Tordai Bence (Párbeszéd)

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Kívülről tudja már, hogy Magyarországon több mint 45 ezer ember ápolja otthon a gyermekét, idős hozzátartozóját napi 24 órában az év 365 napján, szabadság és szünet nélkül. A gazdasági teljesítményére oly büszke Orbán-kormány ezért a munkáért 52 ezer forintot tud juttatni. Szlovákiában 120, Romániában 130, Horvátországban 140 ezer forint az ápolási díj, és ott munkaviszonyként ismerik el ezt a munkát, merthogy az otthonápolás munka. Az egyre erősebb társadalmi mozgalom és az ellenzéki pártok, köztük a Párbeszéd, továbbra is azt követelik, hogy 50 ezer forinttal emeljék meg a havi támogatási összeget minden kategóriában. A pénzügyi lehetőség adott erre, innentől kezdve nem tárgyalásokról kell bullshitelni, hanem cselekedni kell, kellett volna támogatni a Párbeszéd és más pártok költségvetési módosítóját, de még most sem késő.

A Párbeszéd a maga részéről a végsőkig elkötelezett amellett, hogy mérsékelni kell az igazságtalanságokat a magyar társadalomban, csökkenteni kell az egyre növekvő társadalmi egyenlőtlenségeket. A legsürgetőbb a kiszolgáltatottságban, mélyszegénységben élő vagy betegséggel, fogyatékossággal küzdő honfitársaink megsegítése, de ugyanilyen fontos az alulfizetett dolgozók bérének vagy az alacsony nyugdíjaknak az emelése.

(18.00)

Elutasítjuk azt a jobboldali fideszes politikát, ami a felső 1 százaléknak kedvez. Meggyőződésünk és a szociális demokrácia programjának alapja, hogy a 99 százalék érdekében kell dolgozni, a 99 százalék érdekét képviselve kell politizálnunk. Ezért sürgetjük az alapjövedelem bevezetését és ezzel az átlag alatti jövedelmek emelését, az óriáscégek profitjának valódi megadóztatását vagy a milliárdosokra, a fideszes oligarchákra kivetett vagyonadót.

De nemcsak a baloldali értékek, hanem a józan ész is azt diktálja, hogy emberséges és gazdaságos megoldásokat találjunk a társadalmi problémákra. Ma a halmozottan sérült emberek intézményi elhelyezése annyiba kerül, mint a minimálbér nettója. Minden tekintetben kedvezőbb, ha ezt az összeget a betegek otthoni ellátásának biztosítására költi az állam. A környező országokban nem jelenti a háztartás, a család ellehetetlenülését anyagilag, ha tartós beteg él velük. Magyarországon viszont végzetes, ha egy szülő magára marad súlyosan beteg gyermekével.

Anyagi és társadalmi megbecsülést követelünk az otthonápolást végző embereknek, a szeretetteljes törődés lehetőségét az ellátottaknak. Ennek alapvető feltétele az ápolás megfelelő anyagi hátterének biztosítása az állam részéről. Éppen ezért kérem, hogy most már konkrétan válaszoljon a következő kérdésekre: mikor és mennyivel emelik majd az ápolási díjat, és mikor ismerik el munkaviszonyként az otthonápolást? Köszönöm válaszát. (Szórványos taps a DK soraiban.)