Magyar Zoltán (Jobbik)

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Ígérem, nem fogom kihasználni az időt. Engem igazából néhány dolog érdekelne itt a salátatörvénnyel kapcsolatban roppant mód. Az egyik például a törölt haszonélvezeti jog visszajegyezhetőségével kapcsolatban, hogy nem látták‑e ezt előre, hogy ebből baj lesz. Hiszen azért tudtuk, hogy az ilyen ügyekre az Európai Unióban gyakran aggállyal tekintenek. Mégis mennyibe fog kerülni, mondjuk, az adófizetőknek ez a visszajegyezhetőség? Van‑e arra valamiféle becslés, hogy hányan fogják kérni ezt a lehetőséget, és közülük hánynak van meg még egyáltalán a jogosultsága arra, hogy ezt végig is tudja vinni? Ez lenne tehát az egyik, ami érdekelne miniszter úrtól.

A mintagazdaságokkal kapcsolatban mindig el szoktam mondani, ha szóba kerülnek, hogy azért egy bocsánatkéréssel mindenképpen tartozik a kormányzat, mondjuk, Kishantossal szemben, hiszen szerintem bőven megfeleltek volna azoknak a céloknak, amit megfogalmaznak a mintagazdaságokkal kapcsolatban. Tehát itt lenne az ideje szerintem, hogy nyilvánosan bocsánatot kérjenek azért, amit például ott elkövettek. Illetve, ha már mintagazdaságok, akkor mégis mi jár a kormány fejében? Mit terveznek, hány ilyen mintagazdaság várható, mondjuk, a következő néhány évben, amit, ha tehetik, mintagazdasággá minősítenek még a meglévők mellé? És miért van az, hogy az eddigi mintagazdaságok jellemzően az önök környezetét érintették pozitívan?

Illetve Schmuck Erzsébet LMP-vezérszónokhoz szeretnék csatlakozni azzal, hogy a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával kapcsolatban mi sem értjük azt, hogy ez az elektronikus adatmódosítás miért nem válik lehetővé, főleg annak tükrében, hogy ha megnézzük, amióta az Agrárgazdasági Kamarát megreformálták, hány milliárd forint közpénzt ‑ legyen az európai uniós vagy éppen hazai forrás ‑ költöttek el évről évre informatikai fejlesztés címszóval a kamaránál. Ezt érdemes lenne összeadni. Akkor végképp érthetetlen, hogy 2021-ben, lassan ’22-ben hogy tarthatunk itt.

Illetve én is kíváncsi lennék arra, hogy ha ezt a nemes célt a tokaji elhanyagolt szőlőterületek kapcsán véghez visszük, amit a jogszabály világosan felvázol, akkor a végére miért nem lehet esetleg olyan garanciákat beépíteni, hogy valóban az ott, az indoklásban leírt célokat szolgálják ezek a földterületek. Sokkal több garanciát akarunk látni, főleg olyan előzmények kapcsán, amit láthattunk, mondjuk, a földprivatizáció tekintetében, amikor a megfogalmazás arról szólt, hogy földet a gazdáknak, és majd hogy fogjuk a magyar paraszti kultúrát ezen keresztül feltámasztani, és hogyan fogunk életerős vidéki gazdaságoknak lehetőséget teremteni. Mindeközben tudjuk, hogy a zsíros, nagy, állami földterületek hol kötöttek ki. Hát, nem ennél a célokban megfogalmazott körnél, az egészen nyilvánvaló. Tehát én már azzal is elégedett lennék, ha tartós bérletet tartalmazna végkimenetként kizárólag ez a jogszabály és nem tulajdonba juttatást. Nem tartom én azt problémásnak, hogy a magyar állam minőségi szőlőültetvényekkel rendelkezik tulajdon szempontjából, mondjuk, Tokajon.

Ha ezekre miniszter úr megtenné, hogy válaszol, azt megköszönöm. Összességében pedig a jogszabályról Steinmetz Ádám képviselőtársunk elmondta, amit a Jobbik-frakció részéről tudni kell és lehet. Köszönöm, elnök úr.