foglalkozik, így hát nekem is feladatom, hogy ha ő az aggályait, akkor én az általunk valósnak tartott tényeket mondjam. Azért kérem képviselőtársamat is, és mindenkit, akihez ez most eljut, hogy ne feledkezzünk meg arról, hogy a devizahiteleseknél mintegy egymillió család jutott bajba. Azért ez a kormány a forintosítással lezárta magát a devizahiteles korszakot, ezzel mintegy 700 ezer család kapott segítséget; bevezettük az árfolyamgátat, mintegy 186 ezer család mintegy 50 milliárd forint kamat megfizetése alól mentesült; lehetővé tettük a végtörlesztést, amivel 170 ezer család kapott lehetőséget. Ez mintegy 370 milliárd forint megtakarítását eredményezte. A banki elszámoltatás keretében az összes szerződést felülvizsgáltattuk, ez 30 százalékkal csökkentette a törlesztőrészleteket, és ugyancsak 1000 milliárd forint tehercsökkenést jelentett; és végezetül, de nem utolsósorban megteremtettük a magáncsőd intézményét.

És az, ami miatt ez az egész szóba került, az eszközkezelő-program keretében mintegy 38 ezer család otthonát ‑ ha úgy tetszik ‑ mentettük át, aminek a túlnyomó többsége, mintegy 37 ezer család úgy nyilatkozott, és nemcsak úgy nyilatkozott, hanem vissza is vásárolta.

Úgyhogy valóban, én az eszközkezelő-programban kezdettől részt vettem, kétségtelen, hogy alakult. Mi sem bizonyítja jobban ‑ és ezt már máskor is elmondtam e ház falai között ‑, emlékszem, amikor emlékezetem szerint ’12 nyarán az államtitkár asszony munkatársammal számolgattuk, hogy a kormány elé akkor 3500 vagy 5000 visszavásárlást terjesszünk, amiből a végén 38 ezer lett. Tehát ez azért menet közben nagyon sok mindenben alakult. Ez az egyik.

A másik, ugyancsak ön hozta föl, és el is mondom, mert hozzám közel áll: Nacsa képviselő úr már az ön számaira reagált, hogy a KSH-tól térségi átlagszámokat említ, de településre ez így nem igaz.

Ami pedig az ózdi példát illeti, azt hadd mondjam ‑ és ebben szinte minden hozzászóló ezt elmondta, és ebben, azt hiszem, egyetértünk ‑, hogy mindarra, amiről beszélünk, arra nincs egy üdvözítő megoldás. Nincs egy üdvözítő állami lépés, és nincs egy olyan folyamat, amire azt mondhatjuk, hogy április 1-jétől majd augusztus 15-éig lezárom. Ezek hosszú folyamatok, hosszú volt a lejtő időtartama és útja is, és nyilvánvaló, hogy a felkapaszkodás is hosszú, és sem térségek, sem települések, sem családok, sem az egyének között nem lehet szinte generális megoldás. Családon belül is van, akinek ez jelent megoldást, van, akinek az.

Az ózdi példánál maradva. Ózdra azért a múltban is, ebben 2010 előtt is voltak lépések, azt megelőzően is vittünk oda nagy létszámú, korszerű foglalkoztatókat, nem is egyet, többet. El kell hogy mondjam, hogy ott alapvetően furcsa módon nem egyszerűen a munkaerőhiány és annak a képzettsége vagy használhatósága vagy munkakultúrája okozta, azt hiszem, a problémákat, hogy egy olyan cég, mint például a General Electric előbb eladta, majd az utódja húsz év után elment. De azért nagyon bízom benne, hogy most az ózdiak találnak az állami intézkedések következtében példát.

Bár ‑ és ha már visszautalok rá ‑, például az, hogy az elmúlt időszakban visszavásároltuk magunkat egy korábban privatizált vas- és fémipari komplexum maradványába, azért az azt mutatja, hogy a Fidesz-kormány az elmúlt tíz évben előbb felismerte, majd gyakorolta azt, hogy Magyarországon alapiparokat, az alapiparosítási szinteket vissza kell hozni, mert anélkül nem lehet korszerűt sem megvalósítani.

Ma a két program ‑ a „Magyar falu” és a felzárkóztatási program ‑ elvi támogatásában az elhangzottak szerint úgy értem, hogy egyetértünk. Amit Sebián-Petrovszki képviselőtársam hiányolt és talán utalt is rá, hogy talán majd én ehhez hozzászólok, hogy ezek milyen célok.

