Dr. Mellár Tamás (Párbeszéd)

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A versenyképesség alatt a gazdaság hosszú távú teljesítményét meghatározó tényezők összességének színvonalát értjük, amelyek kiterjednek többek között a termelékenységre, az emberi erőforrás mennyiségére és minőségére, a technikai haladásra, a szabályozói környezetre, a vállalkozói attitűdre, a finanszírozási lehetőségekre, valamint a társadalmi és környezeti fenntarthatóságra ‑ olvashatjuk a Magyar Nemzeti Bank múlt héten megjelent versenyképességi jelentésében.

Az MNB jelentése két dimenzióban vizsgálja a magyar gazdaság e területen elért eredményeit, egyfelől az Európai Unió és a V3-as országok eredményeivel való összevetésben, másfelől pedig a megelőző évekhez viszonyítva. A versenyképesség szempontjából kiemelt fontosságú két terület: az egyik a tudásalapú társadalom, a másik pedig a kutatás-fejlesztés és innováció. Nos, ezeken a területeken igen nagy a lemaradásunk mind az Európai Unió átlagához, mind a V3-országokhoz képest, és sajnálatos módon az elmúlt évekhez képest sem sikerült érdemi javulást elérni ezeken a területeken Magyarországon.

(9.10)

A Magyar Nemzeti Bank által két évvel ezelőtt összeállított ‑ talán önök is emlékeznek rá, hiszen beszéltünk róla itt a Házban is ‑ 330 pontos versenyképességi program, amely egyébként egy igen kiváló program volt, többek között azt a célt is megfogalmazta, hogy a termelékenység éves növekedési üteme érje el a 7 százalékot. Ez a cél messze nem teljesült az elmúlt időszakban, nemhogy felzárkóznánk a termelékenység vonatkozásában az Európai Unióhoz, hanem sokkal inkább lemaradunk. A termelékenység 2020-ban az EU-országok átlagában 42 euró/óra volt ‑ ez vásárlóerő-paritáson érthető ‑, ezzel pariban Magyarországon 28 euró volt, vagyis mindössze csak kétharmada az európai uniós átlagnak; de ha megnézzük a V3-országokat, a V3-országok átlaga is 30 euró, vagyis ők is fölöttünk vannak, tehát elég jelentős a lemaradásunk.

További célkitűzés volt, hogy a K+F kiadások érjék el a GDP 2 százalékát. Hát, ezt sem sikerült teljesíteni, maradtunk 1,5 százalékon, miközben mindenféle fölösleges dolgokra akadt pénz a költségvetésben, a Budapest-Belgrád vasútvonaltól a Fudan Egyetem budapesti campusáig bezárólag.

Ugyancsak elvárásként fogalmazódott meg az, hogy az egészségben eltöltött várható élettartam Magyarországon érje el a 64 évet. Nem szükséges önöknek itt és most bizonygatnom, hogy milyen messze vagyunk ettől a céltól, de nem pusztán az a probléma, hogy messze vagyunk, hanem az, hogy az elmúlt években nem történt érdemi változás és érdemi felzárkózás ezen a területen.

Itt üt vissza az, hogy az Orbán-kormány az elmúlt 12 esztendőben egészségügyre és oktatásra igen keveset költött, úgy tekintett ezekre a tárcákra, mint spórkasszára, ahonnan mindig ki lehet venni pénzt, ha miniszterelnök urunknak éppen valamilyen új hobbija keletkezik. Hát, nem, ezt nem lehet büntetlenül megtenni! A humán tőke minősége erősen függ attól, hogy mennyit költünk oktatásra és egészségügyre. A jó minőségű humán tőke nélkül pedig nem lehet versenyképességet javítani. Apropó, ha az egészségügynél tartunk, az egyik friss hír, hogy a pécsi gyermekonkológia krónikus ápolóhiányban szenved. Természetesen nagyjából bármelyik más vidéki városra és bármelyik osztályra el lehetne ezt mondani, hát, így állunk most.

Az Orbán-kormány azonban csak mennyiségi növekedésben tud gondolkodni: minél több beton, építőipari tevékenység, szakképzetlen munka bevonása, annál jobban élünk ‑ gondolják az illetékesek. De, kedves kormányoldali képviselőtársaim, ez a gazdaságpolitika egyszer már megbukott a 80-as években. Persze értem én egyébként, hogy miért ragaszkodnak önök ehhez, hát, nyilván azért, mert az önök által létrehozott nemzeti burzsoázia, a NER ezen a gazdasági bázison épül fel, és ez támogatja az önök politikai rendszerét. Ezért aztán a feladatunk nagyon egyszerű: ha versenyképes gazdaságot akarunk megteremteni, akkor meg kell szabadulnunk a Fidesz-kormánytól és az általa létrehozott NER-vállalkozóktól. (Nacsa Lőrinc: Hogyne!) Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)