Bencsik János (független)

BENCSIK JÁNOS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Múlt héten meghallgattam Orbán Viktor miniszterelnököt, amint megígért a választás előtt egy jó nagy sor osztogatást egyszeri adó-visszatérítéssel, 13. havi nyugdíjra, nyugdíjprémiumra. Mindezt természetesen a választás előtti gigahitelből, amelynek a visszafizetése majd a következő generációk feladata lesz.

Miközben ezt hallgattam, feltűnt, hogy egyetlen olyan csoport volt, amely kimarad a mostani osztogatásból, ez pedig az, amely az elmúlt 30 évben mindig a sor végén állt, ha osztogatás volt: a magyar egyetemisták. Valahogy soha nem jut senkinek az eszébe, hogy mi lesz az ő diákhitelükkel, amit pont a Covid-járvány ideje alatt kellett felvenniük, jórészt azért, mert megszűntek azok a munkahelyek, amelyek a szolgáltatószektorban, szórakoztatóiparban voltak, amiből egyetem, főiskola mellett meg tudtak élni.

Aztán pár nappal ezelőtt bekapcsoltam a tévét, hogy megnézzem az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek vitáját, hogy ha már a kormány a sikerpropagandán kívül nem tud mást nyújtani ennek a csoportnak, akkor mi az ellenzék ígérete. A másfél órás vita alatt az a szó, hogy „egyetemista”, egyszer sem hangzott el. A „fiatalok” szó egyszer hangzott el, miközben egyébként a nyugdíjasszavazatok lekenyerezésének külön blokkot szenteltek a résztvevők, és egymásra licitáltak, hogyan lehetne még több támogatást adni a rétegnek. A „fiatalok” szó egyetlenegyszer hangzott el, a műsoridő legvégén, amikor a Momentum elnöke felszólította a fiatalokat, hogy minél nagyobb számban menjenek el szavazni. De hogy miért menjenek el a fiatalok szavazni, az már nem hangzott el, és azt gondolom, hogy ez nem véletlen. Nem véletlen az, hogy miközben a kormány sikerpropagandát folytat, az ellenzéki pártok, az egybeolvadt ellenzék már nemcsak hogy nem tesz, hanem nem is ígér semmit a fiataloknak, és így nem is kell csodálkozni, tisztelt képviselőtársaim, hogy az ellenzéki előválasztási sátrakban nem a fiatalok állnak tömött sorokban, hanem az idősebbek.

Sajnos, ezt az előválasztást is, mint ahogy négyévente az összes rendes választást, azok fogják eldönteni ebben az országban, akik a legszegényebbek, a legkiszolgáltatottabbak, a legidősebbek és a legdühösebbek, és ez nagyon nagy baj. Azért baj, mert Magyarország jövője, Magyarország sorskérdései, hogy hány gyermek születik, hogy lesz‑e még, aki megtermeli és befizeti az adókat, hogy aztán lehessen nyugdíjat fizetni az országban, minden tiszteletem mellett nem nyugdíjas honfitársainkon, hanem a mai fiatalokon fognak múlni. Azokon a fiatalokon, akiknek most dönteni kell az elvándorlás vagy pedig az itthon maradás mellett; azokon a fiatalokon, akik felének ma nem jut kollégiumi férőhely; azokon, akiknek nagyon jó tanulmányi eredmény mellett is csak annyi ösztöndíj jut, hogy egy darab szoba árát sem tudják Budapesten vagy a nagyobb megyeszékhelyeken kifizetni; azokon, akiknek az albérletárai Budapesten és vidéken az elmúlt években a duplájára nőttek; azokon, akiknek bére ‑ amit a magyar állam az ő képzésük után fordít kifizetésre ‑ pályakezdő tanárként a felét éri el annak, amit a McDonald’s-ban egy pult mögött álló munkavállaló megkeres; azokon a fiatalokon, akiknek a közhiedelemmel ellentétben nem aközött kell dönteniük, hogy tanulás vagy szórakozás, hanem hogy tanulás vagy megélhetés. Ők azok a fiatalok, tisztelt képviselőtársaim, akikről az elmúlt évtizedek politikai elitje lemondott, cserben hagyta őket. És mondjuk ki, azért hagyta őket cserben, mert az ő szavazatuk nem elég értékes ahhoz, hogy licitálni lehessen rájuk.

Ezek a fiatalok ma Magyarországon csak Magyarország új politikai pártjára, a feltörekvő, polgári értékeket képviselő Polgári Válaszra számíthatnak, amelynek képviselője vagyok. Azt üzenjük a fiataloknak, hogy most ti jöttök. Azt üzenjük, hogy ti vagytok a jövő, megérdemlitek az ösztöndíjemeléseket, a szociális támogatások emelését, az oktatói bérek rendezését, a lakhatási válság enyhítését és legfőképpen a szülőföldön való boldogulást. Azt üzenjük nektek, hogy jövőre a jövőről szavazhattok, és a Polgári Válasz a ti hangotok. Köszönöm szépen, elnök úr.