Harrach Péter (KDNP)

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Meghallgatva az előző napirend előtti hozzászólásokat, kérem, nézzék el nekem, hogy most hangnemet váltok, mert egy fontos kérdésről van szó. Arról a kérdésről, ami a ’22-es költségvetésben nagy hangsúlyt kap, és amiről nyilván más az ellenzék véleménye, mint a kormányoldalé. Ezt kölcsönösen legalább meghallgatni, ha nem is elfogadni illik.

Nézzünk a költségvetés számai mögé kicsit, mert ott mindig politikai szándék van, sőt még mélyebben egy ember- és társadalomkép is megjelenik! Az a tétel, amiről most szólnék, egy igen nagy arányú támogatást kap, ez mutatja a kérdés fontosságát a költségvetés alkotói számára. Jövőre 2778 milliárd forint esik családtámogatásra, ez közel félmilliárddal több, mint idén volt. A GDP 5 százalékáról van szó, ez európai összehasonlításban is egy tekintélyes összeg.

(9.00)

A család mint intézmény fontos a költségvetés alkotói számára. Nézzük, miért is fontos a család! A gyermek számára azért, mert biztonságot kap, ott nő egészséges felnőtté. A szülők számára azért, mert együtt gyakorolva a felelősséget és mintát adva a gyereknek, tudják betölteni a szerepüket. És persze a társadalom számára is fontos a család azért, mert ez a nemzet jövőjének a biztosítéka.

És akkor nézzük meg azt a kérdést, hogy milyen támogatási elem fontos a kormányzat számára, és itt van az a lényeges különbség, ami a két oldal között tetten érhető. Az ellenzék ‑ a közelmúltban hallottunk erről egy nyilatkozatot ‑ a családi pótlékot tartja elsődleges támogatási elemnek, ami egy alanyi jogon járó, segély típusú támogatás. A kormányoldal pedig hagyományosan, az első Orbán-kormány idején is és most az utóbbi tíz évben is a családi adókedvezményt helyezi az első helyre, vagyis egy munkajövedelemhez kötött támogatást, aminek éppúgy, mint az előző családi pótléknak is, megvan a maga egyénre és társadalomra gyakorolt hatása. Nézzük mi ez!

Előre kell bocsátanom: nem vagyok segélyellenes, hiszen a segélynek a maga helyén komoly szerepe van, az ellehetetlenült családok megsegítése, a krízishelyzet megoldása segély nélkül nehezen elképzelhető. Viszont, ha valaki erre rendezi be az életét, az súlyos személyes és társadalmi hatással jár. Ugyanis, ha finoman akarom kifejezni magamat, akkor a segély nem motivál munkára, sőt egy igénytelen életformára jelent csábítást. Viszont az adókedvezmény egyénre gyakorolt hatása az, hogy munkajövedelemhez kötött támogatásként munkára késztet, és ezzel a munkaalapú társadalmat is szolgálja.

Tehát ez a két, társadalmi hatásában, sőt az egyénre gyakorolt hatásában is egészen különböző megoldás minket arra késztet, hogy az egészséges személyiség és az egészséges társadalom célját tekintsük fontosnak, és ezért fontos számunkra következetesen a munkajövedelemhez kötött támogatás, a családi adókedvezmény.

Még van annyi időm, hogy néhány elemét említsem a költségvetés idevonatkozó tételeinek. Hozzáteszem, hogy tíz év alatt több mint 3000 milliárd forintot hagyott a családoknál ez az adókedvezmény. Meg kell említenünk a gyermeket nevelők szja-visszatérítését is, ami 500-600 milliárd forintos tételnek prognosztizálható. A fiatalok szja-mentességéről és az idősek 13. havi nyugdíjáról is szólnunk kell, nem beszélve az otthonteremtés széles köréről. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)