Dr. Bősz Anett (DK)

DR. BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én is szeretettel köszöntöm a körünkben megjelent szakértőket, állatvédőket, és azokat, akik segítették ezt a munkát, ugyanis valóban találkozik az előttünk fekvő törvénymódosító javaslat azzal a társadalmi igénnyel, ami régóta húzódik ‑ ezt most elmondták itt az előttem szóló képviselőtársaim ‑, hogy valóban évek óta vártunk egy ilyen törvénymódosító javaslatra. Fontosnak tartom elmondani, hogy minden olyan kritika, illetve minden olyan kiegészítő hozzászólás, amit látni szeretnénk még ebben a törvényjavaslatban, az jobbító szándékkal kerül ide a Ház elé, abban bízva, hogy a lehető legjobb megoldást találjuk úgy a társállatok, mint a haszonállatok számára.

Szeretném elsősorban kiemelni azt, hogy régóta meglevő törekvése az állatvédőknek az állatvédelmi ombudsmani intézmény létrehozása, illetve az állatrendőrség létrehozása. Találkozik ugyan a javaslat azzal a társadalmi igénnyel, amely szerint legyen ténylegesen letöltendő többéves börtönbüntetése az állatkínzóknak, ugyanakkor hiányosságként tudom említeni, hogy a javaslat nem kellően koherens, az állatkínzás számos esetében fenntartja azt a lehetőséget, hogy az állatkínzást az egyéb körülmények figyelembevételével ne lehessen büntetni érdemben. Előrelépésnek tartom ugyanakkor, hogy a természetkárosítást is említi a javaslat, a méreg vagy csalétek kihelyezése két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A javaslat szövege szerint ‑ és itt már a hiányosságot mondom, képviselő úr, az előterjesztők felé fordulva ‑ ez akkor van így, ha több állat életének veszélyeztetését fedezzük fel egy cselekményben. Én azt gondolom, hogy egyetlen állat veszélyeztetése is okot ad arra, hogy a korábbinál sokkal súlyosabb büntetést szabjanak ki. És tartassuk is ezeket be, nem pusztán azért, merthogy ennek talán van visszatartó ereje, hanem azért, mert ha mi itt erről beszélünk, hogy egyetlen állat élete is értékes, akkor, azt hiszem, hogy ez előbb-utóbb el fog jutni azokhoz is, akiknek egymás közt kell beszélniük erről, akár szomszédokról, akik észreveszik azt, hogy nem kell ahhoz mérget kihelyezni, hogy egy állat utána kínok közt lelje halálát, éppen elég az, ha valaki felelőtlenül tart egy állatot. Éppen elég az, ha valaki úgy tart egy állatot, hogy láncra veri, és mondjuk, nem veszi észre azt, hogy a 40 fokos nyári hőségben például az állatnak nincs hova elbújnia a kertben. És ha ránézünk ezekre a szomszédokra, akik mégiscsak felelősséget éreznek, és mondjuk, a helyi önkormányzat illetékes szervét értesítik, akkor azt kell mondjam, hogy például a kiérkező hivatalnokok közt a legritkább esetben találunk jelen pillanatban szakembert, olyan állatvédőt vagy állatmentőt, aki pontosan meg tudja mondani, hogy ez az állat most milyen állapotban van, és hogy egészen pontosan milyen ellátásra van szüksége.

(11.50)

Ez azért lenne rendkívül fontos, mert azt látjuk, hogy jelen pillanatban a civil világ egy nagyon fontos állami, vagy önkormányzati ‑ én az önkormányzati mellett érvelnék ‑ feladatot lát el úgy, hogy egyébként a forrásaik nagyon sokszor bizonytalanok és adományokból származnak.

Amikor lefoglalnak egy állatot, mert észreveszi akár az illetékes szakhatóság, hogy nem megfelelően tartották, és a lefoglalt állat, mondjuk, nem egyből az örökbe fogadókhoz, hanem menhelyhez kerül, nem tudjuk például, hogy ez az állat egy jobban traumatizált helyzetben találja meg végül azokat a szerető örökbe fogadó gazdikat, akik majd egy jobb sorsot biztosítanak számára. Érdemes lenne tehát ezzel is foglalkozni ebben a módosító javaslatban.

