Dr. Nagy István (Fidesz)

DR. NAGY ISTVÁN agrárminiszter: Igen, köszönöm, mert mégiscsak egyrészt nagyon komoly mennyiségű törvény módosításáról van szó, másrészt meg mégiscsak az ember élete mindez, és felelősséggel tartozik azért, hogy megfelelő hangnemben, megfelelő jogszabályi körülmények között a gazdáknak olyan termelési hátteret tudjunk biztosítani, amiben biztonsággal és eredményesen tudnak működni mindennap.

Steinmetz képviselőtársam vadászati törvény módosítása kapcsán tett megjegyzésére hadd kezdjem ott, hogy a hőkamerát a világért sem támogatjuk továbbra sem. Pontosítani szeretnék, hogy hogy kell érteni: a hőkamerát csak a felderítéshez lehet használni, fegyverre szerelni továbbra sem szabad, szó sem lehet róla, hiszen az mindenféle vadászati etikába ütközik.

A rapsicokkal szembeni eljárás során a fegyverhasználat kérdése nem vadászati törvény által szabályozott, hanem a Btk. által szabályozott, és az alapján használhatják és igényelhetik is azt a fegyvert, ami számukra ehhez szükséges.

A trófeabírálati kritikákkal kapcsolatos javaslatot megfontoljuk, és kérem, hogy terjessze is be azt mint módosító javaslatot.

Az utak önkormányzati tulajdonba adásával kapcsolatosan, amikor ezt szóvá tette, azt szeretném mondani, hogy az nem egy új jogszabály, csak áthelyeztük. Eddig is így volt, nem kisajátításként szerepel továbbra sem, és nem is úgy lesz.

Bangóné Borbély Ildikó felszólalásához a következőt szeretném mondani, és olyan jólesett, mert igazolta mindazt, amit belül én is érzek. A vadászat nem volt negatív megítélésű, mondta ön, míg a falujában éltek. Tökéletes helyzetleírás. Hol negatív megítélésű ez a vadászat? Abban a faluban mindenki tudja, hogy miről szól a vadászat. Rendkívül furcsa, és én rendkívül élveztem, mert szinte polgárpukkasztásként hatott, amikor azt a mondatot elmondtam, hogy a vadászat az egyik legaktívabb természetvédelem, és hogy a vadászok az egyik legaktívabb természetvédők. A visszhangból látszik, mennyire elszakadtak az emberek a természettől, látszik, mennyire más közegben élnek, és fogalmuk nincsen, hogy miről szól a vadászat.

Egy nagyon fontos dologról szeretnék most beszélni itt, e törvény zárókérdései kapcsán, és szerintem ezzel tisztázhatunk dolgokat. A képviselő asszony is pedzegette, hogy a politika mit hibázik benne, a politikusok szerepét, a kormány szerepét, hogy milyen negatívumokat tett. Szerintem itt hiba van a megfogalmazásban, mert a vadászat megítélése és annak az általános negatív kontextusba helyezése szerintem súlyos hiba.

Azt kell elmondani, hogy ki viselkedik etikátlanul, mert a vadászat maga egy aktív természetvédelem, egy szükségszerű ténykedés, az emberiséggel együtt kialakult tevékenység. Valljuk be, ha nincs, az egész minőségi vadgazdálkodás nincs, az egész védelem, amire építjük, nincs, és egyesek túlkapásaiból, zömmel hirtelen, gyorsan gazdagodott vállalkozók, etikátlanul viselkedő emberek kérdésköréből nem lehet általánosítani, és nem lehet kimondani azt, hogy a vadászat egy káros és természetellenes cselekvés.

A legszervesebb, ahogy kapcsolódik a természet, az ember és a vadállat, a három együtt, és ennek az összhangjáért, ennek a minőségéért, a vadgazdálkodásért felel az ember, felel a vadász, mert el kell döntse, szabályoznia kell ezt az együttélést, egymás mellett élést. Én javaslom, hogy fontoljuk meg, hogy akkor, amikor a vadászat negatív megítéléséről beszélünk, akkor azt kell mondanom, hogy egyes emberek helytelen, etikátlan viselkedéséről beszélünk. De nem maga a vadászat az, ami káros és negatív hatású.

A vadászati világkiállítás megítélése szerintem csak egy politikai kommunikáció volt, hogy sikertelen volt. Elementáris sikerű volt, ezt nyugodtan fogalmazhatom így, elementáris sikerű volt. Ott mindenki próbálta menteni az ellenérdekelt felek közül a kommunikációs sémákat, de ez elementáris siker volt, annyi résztvevővel, akik ott voltak, csillogó szemmel mentek el, és megértették, hogy mi is az a vadászat, és ez egy fantasztikus dolog volt, ez utólag is igazolta ennek a szükségességét.

Megfontolandó a javaslat a törvénymódosításnál, a trófeabírálat és az elejtett vad díjának az elengedése; ez, azt mondom, megfontolandó.

Schmuck Erzsébet képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy teljesen igaza van, nincs különbség egyházi temető és önkormányzati temető között. Mivel az önkormányzatok eddig ingyen kaptak temetőhasználatra földterületet, teljesen joggal jár nekik, és megfordítva a logikát, akkor az egyházaknak is oda kell tudnunk adni a temetőt.

