Bangóné Borbély Ildikó (MSZP)

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Egy hosszú délutánon vagyunk túl, és több agrártárgyú törvénymódosítást meg törvényt tárgyaltunk az elmúlt órákban.

Jobbikos képviselőtársam már elmondta, hogy az előttünk álló törvény amúgy egy salátatörvény, amely 17 törvényt módosít. Persze, mindegyik törvény, hála a jó égnek, most az agrárhoz köthető, mert van olyan salátatörvény, amelyik, amikor elénk kerül, akkor mindenféle ágazatot, akár az egészségügytől kezdve az agrárcélú törvényeket is módosítja. Ez most egy kivétel, mert szorosan kapcsolódik minden módosítás az agráriumhoz. Lényegében azt mondhatnám, hogy az elmúlt évek gyakorlatából azt láttuk, hogy salátatörvények azért keletkeztek a kormányzat részéről, mert volt nagyon sok pozitív módosítás, de mindig el volt rejtve benne egy-két olyan törvény, amit meg nem tudtunk elfogadni, és lényegében a végén úgy alakult, hogy az ellenzék nem támogatta ezeket a törvényeket.

Lényegében azt mondhatnánk, hogy akár támogatható is lehet ez a salátatörvény, de egy kicsit menjünk bele a részleteibe. Lényegében képviselőtársam már előttem elmondta, hogy nagyon sok mindenről ‑ a személyi jövedelemadóról, a vadvédelemről, a vadgazdálkodásról, a vadászkamaráról, az ingatlan-nyilvántartásról ‑ szól ez a törvénymódosítás.

Az egyik legkényesebb része ‑ nem kényes, hanem ugyebár a vadászati törvény, a vadvédelemről és a vadgazdálkodásról szóló törvény ‑ , ha meghalljuk ezt a törvényt, meg ezt, hogy vadgazdálkodás… ‑ nem is vadgazdálkodásnak hívjuk, mert a hétköznapi nyelvben csak vadászatról beszélünk, ez egy ilyen kényes része a mai, úgymond agráriumnak, és nem is pozitív, ha a mindennapokat nézzük. Pedig, ha visszamegyünk egy kicsit az időben, mindig szerves része volt az emberiségnek maga a vadászat. Ha én a gyermekkoromra emlékszem vissza, akkor az én keresztapám is egy egyszerű ember volt, perzekutor, úgy hívták akkor még ezeket az embereket, ő is vadászott. Nem egy ilyen kiemelkedő dolog volt, nem beszéltünk róla; nem volt negatív dolog, én legalábbis úgy emlékszem vissza a gyermekkoromra, hogyha felhoztuk a vadászatot. Nem volt a hétköznapok beszédtémáiban az, hogy ha a vadászatot kiejtették, akkor csak negatív dolgok jöttek előtérbe.

El kell mondani, hogyha ezt most így kiejtjük a hétköznapokban, beszélünk róla, akkor egész negatív dolgok jutnak az eszünkbe, és negatív felhangot üt fel ez a kérdés. Persze, mondhatjuk azt, hogy a politikának mindig sok köze van ahhoz, hogy valamit hogy ítélünk meg, és sajnos ezt kell mondanunk, hogy most is sok köze van ahhoz, hogy a vadászatot… És nem úgy emlegetjük magát a vadászatot, hogy a vadászat maga a vadgazdálkodás, szerves része az életünknek, és egy szükséges dolog, amit meg kell tenni; része volt eddig is az életünknek, ezután is a része lesz.

De sajnos nagyon sok mindent megtesznek a politikusok, hogy ne pozitívan beszéljünk erről a dologról, és lényegében ez a törvénymódosítás és ezek a paragrafusmódosítások, hogyha egyenként végignézzük, végül is maga a nyilvántartásnak a könnyítése, vagy az elektronikus akusztikai eszközöknek a használata, ami lényegében tiltott, de vannak esetek, és itt is módosít a törvény ‑ aranysakál, róka ‑ , hogy ezt az eszközt hogyan lehet törvényesen használni, ez teljesen rendben van.

Vagy a vadvédelmi bírság kiszabása, annak a módosítása is teljesen rendben van, mert persze, hogyha van egy magánszemély, aki nem rendelkezik vadászjeggyel, ennek a megfékezése egy nagyon-nagyon fontos probléma, mert aki vadászik és vadásztársaságnak a tagja, az tudja nagyon jól, hogy egy velünk élő probléma, hogy ezek az emberek hogyan végzik ezt, és micsoda károkat tudnak okozni, meg akár még veszélyesek is lehetnek, mint ahogy a képviselőtársam is elmondta, hogy nemcsak a vadász rendelkezik fegyverrel, hanem az is, aki illegálisan végzi ezt. És ez egy velünk élő probléma, és nagyon jó, hogyha ebben szigorításokat végez a kormány, ezt természetesen az ember el is tudja fogadni.

De hogy egy kicsikét a vadászatra visszatérjünk, én azt gondolom, hogy a mostani kormánynak van ebben felelőssége, hogy mennyire negatív a megítélése Magyarországon magának a vadászatnak és azoknak az embereknek, akik ezt űzik, pedig nem kellene, hogy így legyen. Én azt gondolom ‑ nagyon furcsa lesz ez tőlem ‑ , hogy sok minden kapcsán beszélünk érzékenyítésről, és hogy hogyan lehetne a mindennapokban ezen változtatni. Én azt gondolom, remélem, hogy még én is megélem azt, hogy mondjuk, az oktatási célba beemeljük akár majd azt, hogy miről is szól a vadászat, a vadgazdálkodás; nem a vadászat, hanem hogy miért van szükség vadgazdálkodásra, és ez nemcsak Magyarországon téma, hanem az egész világon, hogy miért kell ez.

