Dr. Vadai Ágnes (DK)

DR. VADAI ÁGNES, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az első mondat mindenképp a köszöneté. Valamennyi kint szolgáló katonának és természetesen itthon szolgáló katonának szeretnénk megköszönni azt a munkát, amit elvégez, amivel akár az élete árán is védi a hazát, benne minden magyart. Ebben talán ebben a Házban nincsen vita, ha minden másban van is, de ebben egészen biztos, hogy nincsen.

Amikor a legelső javaslatot beterjesztette az Országgyűlés elé a kormány ezzel a misszióval kapcsolatosan, a Demokratikus Koalíció az egyetlen ellenzéki párt volt, amely támogatta ezt a javaslatot. Mi úgy gondoltuk és ma is úgy gondoljuk, hogy a Magyar Honvédségnek a nemzetközi missziókban való részvétele több szempontból is fontos. Nemcsak azért, amit az államtitkár itt elmondott, hogy van egy ilyen önként vállalt kötelezettség ‑ mert szerintem az a legkevesebb ‑, hanem azért, mert van felelősségünk közös biztonságunkért, és Magyarország mint a nyugati közösség tagja, az Európai Unió és a NATO tagja, és nyilvánvalóan egy olyan ország, amely feltételezem, hogy komolyan veszi az ENSZ alapokmányát ‑ legalábbis a kormánya komolyan veszi az ENSZ alapokmányát ‑, az teljesen természetes, hogy ilyen típusú missziókban részt vesz.

Nem véletlen, hogy akkor egymagunk voltunk. Mi azt gondoltuk, hogy ez egy nagyon fontos, nagyon jó kezdeményezés. Ma is úgy gondoljuk, hogy a Magyar Honvédségnek ezekben a nemzetközi missziókban részt kell vennie.

Azonban amikor a második határozati javaslatot terjesztette be a kormány, akkor már nem tudtuk támogatni magát a határozati javaslatot. Nem a misszióban való részvételt, mert arról ma is azt gondoljuk, hogy nagyon fontos. Azt nem tudtuk támogatni, hogy ebben az ügyben minden kérdésünk ellenére a kormány titkolózott. Sem az Országgyűlés plenáris ülésén, sem nyilvános, de még zárt bizottsági ülésen sem volt hajlandó a kormány egészen pontosan meghatározni a Magyar Honvédség feladatait ebben a misszióban.

Mit mond a határozati javaslat? Legfeljebb kétszáz, váltási időszakban négyszáz fős katonai kontingensről beszélünk, amely partnerképesség-építési, katonai segítségnyújtási és tanácsadási, őrző-védő és csapartkísérő feladatokat lát el az Iraki Köztársaság területén.

Szerettük volna több alkalommal is tisztázni, hogy ez egészen pontosan milyen feladatokat jelent. A kormány valamiért ezekre a kérdésekre nem volt hajlandó válaszolni zárt bizottsági ülésen sem. Szerintem az nagyon fontos lenne, hogy ezekben az ügyekben ‑ így fogalmazok: legalább ezekben az ügyekben ‑ zárt bizottsági ülésen egyenes kérdéseinkre egyenes választ kapjunk a kormánytól. Annyira meg kell bízniuk az ott ülő képviselőkben ‑ beleértve a kormánypárti és az ellenzéki képviselőket is ‑, hogy elmondják, hogy milyen őrző-védő vagy éppen katonai segítségnyújtási feladatokat látnak el a Magyar Honvédség katonái ebben a misszióban.

Az indoklás tekintetében szeretném azt világossá tenni, hogy értem, hogy van egy ideológiai irány, amely miatt itt arról kell beszélni, hogy a Magyar Honvédség és nyilván a magyar kormány, illetve a kormánypártok ezzel a misszióval a keresztény közösségeket védik meg.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ott, ahol háború van ‑ legyen az háború vagy polgárháború ‑, és emberiesség elleni bűncselekményeket követnek el, ott meg kell védeni minden ártatlan civilt; függetlenül attól, hogy mi a neme, mi a hite, szemüveges‑e vagy sem, milyen színű a haja. Én értem, hogy ez az irányvonal megy, és ezt kell mindenáron mondani, de arra azért szeretném fölhívni a figyelmet, hogy ebben a konfliktusban ‑ például ahogyan azt talán a képviselő asszony is említette ‑ a legnagyobb elszenvedők, a legtöbbet szenvedett csoportok a nők és a gyerekek csoportja. Általában is tudjuk, hogy egy konfliktusban a nőkkel és a gyerekekkel szembeni erőszakos fellépés az, amivel megpróbálják egyébként a férfiakat vagy éppen a harcoló katonákat befolyásolni. Arról nem is beszélve, hogy nem ez az első eset, amikor szisztematikusan a nemi erőszakot ‑ a nők és a gyerekek ellen elkövetett vagy éppen a férfiak ellen elkövetett nemi erőszakot ‑ használják mint emberiesség elleni bűncselekményt; természetesen arra, hogy megtörjék az ott lakókat.