Valóban van, de hogy ez a lista miért nincs itt, az azért van, mert ez egy jogalkotási dilemma volt, hogy egy törvénybe be lehet‑e rakni egy 1600-1800 sorból álló felsorolást, ahol minden sornak különben még további alrészletei vannak. Ez egy vastag kötet. És talán nem túl szakszerű, amit mondok, de kérem, higgye el nekem, hogy ennyi településen és ennyi földrészletet, hogyha megfeszülök, sem tudok pártalapon szétválogatni.

Az pedig, hogy egy kormány a saját maga által priorált feladatok mögé állít támogatást, nem azt jelenti, hogy adott településeket támogat. Adott célokat támogatunk, és azt kérjük, hogy ezekkel még adott pillanatban önök is értsenek egyet.

(13.30)

Itt csak az emlékezetemből próbálok idézni. Ebben vannak építési telkek, szóló telkek, tehát nem új kialakítású mezőgazdasági ingatlanból közterületbe bevont, hanem szóló telkek; vannak uratlanná vált épületek. Van egy sor olyan, ami úgy került az államhoz, mivel az állam mint végső örökös, megörököl olyan dolgokat, amikkel nem tud mit kezdeni; ott sem tudunk vele mit kezdeni, hátha az önkormányzat tud vele mit kezdeni. De nagyon sok településen éppen a „Magyar falu” program keretében a faluközpontok: gondolok itt arra, ami más törvények kapcsán előkerült, a helyi szolgáltatók valamilyen központi működtetésére, mert önállóan egy pár száz fős település nem tudja eltartani ezeket a szolgáltatókat. Vagy legalábbis, akiknek a szolgáltatást biztosítani kell, rendkívül gazdaságtalan, hogyha mondjuk, négyfajta épületet kell fűteni, őriztetni, a tetejét megcsináltatni ‑ ezeket ilyenek csinálnák.

Szociális létesítményekre nagyon gyakran kérnek területet a falvak. A támogatási rendszerek a pályázatot ‑ legyen az uniós vagy hazai, általában mindegyik ‑ ingatlantulajdonhoz kötik. Egyik pályázati rendszer sem szereti, de a használati jogokra vagy a különböző szerződéses viszonyokra tulajdont kérnek, ha ergo egy játszóteret akarnak; vagy például az utak, a belső utak kialakítása többször állami terület, és akkor két-három lépcsővel kell ezt biztosítani. Tehát nagyon színes ennek a listának a belső tartalma.

Megkérdeztem, mert pontosan szeretném mondani, szóval, azért nem vagyunk olyan rosszak, azt szeretném mondani, mint amit feltételezni tetszenek. Fábiánsebestyén: ezt a Cserna-féle szélmalmot, amely műemléki védelem alatt áll, az önkormányzat kapja tulajdonjogba, tehát azért nem szeretnénk ezt, mert ott védik. Ez egy régi szélmalom, tehát nem lesz belőle szálloda, semmi nem lesz belőle. Ez egy régi szélmalom, ami most is védelem alatt áll, és az önkormányzat azt mondta, hogy ők azt rendbe hozzák, csak kapjon védettséget, úgyhogy Fábiánsebestyén erről szól.

Végezetül, amit menet közben mondtam, erre hivatkozva szeretném ehhez a két nagy programhoz a támogatást kérni, kérem, hogy abban értsenek egyet ‑ én úgy gondolom, egyetértünk abban, amit mondtam ‑ , hogy a településfejlesztés, a falufejlesztés, vagy legyen az akár város, tehát akár a „Modern városok” program, akár a falufejlesztési program, akár a felzárkóztató programunk, hogy ez egy nagyon színes, nagyon összetett, nagyon komplex dologból áll. Az ingatlan tulajdonosától a képzési lehetőségeken át, az infrastruktúra-fejlesztéseken keresztül az állami intézményrendszer nemcsak a fizikai megközelítésnek, hanem a hivatali, az officiális megközelítésnek és az onnan való visszajutásnak a lehetőségét tartalmazza, úgyhogy kérem, hogy ezen javaslatok mellett és mögött az erre irányuló szándékot és ennek a nagyon komplex feladatnak az egyik fontos anyagi fundamentumát lássák, és ‑ legalábbis a törvény betűiben ‑ ne egy pártpolitikai törekvést.

A céljaiban pedig, úgy gondolom, hogy egyetértünk. Ezért kérem, hogy a vita után a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a türelmét, elnök úr.