A javaslat konzekvensen a tiltott állatviadal kifejezést használja, egyúttal azt sejtetve, mintha lennének Magyarországon engedélyezett állatviadalok. De ez nem így van, tisztelt képviselőtársaim. Minden állatviadal tiltott, ily módon tehát arra kérem az előterjesztőt, illetve akár az Igazságügyi Minisztériumot, hogy korrigálja ezt a szöveget, mert azt gondolom, hogy társadalmi igény aziránt is teremtődött, hogy ismerjük el, minden állatviadal tiltott ma Magyarországon, ami annak rendje-módja szerint helyes is. Azt gondolom, ezzel képviselő úr is egyetért, jó lenne tehát, ha ez tükröződne a törvényjavaslat szövegében.

Fontos megemlíteni, hogy ha a bíróság jogerősen elítélte az állattartót állatkínzás vagy tiltott állatviadal miatt, akkor értesíti az állatvédelmi hatóságot, és utóbbi hatósági ellenőrzést folytat. Ez a törvény által említett szövegrészlet. Hadd erősítsek rá arra, amit Arató Gergely képviselőtársam már említett, hogy az egész jelenlegi szabályozás hibás. Ha megállapítják ugyanis az állatkínzást, akkor külön polgári peres eljárásban kell eltiltani az állattartót, vagy külön polgári peres eljárásban kell eltiltani az állattartástól az elkövetőt. Azt gondolom, hogy nyugodtan eltiltható, ahogyan Arató Gergely képviselőtársam elmondta: ha van olyan, hogy közügyektől eltiltanak valakit, akkor az állattartástól is lehessen eltiltani.

Nekem volt személyesen egy ilyen tapasztalatom. Tényleg rémülten kerestek fel szomszédok, mert láttak egy kutyát, akinek sem élelem, sem víz nem volt kikészítve az elmúlt két napban, és csak abban reménykednek, hogy ez a rövid láncra vert állat lesz elég okos ebben a kiéhezett és szomjas állapotában is ahhoz, hogy bebújjon a kutyaházra félig ráborított ajtó alá, amely még vetett némi árnyékot. De nem érnek át a kerítésen, hogy vizet és élelmet biztosítsanak neki. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ilyen helyzetbe nem lehet hozni egy élőlényt, egy érző lényt, és azt hiszem, aki eljut idáig egy kutyával akár csak néhány napig, az igenis legyen eltiltva az állattartástól legalább néhány évre.

Ezzel kapcsolatos a következő javaslatom. Azt javaslom, hogy választhasson valaki aközött, hogy megfizeti a pénzbírságot, ha azon kapják, hogy nem jól tartott egy állatot, vagy önköltségen beiratkozik egy kutyaiskolába és azt mondja, hogy én meg akarom tanulni, én nem akartam rosszul tartani a saját államomat, én szeretnék… (Ovádi Péternek:) Tisztelt képviselő úr, azt gondolom, nem mosolyogni való ez a javaslat. Szeretnék megtanulni együttműködni a saját állatommal, szeretném megtanulni a viselkedését, szeretném megtanulni, milyen az, amikor valamire ad egy reakciót, de én azt félreértettem és lehet, hogy ebből eredően rosszul reagált és adott esetben rátámadt valakire vagy rám. Azt gondolom, messzemenőkig komoly kérdésekről beszélünk, és igenis jogos igény azoktól az állatvédőktől is, akik közvetlenül foglalkoznak olyan állatokkal, akik traumatizálva kerülnek a látóterükbe, pontosan azért, amiről már Kunhalmi Ágnes képviselőtársam és Arató Gergely is beszélt, hogy a Nemzeti alaptantervből egy az egyben kimarad a felelős állattartás.

Persze, lehet mosolyogni azon, hogy valakit, mondjuk, arra köteleznek, hogy nem tartott jól egy állatot és menjen el kutyaiskolába, csak azt gondolom, hogy ha ezt idejekorán megtanuljuk, akkor nem tartunk rosszul egy állatot. Akkor pontosan tudjuk, hogy kell vele együttműködni, és pontosan tudjuk, hogyan kell őt élelmezni, hogyan kell őt jutalmazni, hogyan kell őt fegyelmezni, hogyan lehet őt kerítésen belül tartani. Gondolok például az ilyen esetekre, amikor pénzbüntetés kiszabható egy kutyatartóra, mert rendre elszökik tőle a kutya, és amikor visszaviszik hozzá az állatmentők, ő azt mondja, hogy de hát itt jól érzi magát. Én ezt nem is értem. Azt hiszem, akkor valami gond van a rendszerben, tisztelt képviselőtársam.

