Varga Zoltán (DK)

VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Nyilván ez elhangzott már előttem több vezérszónok szájából is, valóban, a törvényjavaslat nemzetközi kötelezettséget teljesít, ezért nyilvánvaló módon mi is támogatjuk. Nemcsak ezért támogatjuk, hanem azért is, mert a Demokratikus Koalíció számára nagyon fontos a kábítószer elleni küzdelem. Azonban a törvényjavaslat kapcsán mégis muszáj, hogy beszéljünk az Orbán-kormány ‑ és nagyon fontos most kiemelni ezt a szót ‑ kudarcos drogpolitikájáról. Nacsa képviselő úr megpróbálta megvilágítani a múltat, engedjék meg, hogy én egy másik szemszögből tegyem meg ugyanezt.

Az Orbán-kormány által 2013-ban meghirdetett nemzeti drogstratégia szerint 2020-ra Magyarország drogmentes lesz. Most 2021-et írunk. Nekem olybá’ tűnik, hogy ez nem sikerült. A területen dolgozó szakemberek ráadásul ennek pontosan az ellenkezőjét is látják, mégpediglen azt, hogy egyre könnyebben és olcsóbban lehet hozzájutni a kábítószerekhez, a fiatalok között tarol most már a biofű, a rendőrség érdemben pedig semmit nem tesz a szintetikus szerek terjesztése ellen.

Nyilvánvaló módon nyugodtan kijelenthetjük, hogy a kurzusnak ez a célkitűzése irreális volt, és ennek viszont van egy nagyon súlyos és szomorú következménye, mégpediglen az, hogy mégsem beszélhetnek nyíltan a szakemberek az olyan problémákról, mint a szegénység és a hajléktalanság, mert akkor szembemennének a hivatalos kormányzati topikkal, toposszal és kommunikációval.

Nyilván ez nem más, mint egyfajta tabusítás, és ennek súlyos következményei vannak, mégpediglen többek között az is, hogy a fogyasztók nem mernek részt venni az ártalomcsökkentő szolgáltatásokban, nem kapnak megfelelő tájékoztatást például a drogozás veszélyeiről sem. Mi, a DK politikusai inkább az ártalomcsökkentésben hiszünk, mint a büntetésben.

A Jogriporter Alapítvány megbízásából elkészült egy feltáró kutatás ‑ nem tudom, gondolom, önök is ismerik ezt ‑, ami a budapesti ártalomcsökkentés helyzetét térképezte fel. Azért az ártalomcsökkentésre fókuszált különben ez a kutatás, mert az új pszichoaktív szerek megjelenése és elterjedése világszerte új kihívások elé állították a drogszakmát, és a paradigmaváltás egyre nagyobb szerephez jutott ebben a megközelítésben.

Nem akarok ebbe hosszasan belemenni, hiszen önök ezt nagyon jól tudják. Ennek a lényege az, hogy nem követelik meg most már a teljes szermentességet, viszont igyekeznek csökkenteni a drogfogyasztás kockázatait. Többféle szolgáltatást is magában foglal ez a dolog. Beletartozik az információnyújtástól kezdve a bulisegélyen keresztül a tűcsereprogramon és a pszichoszociális intervención át az egyéni vagy csoportos konzultációig, családterápiáig és a drop in funkcióig. Ez egyfajta kapuként is funkcionálna különben, belépteti a klienst, a pácienst ‑ legyen szó bármilyen szenvedélybetegségről ‑ a szociális ellátásba, és tovább irányíthatja így majd a magasabb szintű ellátások felé.

A kutatás egyik talán legfontosabb megállapítása az volt, hogy a szakemberek a munkájuk során azt tapasztalják, hogy mivel a hatalom tabuvá tette a droghasználat témáját, a hivatalos kormányzati kommunikáció szerint a probléma nem is létezik Budapesten. Ennek pedig nem más az oka, mint az Orbán-kurzus politikája, az, hogy a 2013-ban elfogadott nemzeti drogellenes stratégia, pontosan az abban megfogalmazott irreális célkitűzés, miszerint 2020-ra Magyarország kábítószermentes lesz. Tudjuk nagyon jól, ezt a második Orbán-kormány dolgozta ki, miután 2010-ben visszavonta az akkor érvényben lévő stratégiát, mert ők akkor ezt túl liberálisnak gondolták, majd a szakemberek tiltakozása ellenére három év alatt kidolgozott egy teljesen újat, ami már az ártalomcsökkentés helyett a megelőzésre fókuszált.

(14.50)

Ezzel persze, tudjuk nagyon jól, hogy ezzel párhuzamosan hihetetlen mértékben előretörtek a herbál és a kristály néven ismert olcsó és erős hatású pszichoaktív szerek, és néhány év leforgása alatt ki is szorították az olyan klasszikus szereket, mint a heroin vagy a fű.

Lehetne erről nagyon-nagyon hosszasan beszélni, hogy ezek a végtelenül olcsó és nagyon gyilkos pszichoaktív dizájnerszerek a mélyszegénységben élők között taroltak leginkább, őket érintette ez a legsúlyosabban, és azt is látjuk, hogy a kormányzatnak viszont semmiféle válasza vagy megoldása nincsen erre a problémára.

Nincsen, és azt is tudjuk, hogy a szakemberek keze pedig meg van kötve, hiszen nem beszélhetnek nyíltan a problémákról, mert akkor beszélni kellene arról, hogy mekkora a mélyszegénység Magyarországon, nemcsak vidéken, hanem akár a nagyvárosokban is. És hát hiába különben az elhallgatás és a kormányzati szerep, azt látjuk ‑ és a szakemberek is azt tapasztalják ‑, hogy mindegyik társadalmi rétegben különben jelen van a droghasználat.