Burány Sándor (Párbeszéd)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nemrégiben levelet kaptam egy kőbányai hölgytől, engedje meg, hogy ebből a levélből idézzek néhány gondolatot. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) „A jelenlegi szabályozás - mármint az otthonápolási szabályozás - szerint az otthoni ápolással töltött évek nem számítanak jogosultságszerző időnek a nők negyvenéves szolgálati időhöz kötött kedvezményes nyugdíjazásánál. Jómagam - írja a hölgy - 11 évig otthon ápoltam súlyos beteg férjemet. Ezen évek figyelembevételével már jogosult lennék 40 évhez kötött kedvezményes nyugdíjra.” Ennyi az idézet.Államtitkár úr nyilván tudja, miről beszélek, hiszen nem egyedi esetről van szó. Annyira nem, hogy 45 ezer ember ápolja otthon gyermekét vagy idős hozzátartozóját az év 365 napján, szabadság és munkaszüneti nap nélkül; nincs vasárnap, nincs színház, nincs mozi. Legfeljebb 52 ezer forintot kaphatnak ezért a tevékenységért, ami méltánytalanul alacsony. Csak emlékeztetném államtitkár urat, hogy ugyanez az összeg Romániában mintegy 130 ezer forintnak felel meg, és ott munkaviszonynak számít az otthonápolással eltöltött időszak.

Civilek több mint négy éve kérik önöket arra, hogy változtassanak ezen a mostani jogszabályon, amely hátrányos helyzetbe hozza mindazokat - közel 50 ezer emberről van szó -, akik otthon ápolják szeretteiket. Az ehhez szükséges pénz néhány milliárd forint lenne, ez kevesebb, mint egy stadion ára. Augusztusban önök egyeztetést kezdeményeztek. Egy apró hiba csúszott ebbe az egyeztetésbe, hogy pont azt a civil szervezetet nem hívták meg, amely a legrégebb óta követeli ennek a szabályozásnak a megváltoztatását.

Kérdezem tehát államtitkár urat, hogy mikor nyújtja be a kormány a szükséges módosításokat, és mikor kívánja a parlament többsége ezt elfogadni. Megtiszteltetésnek venném, ha válaszolna. Köszönöm.