Dr. Horváth Ildikó

DR. HORVÁTH ILDIKÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Lejegyzeteltem a megjegyzéseket, igyekszem párra most rögtön reagálni, és hadd menjek sorrendben.

Pesti Imrének köszönöm a megerősítést, hogy a szociális intézményekkel kapcsolatban ez egy kellő mérlegelés után meghozott döntés és áttekintése az előző terveknek. Nagyon fontosnak tartom, itt többször is szóba került, hogy mi miatt kell változtatni több részletkérdésén ennek az átmeneti szabályozásnak, amely öt évvel ezelőtt egy jó, megnyugtató megoldás volt. Túl azon, hogy volt egy folyamatos konzultáció a szociális intézményekkel, megfontoltan, szakértői véleményekre támaszkodva adta ezt a válaszát a szociális kormányzat, egy nagyon fontos dolog történt közben: a pandémia zajlott és zajlik. Ez is rávilágított olyan területekre, amelyeket még 2016-ban nem lehetett látni. Ennek a szociális ágazati átgondolása most is folyamatban van.

Felmerült már Pesti képviselő úr felszólalásában a felsőfokú végzettséggel bíróknál a részvizsgák kérdése, és aztán később Rig Lajos képviselő úr is felhozta a kompetencia kérdését és a részvizsgákat. Ezek a részvizsgák elsődlegesen a saját képzés során egyik lépcsőről a másikra haladva a felügyelet nélküli munkavégzést célozzák. Valóban a rezidenseknél, tehát az orvosképzés során van legkomolyabban kimunkálva, hogy abban az öt évben, amit ők rezidensekként, szakorvosjelöltekként eltöltenek, mik azok a részvizsgák, amelyek azt tudják hitelesíteni, hogy ő bizonyos beavatkozásokat támogatás nélkül, szakorvosi háttér, jelenlét nélkül is végezhessen önállóan, függetlenül.

Ez nem célozta elsődlegesen azt, amit a képviselő úr említett, a háziorvosok, illetve a felsőfokú végzettséggel rendelkező szakdolgozók közötti kompetenciák, nem tudom, shiftelését, a szakdolgozói kompetenciák azon bővítését, amivel közelebb kerül az orvosi végzettséghez, avagy azt tudja elvégezni. Én egyetértek önnel abban, hogy ezt maximálisan támogassuk. Mindenkinek, ha a saját kompetenciakörében megfelelő minőségben tud jól elvégezni bizonyos tevékenységeket, adjuk meg a lehetőségét ennek, hogy a beteg biztos lehessen abban, hogy aki végzi, van hozzá jogosítványa, van hozzá tapasztalata, és a hozzátartozó jövedelmet is ennek megfelelően, a felelősségi körnek megfelelően biztosítsuk.

Nem is azon a területen, a mentőtiszt és a mentőorvos tevékenységében még sok minden más van, ami megkülönbözteti a kompetenciájuk körét. A szülésznők, szülészorvosok esetében a spontánszülés-vezetés kapcsán ezek a tárgyalások, egyeztetések elkezdődtek. Az erről való beszélgetés már folyamatban van, és a mentőszolgálat tekintetében is, azt gondolom, valóban fontos, hogy ez kitárgyalásra kerüljön.

Ugyancsak ön vetette fel, egyetértek ebben is, hogy kell a gyógyászatisegédeszköz-piacon levő folyamatokat szorosan követni. A botot hozta példának. Tudunk erről a folyamatról, folynak az érdekelt szervezetekkel egyeztetések. Most már nincs itt Banai államtitkár úr, de már a Pénzügyminisztériummal közösen is gondolkodtunk azon, hogy azt, amit a konténerszállítók extrém árdrágítása hozott, és azt, amit egyébként a külföldön gyártott különböző eszközöknek, akár egyszerű eszközöknek a gyártásában előállt hatalmas áremelés nagyon hirtelen okozott, ebből hogy lehet egy nagyobb önállósággal és pénzügyileg egy jobb megoldással helytállni, ezenkívül most a gyógyászati segédeszközök területének egy jelentősebb átgondolása is folyamatban van. Olyan példát szeretnék hozni, hogy hogy lehet azt a gyakorlatot megakadályozni, hogy az állam által jelentős mértékben dotált mopedek ne a Vaterán kerüljenek elárusításra, miközben a beteg egyébként, akinek a nevére ezt az állam odaadta, él még, csak éppenséggel nem ő használja, hanem a család csinál pénzt belőle.

Tehát ezeket a visszásságokat is kezelve, tényleg készséggel vesszük, ha önök is adnak olyan javaslatokat, amelyekkel ebben a csomagban tudunk dolgozni. Szeretnénk lépni gyorsan ebben a nagyon hirtelen kialakult, de jelentős problémákat okozó területen. Ez valóban a bot és egy-két egyszerűbb eszköz kérdésköre.

