Dr. Vejkey Imre (KDNP)

DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyes büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódó egyéb törvények módosításáról szóló T/17438. számú törvényjavaslat összesen 37 törvény módosítását tartalmazza, elsődlegesen azzal a céllal, hogy koherensebb legyen az anyagi jogi szabályozás, továbbá a büntetőeljárás és a felszámolási eljárás vagyoni érdekeinek rendezése érdekében, a kiutasítás büntetés hatékonyabbá tétele érdekében, a korszerű büntetőeljárás megvalósítása érdekében, valamint az alkotmánybírósági, bírósági határozatokban, az alapvető jogok biztosának jelentésében foglaltaknak való megfelelés érdekében.

Ezen célok közül kettőt emelnék ki: egyrészt a kiutasítás büntetés hatékonyabbá tételét, másrészt az alkotmánybírósági, bírósági határozatokban, az alapvető jogok biztosának jelentéseiben foglaltaknak való megfelelést.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kiutasítás a Btk. hatályos rendelkezései szerint az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésével kezdődik, a büntetés azonban ténylegesen akkor érvényesülhet, ha az elítélt Magyarország területét elhagyja. Erre tekintettel a javaslatot akként terjeszti elő a kormány, hogy a kiutasítás tartama azzal a nappal kezdődjön, amikor az elítélt Magyarország, illetve az Európai Unió területét az idegenrendészeti jogszabályok alapján, a kiutasítás végrehajtásáról hozott végzésben meghatározottak szerint elhagyja.

Reintegrációs őrizet esetén az elítélt kijelölt lakásban tölti a büntetést. Bár a végrehajtás ellenőrzése során a mozgását elektronikus távfelügyeleti eszközzel nyomon követi, de mégis fennáll a veszélye annak, hogy az idegenrendészeti kiutasítással érintett elítélt a végrehajtás alól kivonja magát, továbbá esetükben az országban a büntetés-végrehajtási intézeten kívüli tartózkodásra nincs jogalap. Ezért indokolt kizárni ezen ítéletek esetében a reintegrációs őrizet lehetőségét.

(9.50)

A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépésétől 1999. február 28. napjáig a kiutasítás mellékbüntetésre vonatkozóan nem határozott meg a Btk. konkrét tartalmat, azt az idegenrendészeti hatóság utóbb, saját eljárásban, határozattal állapította meg. Időközben az idegenrendészeti hatóság e jogosultsága megszűnt, ebből következően hosszabb tartamú szabadságvesztés esetén, illetve a Btk. időbeli hatálya figyelembevételével a gyakorlatban még az új Btk. alapján és most is előfordul olyan eset, amikor a kiutasítás tartama az ügydöntő határozatban nem került megállapításra, ugyanakkor a kiutasítás végrehajtásakor azt már az idegenrendészeti hatóság sem állapíthatja meg.

A probléma kezelése érdekében a törvényjavaslat egy új, különleges eljárási rendet vezet be, melynek révén az adott ügyben első fokon eljárt bíróság az elkövetett cselekmény tárgyi súlya és a kiszabott büntetés mértéke alapján meghatározhatja a kiutasítás tartamát. Emellett átmeneti szabályt is megállapít a törvényjavaslat a kiutasítás tartamának meghatározásához, és rendezi azon elítéltek helyzetét, akikkel szemben a határozatlan tartamú kiutasítás végrehajtásra került, illetve azért nem került végrehajtásra, mert az idegenrendészeti szabályok azt már nem teszik lehetővé.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az alapvető jogok biztosának 1084/2020. számú ügyében született jelentése szabályozási problémákat állapított meg a kétszeres elvonás tilalmának érvényesülésével kapcsolatban abban az esetben, ha az adóhatóságnak az adóhiányt megállapító határozata a költségvetési csalás miatt vagyonelkobzást elrendelő ítélet meghozatalát követően válik véglegessé. Ennek kapcsán szükséges biztosítani az Art. és a Btk. vagyonelkobzásra vonatkozó szabályainak az összhangját, ezért a törvényjavaslat megteremti annak normatív alapját, hogy párhuzamosan folytatott eljárásokban figyelembe vegyék a másik eljárásban már megállapított, ugyanolyan jellegű vagyonelvonást.

A Budai Központi Kerületi Bíróság C-131/21. számú KI előzetes döntéshozatali kérelme nyomán a Be. 4. § (5) bekezdésében foglalt, a szabálysértési és a büntetőeljárás tekintetében a ne bis in idem elvének érvényesülését biztosító szabályozás felülvizsgálatának eredményeképp szükséges a Btk., a Be., a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2021. évi II. törvény és az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény módosítása. A törvényjavaslat megteremti a lehetőséget arra az indítvány nyomán, hogy ne csak a szabálysértési eljárás során eljáró bírósági határozattal elbírált szabálysértés eredményezzen ítélt dolgot a büntetőeljárás szempontjából, hanem a helyszíni bírság vagy a szabálysértési hatóság által elbírált szabálysértés is.

A 10/2021. Ab-határozat pedig megállapította, hogy alaptörvénysértő a letartóztatás felső határának a hiánya az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmények terheltjeinek esetében. Jogosnak mondható az a társadalmi igény, hogy a cselekmény tárgyi súlyához, jellemzően bonyolult megítéléséhez igazodóan a törvény biztosítsa a letartóztatás jelenlegi maximális felső határát, a 4 évet meghaladó tartamú kényszerintézkedés lehetőségét. Ennek megfelelően e bűncselekmények esetében a törvényjavaslat a kényszerintézkedés felső határát 5, illetve meghatározott esetekben 6 évre emeli fel.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A KDNP parlamenti frakciója támogatja a törvényjavaslatot, kérem, támogassák önök is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.