Ander Balázs (Jobbik)

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Holnap fogja tárgyalni az Országgyűlés azt a határozati javaslatot, amely szeptember 17-ét, a 155 esztendeje született Nagyatádi Szabó István születésnapját a földművesek emléknapjává tenné, teszi Magyarországon. Nagyon helyesen egyébként, ezt támogatni fogjuk, hiszen Nagyatádi Szabó István, akiről Gömbös Gyula úgy nyilatkozott, hogy úgy markolt bele a magyar lélekbe, mint ahogy a búza, ahogy a tölgy gyökérzete a magyar földbe, megérdemli ezt az emlékezetet, megérdemli a tiszteletet. Száztíz esztendeje lett országgyűlési képviselő, az első parasztságát, földművelő mivoltát gyakorló emberként az Országgyűlés tagja. Bizony, ilyen mivoltában is jobban szerette, ha őt Pista bátyánknak szólítják, nem pedig kegyelmes úrnak. Meg tudott maradni Csokonyavisontán, szülőfalujában kisgazdának, itt, Budapesten pedig államférfivá tudott válni. Hozzáteszem egyébként, hogy élete végén sem volt 45 holdnál több földje, tehát mindössze 20 hektárnyi birtoka, amiből 15 holdat a felesége szerzett örökség révén. Az előterjesztők között van olyan kormánypárti képviselőtársunk, aki bizony a vagyonnyilatkozatából az évek alatt mintegy másfél milliárd forintnyi összeget tagadott el, felejtett el bevallani.

Nos, támogatni fogjuk ezt az előterjesztést, ezt a határozati javaslatot, már csak azért is, mert hisszük és valljuk, hogy a földművesek az adott ország nemzetmegtartó erejét jelentették évszázadokon keresztül. Ennek a határozati javaslatnak egyfajta eszmei feladata az, hogy olyan helyzetbe hozza ezt a társadalmi réteget, hogy valóban a nemzetgazdaság motorjává tudjanak válni.

De hivatkozhatnék itt Für Lajosra is, aki azt mondta, hogy Európa legnagyobb és legtöbb időt megélt megtartó és teremtő társadalmi alakzatáról van szó. Vagy éppen felhozhatnám Jeffersonnak azt az idézetét is, amely azt mondta, hogy a földművesek a legértékesebb polgárai egy-egy országnak, hiszen ők a legéleterősebbek, a legügyesebbek, a legerényesebbek, és ők kapcsolódnak a legtartósabb kötelékkel hazájukhoz és ragaszkodnak annak szabadságához és érdekeihez. Vagy nyugodtan mondhatnám Tormay Cécile megállapítását, amely szerint, ha a nemzetet egy tölgyfához hasonlítjuk, akkor ennek a tölgynek a gyökérzete a vidék, a vidéki társadalom.

Viszont ha most Nagyatádi Szabó István feltámadna, akkor látván a sok Gucci-ridikülös meg Vuitton-tatyós fideszes kegyelmes urat és hölgyet, ha látná ezeket a fideszes Döbrögiket, akkor bizony hegyesre pödörné a bajszát, feltűrné az inge ujját, a markába köpne, keményen megragadná a vasvillát, és nekiállna kitakarítani azt az Augiász istállóját, amely messzire bűzlik ezeknek a fideszes kegyelmes uraknak és Döbrögiknek az odacsinált rondaságaitól. Ezt tenné, még akkor is, ha világéletében a társadalmi béke híve volt.

Nyilván nem lehet mindent a Fidesz-kormányzat nyakába varrni, hiszen az, hogy Magyarországon oda züllött a vidék, ahol most van, az, hogy ilyen dél-amerikai típusú társadalmi berendezkedés alakult ki a vidéki Magyarország jelentős részén, az nem csak ennek a kormányzatnak köszönhető. Tettek arról a padlást lesöprő kommunisták, tett arról az 1971-es országos településhálózat-fejlesztési koncepció, amely gyakorlatilag halálra ítélte a falvaink jelentős részét. Tett róla a rendszerváltás, a liberálisok, akik azt mondták, hogy a magyar falu egy középkori csökevény. De bizony ez a kormány is megtette a magáét, hiszen ha megnézzük, hogy milyen birtokpolitika érvényesül Magyarországon, akkor láthatjuk, hogy a tavalyi évben az 560 milliárdos agrárkassza bő kétharmadát a felső 10 százalék kapta meg. Tehát nem csoda egyébként, hogy a vidékről menekül a lakosság, vagy pedig ott marad, vegetál, és bizony sok esetben úgy érzik magukat ott az emberek, mintha az illyési Puszták népe valósulna meg a XXI. században, mert kiszolgáltatottak ezek az emberek.

Nem tettek önök semmit azért, hogy ne a külföldi urak domináljanak, mondjuk, Dél-Somogyban, szűkebb pátriámban. Bizony hálát rebeghetnek és mondhatják azt, hogy grazie mille, mondjuk, az olasz birtokokon, gondolok itt a Benetton-uradalomra, vagy éppen mondhatják azt a belgákén, hogy dank u wel, vagy éppen merci beaucoup. Hiszen az sem volt véletlen, hogy az állami földárveréseken majdnem ezer hektár földet tudtak vásárolni egymilliárd forintos összegért az idetelepedett Geissens família sarjai. Nos, ezek azok a dolgok, amelyek azt mondatják velem, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a határozati javaslat némileg farizeus a kormánypárti előterjesztők részéről.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

(20.00)