Én tehát arra szeretnék mindenkit kérni, hogy e Házban vallási felekezetre, nemre, származásra tekintet nélkül arról beszéljünk, hogy konfliktushelyzetben a Magyar Honvédség katonái megvédenek mindenkit, minden civilt! Mindenkit, aki elszenvedője háborús, polgárháborús erőszaknak! Mert én azt gondolom, hogy egyébként a Magyar Honvédség katonái ezt teszik. Csakhogy ez az előterjesztés és általában az ehhez kapcsolódó ‑ hogy mondjam? ‑ propagandaszövegek mindig arról szólnak, hogy itt a keresztényeket kell megvédeni. Nem, képviselőtársaim! Ilyen konfliktusokban, és ettől a határozati javaslattól függetlenül is és minden konfliktusban, és ezt tapasztaltuk egyébként, amikor a Magyar Honvédség katonái Afganisztánban voltak vagy éppen a Balkánon láttak el feladatot, hogy a Magyar Honvédség katonái nem az önök ideológiája alapján válogattak. Megvédtek minden civilt, akit meg kellett védeni. És ezt nyomatékosan szeretném újra és újra hangsúlyozni önöknek, mert nagyon veszélyes útra lépnek, hogyha a Magyar Honvédséget ‑ amelyik, még egyszer mondom, nem úgy működik, ahogy azt önök itt az Országgyűlésben elmondják ‑ ilyen veszélyes útra próbálják sodorni. A katonák arra tesznek esküt, hogy megvédik az ártatlan embereket.

(17.20)

Amikor elküldjük ilyen missziókba ezeket az embereket, nőket és férfiakat, ők nem vizsgálják, hogy azok az emberek, akiket meg kell védeni, azok éppen keresztények-e. Azt vizsgálják, nagyon helyesen, hogy ezeket az embereket meg kell védeni, és szerintem ez borzasztóan fontos. Fontos, hogy megvédjék a helyi keresztényeket; fontos, hogy megvédjék azokat, akiknek nincsen vallásuk; nagyon fontos, hogy megvédjék azokat a nőket, akik ilyen konfliktusokban szenvednek vagy éppen a gyerekeket.

Én abban reménykedem, hogy az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságának ülésén ez a kérdés előkerül, és választ fogunk kapni ezekre a kérdésekre. És már előre szeretném jelezni, hogy biztosan elő fog kerülni, hogy a múlt héten nem voltam bizottsági ülésen. Valóban nem voltam bizottsági ülésen, hiszen előválasztási kampány volt, ott vettem részt, de ahogy tapasztaltam, a bizottság tagjai, főleg a bizottság elnöke inkább azzal foglalkozott, hogy az én Facebook-oldalamat vizsgálta, mint hogy a miniszter termelési beszámolóját hallgatta volna meg. De sem a nyilvános bizottsági ülési jegyzőkönyvből, sem a zárt bizottsági ülésből nem derült az ki, hogy egyébként ebben és más missziókban milyen konkrét feladatot látnak el a Magyar Honvédség katonái. Azt, hogy egyébként milyen feladatokat láttak el, azt egy konfliktusból tudtuk meg, amikor a honvédelmi tárca meginvitálta kérésemre mindannyiunkat a minisztériumba, és akkor bemutatták azt, hogy ott milyen probléma volt.

Képviselőtársaim, önök nagyon sokszor elmondják, hogy a haza védelme nemzeti ügy. Ugyan nehéz azt elfogadni, és nyilván nem is fogadom el, hogy kirekesztenek bennünket ‑ akik nem az önök ideológiáját valljuk ‑ a hazából, de mi mégiscsak elég sokan ebben az országban nem úgy gondolkodunk, ahogyan önök, mi is a haza részesei vagyunk. Mi tényleg hiszünk abban, hogy ezeket a kérdéseket meg lehetne beszélni.

