Balczó Zoltán (Jobbik)

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Nem először vagyok jelen ezeken a vitákon, most először szeretnék azért röviden hozzászólni. Némi hátterem, alapom van, én 34 évig dolgoztam felsőoktatásban oktatóként, annak egy szegmensét azért valamennyire ismerem.

A folyamat során több fázist tudok most már megkülönböztetni ‑ az elsőnél nem is tudtam, hogy erről van szó. Amikor az alkotmányban a közpénz fogalmának a meghatározására, módosításra került sor, nem tudtam hova tenni; amikor létrejöttek a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok, akkor vált világossá, hogy ez miért kellett, és hogyan függ össze. Engedjék meg, hogy a továbbiakban a közfeladatot ellátó közcélú vagyonkezelő alapítványok népszerű vagy népszerűtlen KEKVA elnevezését használjam.

Ezek az alapítványok megkapták a vagyonjuttatást, majd jelenleg az éves támogatást kapják meg. Természetesen nagyon jól tudom, hogy ennek van egy világos közcélja, a felsőoktatási intézmények működtetése, de ugyanakkor egyértelműen az alapítványok diszponálnak e felett az összeg felett is.

Megtörtént a kuratóriumoknak a személyekkel való feltöltése is, plusz a felügyelőbizottság ‑ 150-200 emberről van szó.

Az alapvető kérdésem az, hogy ha a felsőoktatási intézmények egyébként a szakmai felkészültségben alkalmasak arra, hogy a világ élvonalába kerüljenek, és csak az anyagi háttér hiányzott, akkor ezen anyagi háttér miért csak akkor tud megfelelően működni, ha azt nem állami intézményként, természetesen a megfelelő jogokkal az intézmény számára, autonómiával oldja meg ‑ mint láttuk, az orvostudományinál meg is tudta oldani ‑, csak akkor, ha alapítványokon, sőt magánalapítványokon keresztül történik ez az irányítás. Mert, ugye, felmerülhetett volna az is, hogy közalapítványról legyen szó, amit a kormány létrehoz, és azt követően… (Dr. Orbán Balázs: Ez közalapítvány!) Államtitkár úr, a közalapítványok úgy működnek, amit egy kormány létrehoz, én is voltam ilyenben, például Illyés Közalapítvány (Dr. Orbán Balázs: Az megszűnt!), hogy ön akkor azért van ott abban az alapítványban, mert ön államtitkár, azért van ott egy ilyen közalapítványban Magyar Levente államtitkár, mert ő államtitkár, és abban az időszakban a köz bizalmát önök élvezik, mert önök vannak kormányon. De, államtitkár úr, ön magánszemélyként van itt! Tételezzük fel, hogy 2022-től nem önök lesznek kormányon, azért, mert ‑ nem akarok azonnalikérdés-szinteken fogalmazni ‑ egy új felállást jobbnak találnak, mint önöket. (Dr. Orbán Balázs: De a közalapítványt a szocialisták zúzták be!) Attól kezdve ön ott marad magánszemélyként! Attól kezdve nem kerül az ön helyére egy másik államtitkár! És az önök kinevezése ‑ adjon az Isten hosszú életet önöknek! ‑ életük végéig szól. (Dr. Orbán Balázs: A szocialista barátok szorították ki!) Amennyiben úgy gondolják, hogy maguk helyett más kerüljön be oda, akkor maga az alapítvány dönt arról, a kuratórium, hogy ki kerüljön be. Ez egy teljesen hűbéri rendszer. (Dr. Brenner Koloman: Igen!) Ez úgy indul el, hogy az uralkodó, a király kinevez bárókat, címeket ad, a báróknak ad adott esetben vagyont, földet, itt vagyont ad, adott esetben még juttatást is és személyesen is, és létrehoz egy kasztot. Ez egy feudális rendszerként működik. A KEKVA-bárók kasztja ez a réteg, ami most ezt a feladatot meg fogja oldani.

Nem értem, hogy mi ez az irtózás attól most, hogy az állam rossz gazda. Hát, ez volt a kilencvenes évek elején! Ezért volt a privatizáció! Olyan módon ment végbe, azzal az alapelvvel, ami nem volt igaz, dogmatikusan kezelték, hogy az állam rossz gazda. Most azt látjuk, hogy az állam a felsőoktatás gazdája, megadva az intézményeknek a kellő önrendelkezést, ez így képtelenség, csak magánalapítványon keresztül lehet ezt megoldani. Ez teljes egészében azt jelenti számomra, hogy amit itt szerkezetátalakításnak nevezünk, annak az a célja, hogy kormányváltástól függetlenül Fidesz-pártirányítás alatt maradhasson a felsőoktatás. És itt nem az kell, hogy Fidesz-tagok legyenek, azokat nevezték ki, akik lojálisak.

Úgyhogy én csak azt tudom mondani, hogy most nyilván, önök visszaélve a többségükkel, ezt nekünk tudomásul kell venni, hogy ezt megalkotják, de nem lehet elfogadni. Meg kell találni azokat a jogállami eszközöket, amelyek megteremtik azt a feltételt, hogy igenis, a köz irányítása alatt maradjon a felsőoktatás.

Egyébként pedig, Nacsa képviselő úr már nincs itt, de azért annyit elmondok, amikor arról beszél, hogy mi különbség van a között, hogy ez a magyar állam által úgy biztosított forrás, hogy például ő vett fel hitelt, vagy pedig európai uniós forrás. Számunkra alapvetően nem lenne különbség, az önök számára van különbség, mert önök nem akarják azt elfogadni, hogy az adott célra az Európai Unióból érkezett forrásokat ellenőrzik. Az ellenőrzést akarják elkerülni! Önök azt nem akarják, hogy olyan helyzet legyen, mint például az Elios-ügyben volt, amikor feltárja az Európai Unió ennek az ügynek a csalárdságát, és attól kezdve nem fizeti ki. Tehát ez az alapvető különbség, amiért mi nem azt mondjuk, hogy az jobb pénz; az a pénz a jó pénz, az a jó forrás, amelyet garantáltan és ellenőrizve arra a célra fordítanak, amire azt szánják, amire ez való. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)