A praxisközösségek. Egyetértek abban is, hogy a beltartalom egy nagyon fontos dolog. Azt azért el kell mondanom, hogy legalább háromévnyi egyeztetésem van a háziorvosok különböző szervezeteivel, az emberekkel, az ellátott lakosokkal, önkormányzatokkal, más egészségügyi szereplőkkel is abban, hogy a praxisközösségek beltartalmában mi és milyenfajta megfogalmazással hasznosul jól és legjobban az ott élő emberek számára, és mi az, amit leginkább magukévá tudnak tenni a praxisközösségek. Tehát tisztelettel kérjük, a parlament részéről támogassák a felhatalmazást, hogy a kormány ezt a munkát elvégezhesse. Azt tudom ígérni, hogy mint eddig is, amikor az alapellátás fejlesztéséről volt szó, a legeslegszorosabban velük együtt dolgozva munkálkodunk azon, hogy olyan irányba lépjünk, ami számukra jól megvalósítható, és az általuk felelősséggel gondozott emberek egészségét szolgálja.

Ebben az, hogy ők mint magánszereplők, mint magánvállalkozók az egészségügyben azt a bértámogatást az államtól megkapták, egy speciális megoldás volt. Ők is akarták, hogy lépjünk gyorsan, és ők is vállalták, hogy a részletes szabályozás később kerüljön kidolgozásra. Ezért lett nem túl sokféle variáció, de azért a kollegiális praxisközösség és a szoros praxisközösség ‑ két fogalom ‑ emiatt került bevezetésre, hogy aki egy kicsit is praxisközösséghez akar csatlakozni, de még nem annyira biztos benne, hogy pontosan hogy is gondolja, neki is módja legyen.

Úgy látjuk, hogy ezt általánosságban nagyon jól fogadták. Dolgozunk azon, tegnap volt az utolsó megbeszélés, hogy azokat a tartalmakat, amelyeket egyébként különböző pilotprogramokban kidolgoztak a kollégák, módszertanilag kipróbáltak, pozitívnak tartottak, mint például ez az alacsony intenzitású pszichológiai támogató szolgáltatás, hogyan tudjuk minél hamarabb becsatlakoztatni a munkájukba. Erre most egy nagyon szép szakmai anyag készül, önöknek is készséggel bemutatjuk.

A biztonságos gyógyszerellátás, azt gondoljuk, egy kritikus jelentőségű dolog. Valóban bevállaltuk, és köszönöm a parlamentnek azt a támogatást, amit megkaptunk akkor, a pandémia elején az e-recept kiválthatósága kapcsán, hogy ha a tajszámot bemondja valaki, a Mari nénit hozta példának képviselő úr, neki is kiadják a beteg számára adandó gyógyszert. De ebben a biztonságos gyógyszerellátásban, amit kidomborítottak a szakmai testületek, nem ez volt, hanem elsődlegesen az, hogy a gyógyszerellátás Magyarországon egy zárt láncban történik, pontosan tudható, hogy milyen gyógyszer milyen dobozban, honnét, hova megy tovább, milyen hőmérsékleten szállítják. Tehát minden egyes lépés abban a rendszerben, ahogy most megvan, garantált a tekintetben, hogy amikor a beteghez megérkezik, megfelelő minőségű legyen, és az legyen, ami a beteg számára felírásra került a vényeseknél.

Van most is online lehetőség, távlehetőség arra, hogy gyógyszertárak kiadhassanak vény nélküli gyógyszerkészítményeket a betegeik számára, de ez a gyógyszertárakhoz van kötve. Olyanfajta gyakorlatra nincs törvényi felhatalmazás, amilyen egyébként most az internetes piacon és az internetes gyógyszer-kereskedelemben van, a legtöbb gyógyszerhamisításra és az egyéb ügyekre nekünk rendszeres jelzésünk van az Európai Uniótól. Magyarországon elindultak olyan jelenségek, mint amit már más országokból is láttunk. Tehát jogosnak tartjuk, hogy ha nem lehet elég gyorsan, mindenki számára megnyugtatóan egy szabályozást beállítani egy átmeneti időre legalábbis, világossá váljon az, hogy kiknek és hogyan tilos. A gyógyszertáraknak az a fajta tevékenysége, ami a gyógyszerkiszállítás, szigorúan szabályozott, ez ma is több mint 300-400 gyógyszertár által működtetett rendszer, ez továbbra is elérhető lesz.

