Hohn Krisztina (LMP)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! A mai napirend előtti felszólalásom a gyermeki jogokkal és az azokkal kapcsolatos intézkedésekről szól, éppen ezért azt gondolom, hogy fontos tisztázni, hogy mik a gyermekjogok. A gyermekjogokat nem kell felsorolni, mert nagyon egyszerű, bárki el tudja őket mondani, hiszen egyszerű gyermeki szükségletek. Ma már nem kérdés szerencsére, hogy egy gyermek nem dolgozhat bányában, nem lehet katona, nem lehet kínozni vagy esetleg eladni, és alapvetés, hogy harcolni kell a gyermekpornográfia vagy a gyermekprostitúció ellen is.

1991-ben Magyarország kihirdette törvényben az ENSZ gyermekjogi egyezményét, 1997-ben pedig elkészült a magyar gyermekvédelmi törvény, és mindkettő jelentős előrelépés volt a gyermekvédelem területén. A gyermek legfőbb érdeke egy olyan fogalom, amely feltételezi, hogy a felnőttek ezt ismerik és alkalmazzák, alkalmazzák a hivatalok, bíróságok, tudják és elismerik, és minden olyan ügyben alkalmazzák, amely gyermekeket érint.

Az Európai Unió megalkotta a gyermekvédelmi stratégiát, amelyet Magyarország és Lengyelország megvétózott körülbelül egy héttel ezelőtt, LMBTQ-aktivisták iskolai propagandájától tartva. Az említett stratégia kiemelkedő jelentőségű, hiszen lehetőség és kötelezettség a már említett ENSZ-egyezmény hatékonyabb betartására. A stratégia 24 oldalas ‑ tegnap hallottam itt a parlamentben, hogy azt feltételezik, hogy nem veszi a fáradságot az ellenzék például, hogy elolvassa ‑, hat területen javasol tematikus teendőket; ezek: a gyermekek aktív részvétele a demokratikus életben; a gyermekek azon joga, hogy társadalmi hátterüktől függetlenül, teljes mértékben gyümölcsöztetni tudják tehetségüket; a gyermek erőszakmentes élethez való joga; a gyermek gyermekbarát igazságszolgáltatáshoz való joga; a gyermekek joga ahhoz, hogy biztonsággal használhassák a digitális környezetet, és kamatoztathassák az abban rejlő lehetőségeket, és a gyermekek jogai világszerte.

(9.20)

Remélem, hogy valóban a gyermekek védelme az, ami arra ösztönözte Magyarországot, hogy megvétózza ezt a stratégiát, és nem az, hogy Magyarország jelentős hiányosságokkal küzd a gyermekvédelem területén. Gondoljunk csak a családi pótlékra, amit már évek óta nem emelt meg a kormány. Bár többször előterjesztettük ezt és több határozati javaslatot is adott be az ellenzék ezzel kapcsolatban, de a kormány úgy véli, hogy elegendő a családi adókedvezmény juttatása a családok számára. Csakhogy ez a gyermekszegénység elleni küzdelmet nem segíti, hiszen azoknak a szülőknek a gyerekei, akik valamilyen okból nem dolgoznak, bizony elszenvedik a gyermekszegénység legmélyebb bugyrait.

A nevelőszülői rendszerben is nagyon sok a hiányosság, hiszen kevés a nevelőszülők fizetése. Folyamatosan hallani hirdetésekben is, hogy nevelőszülőket keresnek a különféle hálózatok, hiszen kevés olyan ember van, aki elég elhivatott ahhoz, hogy ennyi pénzért vállalja akár több gyereknek is a nevelését. Sajnos még a gépkocsi-támogatás sem illeti meg őket, amit ők többször kifogásoltak, hiszen főleg ha több gyermeket nevelnek, akkor szükségük lenne arra, hogy nagyobb gépkocsival rendelkezhessenek, de ebből a kevés fizetésből azt nem tudják megvenni. Nagyon fontos lenne az, hogy ösztönözzük a nevelőszülővé válást, hiszen szép lassan kiürül a nevelőszülői rendszer, ami abszolút nem lenne jó, elsősorban a gyermekeknek.

A családon belüli erőszak elszenvedői is sokszor ők, akár úgy, hogy látják, hogy az egyik felnőtt családtag a másikat megveri, vagy valamilyen módon bántalmazzák egymást. Ez jelentős lelki terhet jelent nekik. De beszélnünk kell a gyermekek elleni abúzusról is, amit sok esetben családtagok vagy közeli ismerősök követnek el a gyermekekkel szemben.

A gyermekvédelmi rendszer is jelentős megerősítésre szorul. A jelzőrendszerek sem megfelelően, nem hatékonyan működnek, sokszor talán nem is jut el a jelzés az illetékesekhez. Itt is elmondható, hogy keveset keresnek az ebben a szférában dolgozók, és a testi épségük sincs minden esetben garantálva. Személyes tapasztalatom: a családomból is dolgoznak a gyermekvédelemben, és bizony fenyegetettségben élnek. Aztán az iskolán belüli erőszak: ugyan vannak iskolaőrök, de a tanárok még mindig nem megfelelően felkészítettek. Kevés az iskolapszichológus, és még sorolhatnám reggelig. De az időm hamarosan lejár, és szeretném betartani a keretet, úgyhogy köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)