Stummer János (Jobbik)

STUMMER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Békés megye vesszőfutása nem tegnap kezdődött, és legyünk igazságosak, nem is tíz évvel ezelőtt. Ahhoz, hogy megértsük ennek a történelmi krízisnek az okait, amit elszenved az én szülőföldem, sokkal messzebbre kell visszamenni az időben.

Én azt gondolom, hogy az utóbbi száz év minden nagy magyar történelmi változásának ez a megye, Békés megye a vesztese volt. Vesztese lett először a trianoni országvesztésnek és országrablásnak, amikor is az történt, hogy Békés megye akkori lakói egyetlen tollvonással, egyik pillanatról a másikra a centrumból, Magyarország földrajzi középpontjából hirtelen a perifériára, az elfeledettségbe kerültek. De Békés megye a vesztese lett Horthy Miklós Magyarországának, Békés megye a vesztese lett Rákosi Mátyás Magyarországának, végső soron Békés megye a vesztese lett a téeszesítésnek és a’ 89-90-es rendszerváltásnak csúfolt politikai és gazdasági átalakulásnak is.

Békés megyében mi ráfaragtunk az európai uniós csatlakozásra is, de a kegyelemdöfést végső soron a 2010. évi Orbán Viktor-i fülkeforradalom hozta el, merthogy a 2010 óta hatalomba került új fideszes elit vitte be azt a kegyelemdöfést trafikmutyistul, földtörvényestül, mindenestül, aminek mind a mai napig isszuk a levét, merthogy ez az új elit itt, Békés megyében lassan 12 éve hízik, és amíg ők híznak, addig bizony a Békés megyei polgárok többsége, már legalábbis azok, akik tehetik és azok, akik kívül vannak az ő falkájukon, fejvesztve menekülnek ebből a megyéből, és lassan ott tartunk, hogy nincs olyan ember, aki tanítson, nincs olyan ember, aki gyógyítson, és nincs olyan ember, aki dolgozzon.

Miközben mi itt állunk a szakadék szélén, és miközben mindenki számára nyilvánvaló módon, ha ezek a tendenciák és folyamatok tovább folytatódnak, akkor bizony a következő 30 évben újabb 60 ezerrel fog csökkenni ennek a megyének a létszáma és népessége, addig azok az emberek, akik a hatalmat gyakorolják és uralkodnak a Békés megyei emberek felett, ők mindazokat, akik kívül vannak az ő köreiken, mindazokat az embereket kioktatják erkölcsből, kioktatják családból, és kioktatják hazaszeretetből. Teszik ezt úgy, hogy egyébként egy pillanatra sem lesznek figyelmesek a Békés megyei polgárok igazi sorskérdései felé, nem vesznek tudomást a körülöttük lévő valóságról, nem vesznek tudomást azokról a tízezrekről, akik hónapról hónapra pilinckálnak, és néhány ezer forintokkal próbálnak meg egyik hónapról a másikra túlélni. Nem vesznek tudomást arról az óriási szegénységről, ami ott van és ott burjánzik körülöttünk, nem vesznek tudomást azokról a családapákról és azokról a családanyákról sem, akik semmi pénzért, katasztrofális munkakörülmények között végzik el a munkát a munkahelyeiken, robotolnak a munkahelyeiken, és miközben ezt teszik, ugyanebben a munkakörben ugyanezért a munkáért 80 kilométerrel nyugatabbra 80 ezer forinttal több járna nekik a hónap végén nettóban a munkájukért cserébe.

Én ezért szoktam mondani otthon, Békés megyében a sajátjaimnak és az enyéimnek, hogy Békés megye áprilisban nem képviselőt fog választani, hanem jövőt. Aközött kell dönteni, aközött kell majd döntenünk, hogy ezt a 12, 30 vagy 100 évet folytatjuk tovább, vagy valami egészen új, merőben új dologhoz fogunk hozzáfogni. Azt kell eldöntenünk és azt kell eldönteniük a Békés megyei polgároknak, hogy akarnak‑e egy olyan új jövőt építeni, ahol a becsületes munkáért végre nem éhbér, hanem becsületes fizetség jár, ahol azok a fiatalok, akik ebbe a megyébe születnek, azok nem a világ végén, hanem annak a közepén érezhetik magukat, ahol a természeti kincseinket nem elherdáljuk, hanem tudatosak vagyunk, és vigyázunk ezekre a kincsekre, ahol azokat az embereket és azokat a sorsokat, és akik önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerültek, nem belelökjük az árokba és nem sorsukra hagyjuk, hanem kezet nyújtunk nekik és felsegítjük őket, hogy tudunk‑e Békés megyében egy olyan jövőt építeni, amely végre nem a lopásnak, hanem újra egymás kölcsönös megbecsülésének lesz majd otthona.

Úgyhogy 2022 áprilisa óriási jelentőséggel bír a mi közös jövőnkben, és az a tét, hogy ezt a jövőt meg tudjuk‑e teremteni, az a tét, hogy 2022 áprilisában majd a múlt, amely ott, ennek a patkónak a túloldalán szokott helyet foglalni, győzedelmeskedik, vagy a jövő, amit mindannyian szeretnénk magunknak és az unokáinknak egyaránt. Köszönöm szépen a figyelmet.