Jakab István (Fidesz)

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a mai napon két fontos ügyben irányítsam a figyelmüket a magyar kenyérre, illetve a kenyérre, amely, azt gondolom, hogy valamennyiünk számára fontos éltető erőt jelent.

1979-ben az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezete, a FAO döntése alapján október 16-át élelmezési világnappá nyilvánította. A célja az volt, hogy az emberiség nagy részét sújtó élelmezési gondok fenntartásában (sic!), az erre való mozgósításban felhívja a figyelmet. 2001-ben a Pékek Világszövetsége október 16-át a kenyér világnapjává nyilvánította, amelynek a célja a kenyér jelentőségének mint a világ legfontosabb élelmezési cikkének a hangsúlyozása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kettős jubileum ez a mai: két szervezet, amelyik arra irányítja a figyelmet, hogy a kenyér az élet, az életünk része. E kettős jubileum alkalmából a Magosz, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, a Magyarok Kenyere Alapítvány és a Magyar Pékszövetség úgy határozott, hogy az eddigi jó együttműködésüket megpecsételve írásban is egy hosszú távra szóló együttműködési megállapodást köt. Engedjék meg, hogy külön köszöntsem a karzaton helyet foglaló, a Magyar Pékszövetség delegációját Septe József elnök úr vezetésével, akik azért érkeztek ma az Országgyűlésbe, hogy közösen is felhívjuk mindenkinek a figyelmét arra, hogy a kenyér az életünk része.

Tisztelt Országgyűlés! A megállapodás létrejöttében nagyon fontos szerepe volt annak, hogy a „Magyarok kenyere” program bonyolításában a pékszövetségre mi mindig igazán mint komoly szövetségesre számíthattunk. Az a meggyőződésünk, és engedjék meg, hogy néhány gondolatot a programról szóljak, hogy a „Magyarok Kenyere ‑ 15 millió búzaszem” a Kárpát-medence magyar gazdáinak az igazi sikertörténete. Ez a program tizenegy évvel ezelőtt a magyar gazdák szívéből fakadt, ezt a programot senki nem indította el úgymond, ezt a magyar gazdák önként határozták el és vitték sikerre. Az első esztendőben tíz tonna gabonát gyűjtöttek össze, ez a tizedik évben már meghaladta az ezer tonna gabonát. Az első időszakban egy megyényi területen lévő gazdák összefogása volt, ez ma már a teljes magyar Kárpát-medencei gazdatársadalmat fogja össze, sőt, ebbe a mozgalomba most már bekapcsolódott a diaszpóra közössége is. Úgy gondolom, hogy a diaszpóra magyarsága lélekben mindig velünk van, amikor a búzaszentelő ünnepét szervezzük meg, amikor a búzaösszeöntés ünnepét rendezzük vagy éppen akkor, amikor az adományozás ünnepét. „Egy kenyéren vagyunk!”, ez a jelszónk, ez a jelszavunk, és az a meggyőződésem, hogy ez lélekben összeköti, összekapcsolja a világ magyarságát.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Pékszövetség úgyszintén nagyon komoly munkát végez, nagyon komoly feladatot vállalt magára akkor, amikor ebben az összefogásban részt kívánt venni. A pékszövetség céljai egybeesnek a mi céljainkkal: fenntarthatóság biztosítása a sütőipari szektorban, a mezőgazdasági termelésben; korszerűen előállított, egészséges, természetes, adalékanyagoktól mentes élelmiszerek fogyasztásának ösztönzése; a kenyérrel és összetevőivel kapcsolatos ismeretek bővítése a lakosság körében; a búzával, a liszttel és a kenyérrel kapcsolatos nemzeti hagyományok ápolása. Ez az, ami összeköt bennünket, a hagyományok ápolása, a kenyér tisztelete és az élet tisztelete.

Ezen a napon, illetve 16-án, az évforduló napján az alapítvány, a „Magyarok Kenyere ‑ 15 millió búzaszem” Alapítvány által adományozott 500 kilogramm lisztből a pékszövetség üzemei, vállalkozói sütik meg azt a kenyeret, amit a rászorulók számára biztosítunk. Hiszen hisszük azt, hogy valamennyiünk közös felelőssége, hogy a magyarság, de a világban mindenhol élő emberek asztalán (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) mindenkor kenyér legyen. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)