Dr. Harangozó Tamás (MSZP)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Drága Simicskó képviselőtársam, olyan szépen mondta, hogy esküszöm, ha nem olvastam volna el ezt a törvényt, lehet, buzdítottam volna a képviselőtársaimat az egész ellenzéki oldalon, hogy szavazzuk már meg, mert ennél szebb és jobb valószínűleg még sosem érte a Magyar Honvédséget. De! Itt térjünk rá a törvényjavaslatra, illetve előtte még egy gondolat.

Az is nagyon szép volt, amit a három hivatásról mondott. Csak, tudja, 11. éve kormányoznak, képviselő úr. Tizenegyedik éve. Kérdezze már meg a pedagógusokat, hogy mit szólnak, mondjuk, Kövér Lászlónak a ’90-es években nyakába akasztott képéről, miszerint az az ország, ahol a rendőr többet keres, mint a pedagógus, az nem demokrácia, vagy valami nagyon hasonló van a képen, amely bejárja a fél világot. Tudja, az ember szándékairól, terveiről könnyű beszélni, de még egyszer hangsúlyozom, 11 éve kétharmados többséggel ülnek ebben a parlamentben, kormányozzák ezt az országot, és tízezermilliárdokat költenek el évente mindenféle dologra, de például a pedagógusok fizetésemelésére biztos nem.

Ami a honvédeket illeti, először is miniszter úr átugrotta azt a részt, nem véletlenül, mert a javaslat tekintetében annyira nem tűnik fontosnak, hogy a hadiipari fejlesztések, cégek tekintetében a felügyeleti jogkör visszakerül bizonyos esetekben a Honvédelmi Minisztériumhoz. Ez egy nagyon kellemetlen téma, amit szerintem, őszinte leszek, felül kéne vizsgálni önöknek is. Szerintem az nem normális, hogy a hadiipari cégek és a beszerzésekkel foglalkozó cégek is kikerültek a Magyar Honvédség felügyeletéből, és egy teljesen civil szervhez, azt hiszem, az ITM felügyelete alá kerültek. Mint látjuk, Palkovics miniszter úr már mindenhez is kétszer ért, szerintem nincs olyan része a magyar kormányzásnak, amelyet valamilyen módon az elmúlt években kis gömböcként ne kebelezett volna be az a minisztérium. Illetve nem mondok igazat, mert van a kormányzás másik fele, ami meg a Pintér-féle Belügyminisztériumnál van, már a vízügytől az egészségügyig lassan minden ott van. Nyilvánvalóan ez azt is mutatja, hogy a kormányzati struktúra körülbelül hogyan működik. De az első állításom, miniszter úr, hogy ha már hozzányúltak ehhez a részhez, és hatósági jogkörök kerülnek vissza a HM-hez, valószínűleg az élet hozta így, rájöttek, hogy mindent azért nem adhatnak ki a kezükből, szerintem kijárhatná a saját tárcájának, hogy ezeknek a cégeknek a felügyelete kerüljön vissza a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség alá.

A másik állításom ‑ és innentől kezdve tényleg nagyon rövid leszek ‑, hogy van egy csomó, legalábbis néhány jó dolog ebben a javaslatban, amit az ember akár meg is szavazna az állomány tekintetében is. De az például, hogy a tisztjelölteknél a tízéves röghöz kötést bevezetik ‑ miért nem húsz? Miért nem harminc? Miért nem ötven, miniszter úr? A mai világban egy tisztjelöltnek azt mondani, hogy tíz évig itt leszel, különben elveszítesz mindent, szerintem nem feltétlenül versenyképes, és semmiképpen nem pótol egy valódi életpályát. Erőszakkal erre a hivatásra nem lehet embereket hozni, és felveti annak a veszélyét is, hogy olyannyira lesz kontraproduktív, hogy a tisztjelöltképzést egyáltalán vállalók számát fogja még radikálisabban csökkenteni. Az pedig kifejezetten tisztességtelen szerintem, hogy a végzős évfolyamon kívül a már beiratkozottak tekintetében is előírják a törvény erejénél fogva, tehát olyan embereknek, akik nem ezzel a feltétellel kezdték el a tiszthelyettesképzést, azoknak is előírja majd ez a törvény, hogy kész, eszed, nem eszed, ez van; ha jól értem a törvény szövegét, csak a most végzős évfolyamot nem fogja ez érinteni.

Úgyhogy hosszú beszélgetés tárgya lehetne az, amit, tudja, miniszter úr, minden egyes alkalommal, minden bizottsági ülésen, mindig elmondok én is, hogy számtalan olyan eszköz van, amivel az állományt meg lehet tartani. Nyilván az egyik része az illetményrendszer és az illetmények emelése, bár szerintem nem nagy vigasz az állománynak, hogy az idei 10 százalékos emelést nem veszik el tőlük jövőre, mert ön az éves meghallgatásán ezt egy nagy innovációnak nevezte. Javaslatot tettünk rá, hogy ha már csináltak egy életpályarendszert, akkor annak az alapját tessék legalább az inflációval, de inkább afölött megemelni, és akkor tisztességesen emelkednének a fizetések és a bérek a honvédségnél is.

Nem fogom kihagyni, mert mélyen hiszek benne, beszélve az érintettekkel, ismerve nagyon sok érintettet, hogy a hivatásos szolgálati nyugdíj visszavezetése valamilyen szinten, ha nem is úgy, ahogy volt, azt megértjük, hogy nem, az az életpálya nélkülözhetetlen része. Ha azt szeretnék, hogy fiatalok ezt a hivatást életpályaszerűen, felnőtt életük kezdetétől életük végéig válasszák, akkor annak kéne látniuk a végét is. Miniszter úr, hiába mondja el ismét a válaszában, hogy milyen szipiszupi, ami most van a szolgálati nyugdíjrendszer helyett, nem az. Tessék megérteni! Nem engem kell meggyőznie, a katonák sem gondolják úgy, hogy ez rendben van. Nyilvánvalóan nincs rendben, és nyilvánvalóan nem véletlenül hozta meg a kormány annak idején azt a döntést, amit meghozott, és nem hajlandó felülírni.

Hogy ez a miniszterelnök úr személyes, ha nem is aberrációja, de ellenérzése ezzel a szférával kapcsolatban, vagy mi az oka annak, hogy sem a rendőröknek, sem a honvédeknek ‑ még egyszer mondom, a világon egyedülálló országként ‑ nem hajlandóak egy tisztes szolgálati nyugdíjat visszavezetni, ezt én nem tudom, de hogy sem normális belügyminiszter, sem normális honvédelmi miniszter ennek nem örülhet, abban én biztos vagyok. Arra próbálnám önt kapacitálni, hogy ezen a területen is próbálja meggyőzni a miniszterelnökét arról, hogy változtasson, mert a magyar katonáknak és az ő hivatásuknak ez tenne a legjobbat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. A törvényjavaslatot ilyen formájában nem tudjuk elfogadni. (Taps az ellenzéki padsorokból.)