A benzinkutat meg a drogériát hozta példának. Ez 0,1 százaléknál kevesebb gyógyszerforgalmat biztosít az ön által említetteknél. Valóban az, amit gyógyszernek hívunk, egy széles skála, van, aki beleérti azokat a termékeket, amelyek egyébként étrend-kiegészítő termékek, idetartozik számos vitamin, ezek valóban kaphatók drogériákban, élelmiszerboltokban, mindenhol másutt, nem gyógyszernek számítanak. Ezekre ez a szabályozás, amely gyógyszerre vonatkozik, nem fog vonatkozni. Azokra a vény nélküli készítményekre, amelyeket eddig legálisan lehetett akár ilyen csomagküldővel is küldeni, ezekre jelent megszorítást, ugyanis a vényre kapható gyógyszerek egyikét sem lett volna szabad eddig sem a jelen lévő törvényi szabályozás szerint ezen az úton értékesíteni. Úgyhogy én más véleményen vagyok. Én valósnak tartom azt, amit jeleztek a szakemberek, hogy valóban a beteg legjobb érdekében szükséges most lépni, mert olyan gyakorlatok indultak el, amelyek nem a gazdasági mutatókat, mozgásokat változtatják, hanem a beteg biztonságát teszik gyengébb lábakon állóvá.

(14.20)

Az életpályamodell többfajta módon került kidolgozásra. Az Orvosi Kamarát itt többször említették. Valóban, benne volt akkor, amikor a szolgálati jogviszonyban, hogy miket vár el például a béremelés szempontjából, hogy hány év munka kapcsán milyen legyen a jövedelem, és bizonyos egyéb pilléreket meg tudott fogalmazni, és ha nem is életpályamodellnek hívjuk, de mégiscsak egy hosszú távú gondolkodás, hogy mire számíthat egy fiatal rezidens akkor, ha elkezd a szolgálati jogviszony alatt dolgozni, adott egy támpontot.

Én nagyon fontosnak tartom ‑ hogy sok vagy kevés az orvos, vagy éppen elég, ez mindig is lehet egy komoly vitának a kérdése ‑ azt a támszámot, hogy 2010-ben 420 rezidens lépett be a magyar képzési rendszerbe, és idén szeptemberig 782 rezidens lépett be, én ezt egy rendkívül fontos, pozitív folyamatnak tartom. Ezek a fiatal kollégák ‑ ez 782 most, de még van egy fordulója a rezidensképzésbe való becsatlakozásnak, tehát akár közel ezer fő majd ‑ egy paraszolvencia nélkül működő egészségügyi rendszerbe lépnek be ‑ 70 év után először történik ez meg ‑, és módja van arra, amit egyébként a fiatal kollégák egyértelműen elvárnak, egy olyanfajta szakmai fejlődésre, amire ők igenis pozitívan válaszoltak. Azt mondták, hogy ők belépnek ebbe a szolgálati jogviszonyba, ők elkezdik ezalatt a munkát, mert érzik a társadalom megbecsülését a nekik adott bérben is, és érzik a megbecsülést abban, ahogy a munkájukhoz most a társadalom hozzááll.

Én nagyon kérem önöket, és kérem a támogatását a parlamentnek, hogy erősítsük bennük azt a hitet, hogy igen, érdemes a magyar emberekért a munkájukat adni, a fáradságukat adni és a kialvatlan éjszakáikat, és hogy igen, érdemes azok közül egynek lenni, akik ezt az évenkénti százmillió orvos-beteg találkozót Magyarországon lebonyolítják. Mert az ellenzéki politikusok által többször, többféle módon szidott, és csúnyán támadott magyar állami fenntartású egészségügyi rendszerben vagy közfinanszírozott egészségügyi rendszerben, ha így vesszük, százmillió éves orvos-beteg találkozó volt az utolsó békeévben. Meg fogjuk majd látni, hogy a pandémia után hogy rendeződik vissza, amit a kollégáink elvégeztek.

Ehhez kell megteremteni azt a támogató társadalmi légkört, amiért nagyon sokat tehet az, ha a megjegyzések nem úgy hangzanak el, mint ahogy Varga úr megjegyzése hangzott el. Nem szeretném idézni, nem akarom elismételni azt, ön tudja, hogy mit mondott. Érdemes elgondolkodnia rajta, hogy ez a mai magyar egészségügyben dolgozók számára egy megerősítés volt, avagy egy olyan támadás, egy olyan… (Varga Zoltán: Én nem az egészségügyi dolgozókat támadtam, hanem az egészségügyi kormányzatot. ‑ Dr. Pesti Imre: A parlamentben vagyunk! ‑ Nacsa Lőrinc: Beszél az államtitkár asszony!) Készséggel meghallgatom képviselő urat bármikor, és nagyon remélem, hogy önök sem akarják kizsigerelni az egészségügyi dolgozókat. Én hálás vagyok és büszke vagyok a kollégáimnak erre a munkájára, és fontosnak tartom, hogy az anyagi juttatásokon kívül ezt a társadalmi megbecsülést is élvezhessék.