Csak egyetlenegy dolgot hadd hozzak fel példának, és lehet, hogy ez egy kiragadott dolog, hogy persze, az állatokat szeretjük, védjük. Ma volt az állatvédelmi törvénynek a módosítása, ebben egyet is értünk, és minden eszközzel kell is tenni érte. Normális keretek közötti, felelős állattartásról beszélünk, amikor az állatvédelemről is beszélünk, de olyankor már nem szoktuk szeretni az állatot, amikor kiszalad a kocsink elé, vagy nem szoktuk szeretni, amikor balesetet okoz; akkor mindig keressük a felelőst, hogy ki is a felelős ezért. Ezért szoktam azt mondani, hogy mindig mindennek két oldala van. Maga a vadgazdálkodás az én számomra, azt mondom, a természetszeretetet is tükrözheti, hogy én szeretem a természetet, szeretem a benne lévő állatokat. Nem mindig arról szól a vadgazdálkodás és a vadászat, hogy az emberek gyilkolnak és esztelenül lövöldözik le az állatokat ‑ ez nem igaz.

És nagyon fontos téma lenne, hogy a kormányzat ezt a negatív képet, amit kialakított az elmúlt években vagy évtizedben, valamilyen úton-módon kezelje, vagy kezelni tudja, és ‑ mert tényleg politikusok vagyunk ‑ erre nem egy vadászati kiállítás volt a legjobb eszköz, én azt gondolom.

Visszatérve magához ehhez a salátatörvényhez, a 17 törvénynek a módosításához, itt megint megjelenik az, és tényleg utalni tudok képviselőtársamra, hogy hogyan lehet ma Magyarországon földtulajdonhoz jutni. Az előző felszólalásomban is elmondtam, hogy ez mennyire körülményes, persze, védve a magyar földeknek a tulajdonát. És az utolsó lépés volt az, amit elmondtam, hogy az agrárkamara végül is, amikor már a 60 napos kifüggesztésen túl vagyunk, vagy a kamarák még beleszólhatnak abba, hogy áron alul vagy áron vettük meg a földet, vagy akarjuk megvenni, vagy netán sokkal magasabb árat kínáltunk a földért, és nagyon-nagyon hosszú procedúrává válhat ez az egész folyamat.

A törvénymódosítás erre kezdeményezi, hogy ez előtte derüljön ki, de mégis azt mondom, hogy még mindig nagyon szigorú szerintem ez az eljárás, és nagyon sok esetben szerintem megakadályozza azt, hogy a végén akár az adásvétel megtörténjen, vagy egy hosszú-hosszú évekre nyúló folyamat alakul ki.

A legegyszerűbb esetben is egy 1,5-2 éves folyamatról beszélünk, amikor eleve megszületik az, hogy valaki tárgyal és földtulajdonhoz akar jutni, még ha egy minimális földtulajdont akarunk is megvásárolni, megtörténik az egyezség, és mire a nevére kerül az illetőnek, addig lehet, hogy két év is eltelik, amikor teljesen rendben van a dolog, akkor is. Én még azt nem látom, hogy attól függetlenül, hogy hamarabb derülhet ki, ha jól értettem a törvényt, hogy a kamara hamarabb fogja kimondani, még a kifüggesztés előtt kiderülhet, hogy az a megállapított ár rendben van, ez mennyivel fogja lerövidíteni ezt az adásvételt.

(18.50)

Hogy ez hónapokat fog jelenteni vagy tényleg meggyorsítja, ez még nekem nem világos, de remélem, miniszter úr megnyugtat, hogy teljes mértékben arról beszélünk, hogy egy könnyítés fog kialakulni.

Én csak annyit tudok mondani, hogy ha ezek a módosítások… Ja, igen, egyet elfelejtettem, még a vadászati törvényre visszatérve: itt a trófeabírálatnál egy icike-picike módosítást én eszközölnék. Az rendben van, hogy 30 nap, szerintem ezzel semmi probléma nincsen, hogy ne a vadászati idény végéig, hanem 30 nap legyen. Nem minden vadásztársaság gazdag vadásztársaság, ráadásul a Covid okozott nagyon sok problémát az elmúlt másfél évben, a vadásztársaságoknál is nagyon sok anyagi problémát okozott, úgy gondolom.

Azt gondolom, a trófeabírálat tényleg nem egy nagyon nagy összeg, de sokszor, ha pénzszűkében van egy vadásztársaság, lehet az is. Az elhullott állatok után szerintem el lehetne engedni a trófeabírálati díjat, amit megtalálunk, mert aki vadásztársaságnak tagja, az tudja, hogy visszaélésekre is adhat okot, amikor egy-egy elhullott állatot megtalálunk, és vagy leadjuk bírálatra, vagy sem. Szerintem ezt a díjat minimálisan el lehetne engedni. Az, aki állatot lő ki, fizesse ki annak a díját, de én azt gondolom, hogy az elhullott állatok és az elütött állatok után ezt nyugodtan el lehetne engedni.

Úgyhogy én is csak azt tudom mondani, hogy ha a pontosítások megtörténnek a törvénnyel kapcsolatban, akkor a Magyar Szocialista Párt részéről is lehet az a vége, hogy támogatjuk ezt a salátatörvényt. Köszönöm szépen, elnök úr.