Mi sem bizonyítja, még egyszer, jobban, hogy talán az önökkel szemben leginkább kritikus, az önökkel szemben leginkább szemben álló párt volt az, amelyik legelőször ‑ ez a DK ‑ támogatta ezt a javaslatot. És pontosan azért támogattuk, nem azért, amit itt hárman ugyanazt elmondták, hanem mert azt gondoljuk, hogy ezekben az ügyekben Magyarországnak van feladata, van felelőssége, a Magyar Honvédség tagjai számára ez a fajta missziós tevékenység igenis a továbblépési lehetőséget mutatja. De önök a következő alkalommal ‑ amikor két évvel később meghosszabbították ezt a missziót ‑ megnövelték a létszámot, megnövelték a területet és kiegészítették a feladatot, és ezekről mind a mai napig nem hajlandók zárt bizottsági ülésen beszélni.

Szerintem fontos lenne, hogy legalább ilyen kérdésekben normális, őszinte beszélgetés legyen. A Demokratikus Koalíció frakciója éppen ezért várja azt a bizottsági ülést, ahol a minisztérium illetékesei részletesen, nem fölsorolásszerűen, részletesen elmondják, hogy mégis mit jelent a katonai segítségnyújtás és tanácsadás, a partnerképesség-építés, a csapatkísérés vagy az őrzés-védelem egészen pontosan annak érdekében, hogy tudjuk támogatni ezt a határozati javaslatot. Ellenkező esetben, ha önök titkolóznak, ha önök megpróbálják elfedni a valóságot, ha önök azt gondolják, hogy ez az önök kizárólagos joga, akkor nagyon nehéz lesz támogatni a határozati javaslatot, miközben ‑ még egyszer szeretném hangsúlyozni ‑ a missziós feladatokkal egyetértünk.

Lehetséges, bizonytalan vagyok benne, de ezt nyilván a kormányon belül el tudják dönteni, de arra emlékszem, hogy amikor az első előterjesztést benyújtották, és amelyet támogatni tudtunk, akkor nem a honvédelmi tárca illetékesei jelentek ott meg, hanem valamiért a Külügyminisztérium munkatársai. Szijjártó Péter miniszter úr ült ott, és ő pontosan értette, hogy miről beszélgetünk ebben az ügyben. Tehát lehetséges, hogy ebben az ügyben a honvédelmi tárcának segítséget kellene kérni diplomáciai szempontból a külügyi tárcától, hogy egy ilyen bizottsági ülés össze tudjon jönni.

Azzal szeretném zárni, hogy reményemet fejezem ki, hogy megértik, hogy ezekről a kérdésekről kell közösen beszélgetni. Azt elfogadjuk és tudomásul vesszük, hiszen ez teljesen természetes, hogy vannak olyan dolgok, melyeket csak olyanok hallhatnak, hallgathatnak meg, akik rendelkeznek nemzetbiztonsági ellenőrzéssel, szerintem ez rendben is van. De azt pedig önök értsék meg, hogy nem lehet olyan misszióra adni a voksunkat, melyről semmit sem tudunk, ráadásul úgy, hogy ennek a missziónak az időtartamát 2023. december 31-éig, tehát a várt kormányváltást követően jóval meghosszabbítják.

Én ezért arra tennék javaslatot, hogy egyrészt változtassák meg a dátumot, másrészt pedig legyen egy ilyen bizottsági ülés, Kósa Lajos elnök úr egészen biztosan tud önökkel egyeztetni, gyorsan össze tudjuk hozni ezt a bizottsági ülést akár a hétre is, de a jövő hétre mindenképpen, és tudunk ezekről a kérdésekről beszélni.

Végül még egyszer szeretném megköszönni a Magyar Honvédség katonáinak azt az emberfeletti munkát, amelyet a különböző nemzetközi missziókban végeztek, amelyet itthon végeztek. Soha nem fogjuk elfelejteni, és rendkívül hálásak vagyunk mindazért, amit ők tettek, amivel a hazát és benne bennünket, mindannyiunkat védtek. Köszönöm szépen.