Bangóné Borbély Ildikó (MSZP)

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! Azzal kezdeném Nacsa képviselőtársamnak, hogy folyamatosan arra hivatkozni, hogy 2010-ben mennyit költöttünk, és most mennyit költünk: akkor mondanám önnek, hogy a benzin ára 2010-ben 296 forint volt, januárban, az euró árfolyama meg 265 forint. (Nacsa Lőrinc: Nézzük meg, mennyi benzint…) Azt is kellene tudni, hogy mennyi volt azóta az infláció s a többi, és mennyit ér most az a pénz, ha átszámítanánk 2010-re visszamenőleg; csak hogy kicsit árnyaljuk ezt a képet, amit ön mond.

Az előttünk álló salátatörvény; amivel Nacsa képviselőtársam befejezte, azzal kezdeném, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításával. Ezzel lehetővé teszik, hogy az átmeneti intézmények ne csak 2022 végéig működhessenek, mivel a rendelkezés hatálybalépése óta eltelt időben azonban több fenntartó jelezte, hogy a 2023-ig megvalósítandó átalakulási kötelezettség teljesítése aránytalan nehézségeket okozna. A fenntartói jelzéseket mérlegelve módosítja az előterjesztő a rendelkezést. Valójában pedig arról van szó, hogy a kormány visszatáncol egy korábban hozott döntéséből. Ezt a részletes indoklásban ki is fejti.

A rendelkezés indoka a profiltisztítás és a szolgáltatások igénybevételének rugalmasabbá tétele volt azzal, hogy az átmeneti ellátást igénylő ellátottak számára tartós bentlakásos elhelyezési formák keretein belül biztosítani kell továbbra is az átmeneti ellátást, határozott időre kötött megállapodással.

A szabályozás hatályon kívül helyezésével egyúttal szükséges az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények szabályozását 2023. január 1-jétől hatályon kívül helyező rendelkezések hatályba nem léptetése annak érdekében, hogy ne érje hátrány azon intézményeket, amelyeknél az átalakulási kötelezettség megszüntetésekor már folyamatban van az átalakulás. Átmeneti szabályként szükséges meghatározni, hogy az átalakulást megelőzően befogadott férőhelyszámok erejéig a törvény erejénél fogva befogadottnak minősülnek.

Tehát lényegében a 2016-ban hozott intézkedéssel megszüntették volna 2023-tól az átmeneti intézményeket, az éjjeli menedékhely és a hajléktalan személyek átmeneti szállása kivételével, azonban most, 2021 végén ettől visszalépnek. Így marad a jelenlegi struktúra. Akik pedig már belekezdtek az átalakulásba, azok számára hozták ezt a rendelkezést, hogy befogadottnak minősülnek a finanszírozási rendszerbe. Tehát lényegében elismeri a kormányzat, hogy 2016-ban egy hibás döntést hoztak, és ezzel módosítják a salátatörvényben ezt a részét. Ez is felveti a kérdést, hogy miért nem sikerült öt év alatt felkészülni a tervezett módosításokra.

Megint megemlíteném, amit a zárszámadás vitájában mondtam, hogy az alapellátás átszervezése, amit államtitkár asszony is mondott, hogy ugyebár 2015-ben meghozták az alapellátási törvényt, de sajnos majd csak 2021-ben sikerült a törvényeket rendeleti szinten meghatározni; kritikaként mondtam, hogy mit csinált az államtitkárság hat éven keresztül.

Lényegében az, hogy a praxisközösségeket létrehozzák, és a három verzió közül melyiket fogják a háziorvosok választani, én nagyon sokat egyeztettem a saját háziorvosommal is: nagyon-nagyon sok problémát okozott a háziorvosoknak, és amit az előzőekben is elmondtam, azzal az orvoshiányt nem fogják megoldani, azzal ez nem fog megszűnni.

(13.50)

A kommunikációban fog megszűnni, hogy hány háziorvosi körzet nem üres. Ezt utána ügyesen fogja a Fidesz-kormány kommunikálni, hogy: na, lássatok csodát, megoldottunk minden problémát, 500 helyett most már csak 200 üres háziorvosi körzet van, de az alapproblémát, azt, hogy majdnem egymillió embernek nincs háziorvosa, nem fogja ez megoldani.

Ráadásul az, hogy látjuk, hogy a háziorvosok többsége a leglazább praxisközösséget választotta, és még most fog az jönni, hogy akik a legszorosabb együttműködést választották, azoknak majd választaniuk kell egy vezetőt. Aki ismeri a háziorvosokat és ismeri ezt a rendszert, tudja, hogy az egyik legnehezebb az, hogy akik eddig, mondjuk, 20-30 éven keresztül egyedül dolgoztak, azoknak egy ilyen közösségbe bemenni, közülük vezetőket választani. Elég nehéz feladat elé állították ezeket az orvosokat, attól függetlenül, hogy a szakma elismerte, hogy a praxisközösségek kialakítása egy szükséges lépés kell hogy legyen, csak én azt gondolom, amit mindig megfogalmazunk kritikaként, hogy tárgyalni kell a szakmával, és ha tárgyaltak, azt kell megvalósítani, amit a szakma mond.

A MOK-nak, amikor leültek a bértárgyalásokra, és folyamatosan kommunikálták, hogy az orvosok béremelését a MOK-kal való egyeztetés után valósították meg, csak végül utána kiderült, hogy nagyon sok minden utána derült ki az orvosoknak is, hogy nem, ők ezt meg azt, a röghöz kötést, a vezényelhetőséget… ‑ ráadásul a napokban volt hír, hogy mondjuk, egy egészségügyi dolgozó az ingatlanát sem adhatja ki, hogyha erre a főigazgatóságtól nem kap engedélyt. Szóval, ilyen apró kis részletszabályok utólag, hónapok múlva vagy fél év múlva derültek ki az egészségügyi dolgozóknak, hogy ez komoly feszültséget okoz, és én azt mondom, hogy pont az egészségügyben ez nem hiányzik. Egy is sok, ha egy ilyen probléma felmerül, nemhogy, amikor még egymásra tevődik. Pontosan, amikor ha egy ember is elhagyja az egészségügyet, már azt mondjuk, hogy nem lehet tovább, mert nem bírja, én azt gondolom, hogy azokat a tanácsokat, amiket ellenzéki képviselők adunk vagy javasolunk, és mi is egyeztetünk a szakmával, mi is beszélünk az orvosokkal, beszélünk a szakápolókkal… ‑ ráadásul én mindig azt mondom, hogy fogyasztóként, ha lehet ilyet mondani, érzem a saját bőrömön, és érzik az állampolgárok is.

Én azt gondolom, hogy lenne mit csinálnunk az egészségügyben, és ezt a törvényt azért, mert folyamatosan azt látjuk, hogy meghoznak szabályokat, módosítják a törvényeket, majd 3-4-5 év múlva kiderül, hogy amit akkor megszavaztak, újra módosítani kell, ezért legfeljebb csak tartózkodással tudunk szavazni rá. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a DK soraiból.)