Nagyon szeretném elmondani, azt hiszem, ön mondta, a finanszírozásról beszélt, és úgy minősítette a pandémia alatti beszerzéseket, hogy feleslegesen vásárolt lélegeztetőgépek és vakcinák. Képviselő úr, ezt magyarázza el az egészségügyi dolgozóinknak! Magyarázza el azoknak az intenzíven dolgozó kollégáknak, hogy ők boldogabbak volnának‑e, ha azokat a gépeket, azokat az új gépeket, amiket a pandémia alatt beállítottunk, és az intenzíves kapacitást a békeévek alatt nagyjából, átlagosan 500-600 lélegeztetett betegről fel tudtuk emelni oda, hogy csak a Covid miatt lélegeztetett beteg 2 ezer körül volt a kórházakban, és még egyébként a más oknál fogva lélegeztetett, ehhez megvolt a megfelelő géppark. Soha nem volt probléma az oxigénnel, és nem volt olyan gond, ami egyébként az olasz, az angol és az egyéb kollégákat vagy most éppen a román kollégákat gyötri. Nem maradtak gép nélkül, és nem kellett azt mondaniuk egyetlenegy betegüknek sem, hogy nem tudom már gépre tenni, ez a választása. A magyar kormány megtett mindent azért, hogy az egészségügyben dolgozó kollégáink ne kerüljenek ilyen helyzetbe.

És a vakcinákból a világon sehol nem volt még olyanfajta probléma, hogy feleslegesen vásárolt vakcina. Az egész világon azért dolgoztak és azért hajtottak az első félévben, hogy minél hamarabb vakcinát tudjanak szerezni. (Varga Zoltán közbeszól.) Az látható már, hogy a kínai, az orosz, az Amerikából érkezett és a máshonnét érkezett vakcinákkal Magyarország az egyik legdiverzifikáltabb vakcinaportfóliót tudta nyújtani.

Azzal, hogy mi ötféle vakcinával oltottunk, és a magyar embereket június 26-áig, ötmillió magyar embert, több mint a felét a lakosságnak, át tudtuk oltani, két óriási eredménye volt. És ha a képviselő úr nem ismeri a számokat, hát, hadd mondjam el! Egyrészt nagyon gyorsan le tudtuk törni a harmadik hullámot. A szakértők számítása szerint több mint 9 ezer embernek az életét úgy mentettük meg, hogy nem kellett a járványgörbéből egyébként jósolható számban szenvedni. És van egy másik rendkívül jelentős következmény.

Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy mennyire lassan tudott a delta vírusmutáns Magyarországon elterjedni, indulni, azzal együtt, hogy a magyar emberek élhették a korlátozásmentes szociális, társadalmi és munkahelyi életüket. A magyar diákok táborozhattak a nyáron, nem voltak korlátozások alá szorítva, mint június végéig az angol gyermekek. Ennek egyetlenegy nagyon komoly oka volt, hogy Magyarország ugyanúgy lépett a negyedik hullámmal szemben, mint az első hullámnál tettük, korán megtettük a védekező intézkedéseket. Ebben az esetben a negyedik hullám ellen ezt a vakcinák hozták. Sikerrel megvédtük a magyar emberek életét, és mindazok, akik támadták akár a kínai, akár az orosz vakcinát vagy általában a vakcinabeszerzést, nagyon komolyan el kell hogy gondolkodjanak, számos szakértő jelzi már, hogy emberéletek nyomhatják a lelküket.

Én nagyon bízom benne, hogy önök is az emberéletek mentéséért dolgoznak. Ebben tudnak segíteni, és abban tudnak segíteni az egészségügyi dolgozóknak is, akiket úgy említettek, hogy önök számára értékesek, és fontos számukra, hogy ne kizsigereljék őket, hanem segítsük őket, hogy nem kerülnek tömegesen kórházba. Ehhez az kell, hogy felvegyék a vakcinákat, a kínait, az oroszt, az amerikait, ugyanis mindegyiknek papírja van mostanra. Képviselő úr lehet, hogy nem hiszi el a WHO álláspontját és más hatóságokét, érdemes utánaolvasni, hogy mit mondanak a nemzetközi szakértők. Ezek értékes, megfelelő védőhatással bíró vakcinák mindannyian. A magyar kormány ezért dolgozott, és sikerült ezt megcsinálnia, beszerezte őket, rendelkezésre áll mindenki számára.

Én természetesen ‑ mint egészségügyi kormányzat ‑ köszönettel vettem a megjegyzését. Azt gondolom, egy rendkívül fontos dolog, hogy a DK képviselői ne hazudozzanak, ez egy nagyon fontos dolog. Mi tesszük a magunk dolgát. Kerüljük ezt a fajta munkát, kerüljük azt a fajta fogalmat, amit ön úgy fogalmazott, hogy hazudoznak összevissza, de én nagyon bízom benne, hogy ön nem fog. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)