Egy nagyon fontos kérdéshez érkeztünk el: tokaji életpályaprogram. Emlékeznek, hogy hányszor vetették a szemünkre, hogy csinálnunk kell életpályaprogramot? Íme, itt van! Minden, amit a nagykönyvben olvasni lehet, ahogy azt az ember elgondolja, ahogy azt kell, pontosan, a fiatal értelmiség kikerül, dolgozni szeretne, de nincs terület.

A generációváltás probléma Tokajban is. Jó termőterületen lévő, elhanyagolt szőlő, mert nincs erő, nincs már lehetőség, nincs utód, aki gondozza, nincs vevő, aki megvásárolja, mert egy fiatalembernek, aki pályakezdő, aki új életet, új életpályát, új életmódot szeretne folytatni, nincs elég befektetnivaló lehetősége. Közbelép az állam, megvásárolja, betelepíti, hogy az korszerű legyen, felújítja, majd egy pályázat útján meghirdeti és odaadja azoknak, akik művelni akarnák.

Szerintem ez egy nagyon fontos program, mert ‑ ahogy általában mindig ‑ a magyar szőlő- és borágazat, főleg a borászok mindig úttörő szerepet vállalnak, és élen járnak minden egyes marketingtevékenységben, piaci értékesítési módokban, ők mindig az elsők, akik megmutatják nekünk azt, hogy milyen érzékenységek vannak, és merre kell menni. Hiszem azt, hogy pontosan e példa alapján számos más életpályaprogramot is meg fogunk tudni csinálni, de ez egy nagyon kiváló, ráadásul a térség széles egyetértésével bíró javaslat, amit szerintem érdemes megfontolni és érdemes bevezetni.

(19.20)

Magyar képviselőtársamnak pedig hadd mondjam, hogy a haszonélvezetek ex lege megszüntetése mennyibe kerül, megérte‑e, tudtuk‑e előre ‑ igen, tudtuk, de megérte. Mert mi is ez igazából? Mondjuk ki, mi történik itt? Miért hoztuk és miért csináltuk? Mert megvédtük a magyar földet. A zsebszerződéseket így tudtuk fölszámolni. Elküldtük az egyértelmű üzenetet a külföldiek számára, hogy itt nincs lehetőség és nincs pálya. Tudtuk, hogy… ‑ nem egészen konform, bár azt nyugodtan el lehet mondani, hogy egyáltalán nem lehet egyetérteni azzal, hogy a termőföld értékesítése ugyanabba a kategóriába essen, mint mondjuk, egy műanyaggyárnak az értékesítése, mert az egy különleges tulajdon, és különleges jogállású helyzetbe kellene tenni. Ezt Európának is meg kéne értenie. Látjuk, hogy minden országban milyen érzékeny kérdés. És az, hogy nálunk egytizedéért lehetett földet kapni, és egészen a Dunáig érkeztek már gyakorlatilag, milliós hektár nagyságrendben voltak zsebszerződéssel külföldi tulajdonokban ezek a területek, ennek megálljt kellett parancsolni, drasztikusan, határozottan, és tudtuk, hogy ára lesz. Üzenet elment? A folyamat megállt? Működött? Megérte. Ezt kell mondjam önnek. És ez egy nagyon fontos, nagyon nagy szerep volt.

Schmuck képviselő asszony, ami kérdést a vadlúddal kapcsolatosan feltett, arra azt kell mondjam, nem törvényfüggő, hogy a vadász szabályt szeg, vagy sem. A vadász egyéni felelősségét kell megkeresni, és végtelenül megbüntetni; megvizsgálni, hogy követhette ezt el, miért követte el, megfelelő képzésben volt‑e részesítve, minden szabály be volt‑e tartva, hogy fordulhat ilyen elő, és úgy meg kell büntetni, hogy soha többet ne legyen kedve ilyet csinálni. Mert amikor az ember eldönti, hogy meghúzza‑e a ravaszt, vagy sem, akkor mindig háromszor inkább a biztonságra törekszik, mint arra, hogy valakit célkeresztbe vegyen. Azt mindig meg kell fontolni. És aki ezt nem fontolja meg, annak pedig nagyon meg kell fizetnie. Azt kell tehát mondjam, hogy nem attól lőtte le, hogy a vadászati vagy a vadlúd elejtésével kapcsolatos szabályok, hogy mikortól lehet lőni, vagy sem, bekövetkezett, hanem azért, mert felelőtlen volt a vadász, azt pedig nagyon el kell kapni, és meg kell büntetni.

Bangóné képviselőtársam kérdésére hadd adjak írásbeli választ (Bangóné Borbély Ildikó: Azt megköszönöm!), mert nem értettem az elejét (Bangóné Borbély Ildikó: Elmondom!), és meg kell tudnom pontosan, hogy mi az, mert ezek nagyon érzékeny kérdések, és ahhoz, hogy én erre pontos választ adjak, engedje meg nekem, hogy írásban megtegyem. (Bangóné Borbély Ildikó: Átküldöm, jó?) Köszönöm szépen. (Bangóné Borbély Ildikó: Köszönöm szépen!)

Arra kérem és arra biztatom képviselőtársaimat, hogy ezzel a földtörvény- és az egész földügyi saláta módosításával kapcsolatban módosítóikat fogalmazzák meg, küldjék el, beszéljük meg majd ezeket a részletes vitában, és aztán arra kérek mindenkit, hogy értve a törvény szándékát majd szavazatukkal támogassák ennek elfogadását. Elnök úr, köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)