Csárdi Antal (LMP)

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Vártuk nagyon ezt a módosítót, amely be lett lengetve, és jól láthatóan egyébként Böröcz képviselő úr sem tudta, hogy mi van benne, vagy nem emlékezett rá, a fene sem tudja. Viszont ez a módosító azért megnyugtató módon igazolja azt az előzetes feltételezést, hogy ennek a törvényjavaslatnak nem volt semmi más célja, mint a haverok lakáshoz juttatása, és hogy emellett egyébként néhány lakó még, mondjuk úgy, tud élni a lehetőséggel, az a „belefér” kategória.

Miért is mondom ezt? Ha ez nem így lett volna, akkor… Én benyújtottam ehhez a törvényhez egy módosító indítványt, amely arról szólt ‑ egyébként megőrizve a világörökségi helyszíneken található nemzeti kincseinket ‑, hogy egyrészt egy értelmezhető nagyságrendű elidegenítési tilalommal és csak azoknak tette volna lehetővé ezeknek az ingatlanoknak a megvásárlását, akik a ’93-as lakásprivatizáció során nem tudtak élni a lehetőséggel, de önök nem ezt csinálták. Önök azt csinálták, hogy mindenkinek lehetővé tették, annak is, aki tavaly december 7-én, most a hasamra ütöttem a dátumot illetően, jutott hozzá, mondjuk, egy faházért vagy egy garázsért százmillió forint értékű ingatlanhoz. Ha képviselőtársam beszélne a párttársaival, például Bayer Zsolttal, akkor akár megkérdezhetné tőle, hogy őszerinte vajon mennyit ér az az elhanyagolt faház, amelyet ő két I. kerületi ingatlanért is adott, és mégis mint a jó bumeráng, mindig visszatért az eredeti tulajdonoshoz a faház.

Szóval, azt gondolom, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy jól látszik a cél, és jól látszik az eszköz. Sajnos, azzal volt kénytelen szembenézni Böröcz képviselőtársam, hogy annyira ostobán csinálta meg az eredeti javaslatot, hogy az oly módon és olyan gyorsan tette volna tönkre a teljes önkormányzati bérlakásrendszert Magyarországon, hogy ezt még a saját párttársai sem engedték neki, és mondták, hogy jól van, te most maradjál egy kicsit nyugiban, majd megcsináljuk, ne aggódd túl a dolgot.

Azt gondolom, önök azt gondolják, hogy valami egészen furcsa és az önök számára értelmezhetetlen dolog a tulajdon, merthogy ez a javaslat most is, a módosítás után is súlyosan alkotmánysértő, hiszen sérti a tulajdonhoz fűződő jogokat, sérti a tulajdonhoz kapcsolódó rendelkezési jogát a tulajdonos önkormányzatnak. Azt csak csöndesen teszem hozzá, hogy egyébként még azt is előírják, hogy a rendkívül alacsony befolyó bevételt mire költse el az önkormányzat, pedig egy bérlakásrendszer nagyban tud segíteni olyan társadalmi csoportokat, akikkel önök valószínűleg életükben nem találkoztak, és soha nem hallották meg az ő hangjukat.

Jelen pillanatban az I. kerületben, és ha egy picit akart volna tájékozódni Böröcz képviselő úr, akkor ő is tisztában lehetne ezzel a ténnyel, hat lakás pályázata van folyamatban, szociális alapú, önkormányzati bérlakáspályázat. A hat lakásra, meg fog lepődni képviselőtársam, több mint 200 pályázat érkezett. Tehát azt gondolom, ez a kérdés nem kérdés, már a tekintetben nem, hogy szükség van‑e egyébként jól működő önkormányzati bérlakásrendszerre, amit ön egyébként most rendkívül nagyvonalúan csak a világörökségi helyszíneken próbál meg szétverni és értékesíteni a nemzeti kincseinket. Én attól tartok, hogy egyszer majd valamelyikük fejéből kipattan a nagy ötlet, és a koronát, a koronázási ékszereket fogják értékesíteni, merthogy ez után az sem volna nagy meglepetés.

Önök tönkretették a szociális városrehabilitáció pályázati rendszerét 2010-ben, és most folytatják ezt a rendkívül káros cselekménysort. Csak szeretném jelezni, hogy ez annyira kampány, amit ön rendkívüli módon szeret tagadni. Ha nem kampánycéllal jött volna be ez a javaslat, akkor egyrészt csak azokra vonatkozott volna, akik egyébként tényleg kimaradtak a ’93-as lakásprivatizációból, másrészt pedig biztos emlékszik nevezett Nagy Gábor Tamás politikustársára, szintén a Fidesz-KDNP-szövetség tagja, aki az I. kerület polgármestere volt, sőt ezzel párhuzamosan nagyon sokáig országgyűlési képviselője is. Úgyhogy, ha akarta volna, akkor ő megkérdezte volna saját magát vasárnapi ebéd közben, és kezdeményezhette volna ugyanezt a törvényjavaslatot vagy egy ehhez hasonlót, hogy megvalósuljanak ezek a célok. De nem ez történt (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.): az ön párttársa nem kívánta ezt a törvényjavaslatot benyújtani egyszer sem, úgyhogy ön most a közelgő ’22-es választásokra tekintettel ‑ köszönöm a türelmét ‑ benyújtotta ezt nekünk, tehát köszönjük szépen. (Z. Kárpát Dániel tapsol.)