Magyar Zoltán (Jobbik)

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Hát, önök mindent megtesznek, hogy a szántóföldi növénytermesztés sikereiről beszámoljanak. Legyen szó miniszter úr éves meghallgatásáról a bizottsági ülés előtt, vagy az itt elhangzott parlamenti válaszokra ha gondolunk, akkor is ugyanez a tapasztalatunk.

Lássuk be, itt valóban vannak pozitív számok, melyekről be lehet számolni, bár azért a jó világnak lassan vége van, ugye, államtitkár úr is pontosan tudja, hogy a tavalyi inputanyagárakon tudtak még termelni idén a szántóföldi növénytermesztők, és már gyakorlatilag a megemelkedett árat kapták aztán a terményeikért. Gondoljunk csak bele, hogy a műtrágya a három-négyszeresére emelkedett, a gázolaj áráról nem is beszélünk, hiszen ma már a parlament falai között ez többször elhangzott, illetve nagyon jól tudjuk azt is, hogy a növényvédő szerek már szintén milyen emelkedésen vannak túl.

De most térjünk át az aktuálisabb problémákra! Beszéljünk az állattartásról! A takarmányárak égbe szökése, az állatbetegségek és a Covid-járvány okozta piaci anomáliák miatt a sertéságazat gyakorlatilag letaglózódott, és ezt nemcsak én állítom, illetve nemcsak a gazdálkodók állítják, hanem például a Magyar Állattartók Szövetsége is egy segélykiáltást intézett a kormány felé.

Mit tettek önök? Ugye, a szakma felé gondolok itt a konkrét lépésekre. Egyrészt a szektornak negyedével növelték a támogatási lehetőségeit, a kifizetések előre megtörténtek, részben, illetve kamatmentes hitelt ajánlottak. Na, ennél azért sokkal többre vártak az állattartók, amikor az agrártárca belebegtette, hogy lépéssorozatra készül.

Ez a három lépés így összeadva arra sem volt elegendő, hogy az eddig elszenvedett veszteségeiket legalább visszakapják. Arról szó nincs, hogy a helyzetük érdemben stabilizálódott volna. Pedig ön is jól tudja, hogy most már 100 forint feletti veszteséggel tudnak sertéshúst eladni, most a kilónkénti kivetítésre mondom. Ez nyilvánvalóan nem fenntartható, egyáltalán nem várható el egyetlenegy termelőtől sem, hogy ezt hosszú távon megtegye.

Hát, adódik a kérdés ezek után, hogy megérte‑e kiszolgáltatni a teljes ágazatot kettő szereplőnek itt Magyarországon, két kormányközeli szereplőnek. Adódik a kérdés, hogy megérte‑e önöknek a szövetkezeti modellt, ami az európai uniós keretek között is érdemben támogatható lenne, távol tartani a termelőktől szánt szándékkal. Egyáltalán milyen lépéssorozatra készülnek annak érdekében, hogy ehessünk még, fogyaszthassunk még magyar sertéshúst, és hogy ezek a családok talpon tudjanak maradni? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)