Dr. László Imre (DK)

DR. LÁSZLÓ IMRE (DK): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Asszony! Az innovatív gyógyszerkészítmények befogadási eljárása Csehországban és Szlovákiában - visegrádi négyek - 160-180 nap, míg Magyarországon átlagban 690 nap, de ismert több évre, 3-4 évre elhúzódó eset is ilyen eljárásoknál. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy a magyar egészségügy így spórol, mert mire ez a befogadási eljárás lezajlik, a készítmény generikussá válik, és mint ilyen, lényegesen olcsóbban beszerezhető. Azonban komolyra fordítva a szót, az időveszteséget az okozza, hogy a befogadási eljárás azt is jelenti, hogy pozitív döntés esetén például a kórházak számára hozzáférhetővé kell tenni ezeknek a készítményeknek az alkalmazását. Ez azonban az innovatív készítmények magas ára miatt tovább növelné a szemérmesen csak kórházinak csúfolt adósságtömeget. Az innovatív készítmények hosszadalmas befogadási eljárásának oka ugyanaz, mint a kórházi adósságoké, nevezetesen, a költségvetés gyakorlatilag a kórházakat és az egészségügyet mélyen alulfinanszírozza.

Az egészségügyi kiadásokat a költségvetés egyre inkább áthárítja a betegekre, ami jól látható a KSH 2010-15 közötti adataiból is, amely szerint a kormányzati egészségügyi kiadások 19 százalékával szemben a háztartásoké 27 százalékkal növekedett. Itt is érvényesül azonban „a szegény ember drágán vásárol” szindróma. Nincs pénz a drágább gyógyszerekre, használjuk tehát az olcsóbbat, ami ugyan sokkal kevésbé hatásos. A beteg ezért hosszabb idő alatt gyógyul, esetleg nem is gyógyul, vagy a gyors gyógyulás helyett akár élete végéig kell szedni ezeket a készítményeket. Az innovatív készítmények befogadásának fölgyorsítása tehát olyan befektetés lenne a költségvetés részéről, ami nemcsak a gyógyulás irányába indítaná el a betegeket, de hosszabb távon megtakarítást is jelenthetne.

Kérdezem az államtitkár asszonytól: mekkora költséget jelentene évente az innovatív készítmények befogadási eljárásának 150-200 napra történő leszorítása? Miért nem éri meg a magyar költségvetésnek ez a befektetés? Miért érdemesebb hagyni a beteget esetleg évekre, pláne élete végéig kiesni a munkából, ahelyett, hogy viszonylag rövid idő alatt újra munkaképessé tennék? Minek kell még történnie ahhoz, hogy a magyar költségvetés készítői tudomásul vegyék, az egészségügy közszolgáltatás, amit közkiadásként kell finanszírozni? Várom a válaszát.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a DK soraiban.)