Dr. Szél Bernadett (LMP)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az a helyzet, hogy ha Orbán Viktor a magyar emberekkel foglalkozna, például azokkal a családokkal, akik szeretteiket otthon ápolják, és nem nemzetközi botrányhősi karrierbe kezdene, akkor nem kellene ma egész nap azzal foglalkoznunk, hogy Magyarországon milyen áldatlan helyzetben vannak azok, akik a szeretteiket otthon ápolják. Azért van rajtunk itt ellenzékben ez a póló, tisztelt államtitkár urak, mert önök nem végzik el a kötelezettségüket. Akárhány tárgyalásuk is volt, eredményt még nem értek el vele. Tetteket várunk és nem szavakat, tisztelt államtitkár úr, és egész addig az ellenzék ki fog állni ezért az ügyért, amíg önök nem lépnek, ha tetszik, ha nem.

Országgyűlési képviselőként múlt héten Szabó Szabolcs kollégámmal ellátogattunk a tranzitzónába. Látni akartunk mindent, ami ott zajlik, és beszélni akartunk az érintettekkel. Aki a tranzitzónába bekerül és várja a döntést a saját sorsáról, az az ember jogosult arra, hogy a napi étkezését ott biztosítsák a számára.

(17.50)

Nem bonyolult dolgok ezek egyébként, ahogy Iványi Gábor fogalmazott, az emberiséggel és a civilizációval egyidős parancsok. Ráadásul előírások is vannak, tisztelt államtitkár urak, nemzetközi szabályok is vannak. Ezek alapján, ha valaki fiatalabb gyermek, akkor napi ötszöri étkezés, ha pedig felnőttkorú, akkor napi háromszori étkezés jár az ott váró embereknek. Én személyesen találkoztam a kollégámmal együtt olyan asszonyokkal, akik a tranzitzónában három, illetve négy napig nem kaptak enni, éheztették őket.

Külön szeretném kiemelni a zónában élő gyermekek ügyét. 61 ember volt a röszkei tranzitzónában, ebből 25 gyermek volt. Szeretném kiemelni, hogy ezek a gyermekek sokszor hónapokon keresztül, volt, aki fél éven keresztül ott van a tranzitzónában. Egy kicsiny baba éppen akkor született meg, ott álltunk vele és az édesanyjával. Szeretném hangsúlyozni, hogy egy fél kosárlabda-pályányi terület van, mindenhol lezárva szögesdrótokkal és pengés drótokkal, és ezek a gyerekek onnan nem tehetik ki a lábukat hónapokon keresztül, csak abban az esetben, ha orvoshoz mennek.

Különféle borzalmas történeteket hallottunk. Súlyosan traumatizált gyermekek vannak ott, voltak, akik rendőri brutalitásnak estek áldozatul más országokban. Nem láttuk, hogy kellő pszichológiai segítséget kaptak volna. És azt is látjuk, hogy az édesanyák azt kérték, hogy ők maradnak bent a tranzitzónában, nekik nem probléma, de legalább a gyermekeket vigyék ki néha sétálni, hogy ne töltsenek az életükből fél éveket a magyar tranzitzónában.

Tisztelt Államtitkár Urak! Én egyszer s mindenkorra tisztázni szeretném, hogy az ilyen elbánás nem elfogadható a magyar tranzitzónákban. Kérdezni szeretném önöket arról, mit tesz a magyar kormány azért, hogy ártatlan, teljesen ártatlan gyermekek ne szenvedjenek traumát, és ne traumatizálódjanak egy életre a magyar zónákban. S mit tesz a magyar kormány azért, hogy önök el tudják mondani, hogy Magyarország ugyan nem támogatja a korlátlan bevándorlást, de az ideérkezőkkel szemben emberséges elbánást tanúsítunk, és mindenkinek tiszteletben tartjuk az emberi méltóságát? A válaszukat várom és köszönöm. (Taps az LMP és a DK soraiban.)