De mondok néhány olyan dolgot, ami szintúgy kimaradt ebből a törvénymódosító javaslatból. Valóban, ahogy elhangzott itt a képviselőtársak részéről az ellenzéki padsorokban, nem azt kritizáljuk, hogy létrejött ez a módosítás, hanem azt, ami kimaradt belőle. Például a pirotechnikai termékekkel való visszaélés büntetése, vagy a petárdázás büntetése. Erre egyébként korábban volt is javaslat, de végszavazás előtt visszavonták. Fideszes javaslat volt. Nem tudom, miért vonták vissza. A cirkuszi állattartás tiltása, a kutyák védelme a vadászoktól, a méhek védelme, ez mind-mind kimaradt.

Beszéltünk arról, hogy micsoda előrelépés a kötelező csipeltetés. Igen, csak nem feltétlenül lehet betartani, nem feltétlenül lehet betartatni. Látjuk az állatmentők beszámolóiból, hogy hány olyan csip nélküli kutyával találkoznak, aki nem is feltétlenül kóborol, csak azon kapták, hogy rosszul tartják és elkobzásra került. Akkor, tisztelt képviselőtársaim, létre kell hozni egy olyan új intézményrendszert, amely ezért felel. Létre lehet hozni! Nemcsak az ellenőrzés a feladatunk, hanem ezeknek az állatoknak, amelyek már megszülettek és élnek ‑ majd hamarosan, a felszólalásom vége felé a szaporítókra is kitérek ‑, a jólétéért mindnyájan felelünk, legfőképpen azok, akik állattartók vagyunk. Például a kötelező csipeltetés, a kötelező oltás vagy a kötelező ivartalanítás segítéséért… ‑ mert ha véradókamiont be tudunk rendezni, akkor állatorvosi kamiont is be tudunk rendezni. Ha szűrőkamiont be tudunk rendezni, akkor be tudunk rendezni olyan teherautót is, amelybe be tudnak menni az ellátatlan állatok, és azt tudjuk mondani, hogy végre van csipje, végre be van oltva, végre tudjuk, hogy milyen állapotban van egyáltalán, merthogy a legtöbb kutyagazda, ahol elhanyagolt állatot találnak, egyébként ezt nem tudja. Fontos lenne, és ez is egy állatvédő igény, hogy az ebösszeírás ellenőrzése sokkal szorosabban történjen meg. Ebben az esetben már lehetne tudni azt, hogy az összeírt kutyáknak hány százaléka oltatlan, hogy amelyek be voltak oltva, őket mikor oltották be legutoljára.

Az egy dolog, hogy a szaporítókkal szemben lépjünk fel, de amikor már megtörtént a szaporítás, a lehető leghatékonyabb és a lehető legegészségesebb állapotban történő örökbeadást igenis segíteni kell. Igenis hiányolom az erre való törekvést is. Az engem nemrégiben felkereső állatvédők kérése alapján nagyon támogatnék egy olyan önkormányzati rendszerbe juttatott megfelelő keretösszeget, amely a mentőakciók mellett az ivartalanítási programokat, az állat-járőrszolgálatot és az elérhető állatorvosi ügyeletet is tudja biztosítani az állattartóknak. Szembe kell néznünk azzal, hogy az állatorvosi klinikák árai bizony olyan társadalmi ollót nyithatnak ki közöttünk állattartó és állattartó között, ahol a kevésbé jó anyagi helyzetből jövő gazdik, akik ugyanúgy szeretik az állataikat, mint a náluk jobb módú honfitársak, bizony hátrányba kerülnek az állatorvosi ellátást tekintve. Rendkívül fontos lenne az, hogy ezekre megfelelő forrás teremtődjön.

Még egyszer mondom: előremutatónak látom a javaslatot, képviselő úr, támogatandónak tartom ugyanúgy, ahogy az ellenzék egésze, számíthatnak arra, hogy közös módosító javaslataink lennének.

(12.00)

Nagyon fontos lenne továbbá az, hogy szakemberekkel lássuk el azokat az önkormányzatokat, amelyek igenis el szeretnék látni a veszélyben levő állatok védelmét, csak éppen eddig sem forrást, sem szakembert nem biztosítottak számukra. Szerintem ez egy helyes törekvés lenne. Nagyon bízom abban, hogy az ellenzéki módosító javaslatokat éppúgy támogatni tudja majd a kormánytöbbség, mint ahogy a saját javaslataikat. Köszönöm, hogy meghallgattak.