Jakab Péter (Jobbik)

JAKAB PÉTER (Jobbik): Biztos, ami biztos, azért miniszterelnök úr, én örülök annak, hogy a pápa, ha nagy nehezen is, de biztosított önnek egy fél órát. (Dr. Rétvári Bence: Neked mennyit biztosított?) Nyilván ennyi idő nagyon kevés ahhoz, hogy meggyónja azt a rengeteg bűnt, amit elkövetett az ország ellen, de valahol el kell kezdeni, mert a lista, az nagyon hosszú. (Folyamatos közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Ön az elmúlt tizenkét évben konkrétan lopott saját magának egy országot. Ellopta a Tokaj-Hegyalját, a Mátrai Erőművet, a Balatont, az egyetemeket, most még az autópályákat is el akarja lopni, meg még ki tudja, hogy mi mindent.

De ami még ennél is nagyobb bűn, az az, hogy ön elérte, hogy egymásnak ugrasztotta a magyar embereket. Ebben az országban, itt mindig valakit gyűlölni kell. Most épp, nem tudom, a szivárványos zászlót, ami higgye el, hogy nekem sem a szívem csücske (Dr. Rétvári Bence: Mégis lobogtatod.), de ettől még soha nem fogom őket a gyűlölet céltáblájává tenni, mert egy: magánügy; kettő: tudja, a gyűlölet előbb vagy utóbb, de mindig visszahull a gyűlölködők fejére. (Folyamatos zaj, közbekiáltások a kormánypárti padsorokból.) Úgyhogy én azt mondom, miniszterelnök úr, hogy most már így a vége felé (Derültség és folyamatos taps a kormánypárti padsorokban.) egy kicsit ön is fogja vissza, mert tudja, a börtönben még Orbán Viktorból is lehet Orbán Viktória.