Magyar Zoltán (Jobbik)

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Ház! Döbbent vagyok a tekintetben, ahogy látom, nem fogok tudni választ kapni erre a felszólalásomra, pedig több mint egy hete adtam le konkrét címmel ezt az igényt, tehát lett volna idő bőven felkészülni. Sajnos, Magyarországon önálló egészségügyi minisztérium nincsen, ami szintén sajnálatos, de azért Kásler miniszter úr biztosan ideküldhetett volna valakit választ adni, ha komolyan venné a Mosonmagyaróvár és térségében élő polgárok kérdéseit, igényeit, vagy legalább Nagy István miniszter úr mint a térség országgyűlési képviselője mondhatná el ezzel kapcsolatosan az álláspontját.

Kórházunkban is, ahogy országosan és Európa nagyobb részén, az a helyzet, hogy a világjárvány szép lassan talán lecseng, és úgy-ahogy kezd szerencsére helyreállni az élet. Azonban Mosonmagyaróváron és a térségben azt tapasztaltuk, hogy kórházunk esetében ez nem következett be. Tehát hiába enyhült a nyomás, mind a mai napig nem állt helyre teljes egészében a sürgősségi ellátás, nem állt helyre a gyermekgyógyászat, a szülészet, a nőgyógyászat, és sajnos olyan információk látnak napvilágot, amelyek afelé mutatnak, hogy nem is tervezi a kormányzat visszaállítani ezeket a funkciókat; ami azért is döbbenetes, mert egy rendkívül ködös igazgatóváltáson vagyunk túl, aminek a részleteit szintén nem ismerhette meg a közvélemény. Tehát egy óriási térségről beszélünk; nemcsak a városról, nemcsak Szigetközről, Jánossomorjáról, de bizony ott van érvként az, hogy az M1-es autópálya is ott halad keresztül a város szélén, tehát egy csomó olyan problémás eset merülhet fel, ami mind-mind indokolja azt, hogy legyen 0-24-ben a térségben sürgősségi ellátás.

Három fronton kezdődött meg a küzdelem a civil oldalon azért, hogy meg tudjuk menteni a kórház mindennemű kapacitását, és helyre lehessen állítani a megfelelő betegellátást. Egyrészt egy online aláírásgyűjtést kezdeményeztek a civilek, másrészt én magam ugyanezt fizikai módon, a forgalmasabb tereken szintén megkezdtem az aktivistákkal, hiszen számtalan aggódó polgár csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez, és az a tapasztalat országosan, hogy ahol sikerült ezt az egészségügy-romboló politikát megállítani, az mind olyan terület volt, ahol össze tudtak fogni a civilek, és párthovatartozáson túlmutatva, együtt tudtak fellépni a jelenség ellen. Tehát ezúton is erre biztatok mindenkit. Illetve a harmadik front pedig az, hogy most vasárnap 17 órától egy élőláncot szeretnénk a kórház köré vonni, amivel szintén azt szeretnénk megmutatni, hogy számunkra, az ott élők számára mennyire fontos ez az intézmény.

A Karolina Kórház tehát, úgy gondolom, megérdemelné, és az ott élők megérdemelnék azt a figyelmet, amit eddig nem kaptak meg, és ha most nem is tartották annyira fontosnak ezt az ügyet, hogy személyesen válaszoljanak nekem, és rajtam keresztül valójában a sok ezer, tízezer aggódó polgárnak, akkor nagyon remélem, hogy legalább a tetteikben mihamarabb változás következik be, és meghallják ezen segélykiáltó szavakat. Nem lenne tisztességes, nem lenne fair az ott élőkkel szemben, ha megszűnnének véglegesen ezek az ellátások, egyrészt a térség gazdasági súlya miatt, az ott élő polgárok száma miatt és az adottságok miatt is, amire már az előbb utaltam. Tehát nagyon remélem, hogy ez a hallgatás, amit itt válaszként most majd megkapok, ez csak nekem szól és nem a térségnek, és hamarosan valami pozitívat is tudnak ezzel kapcsolatban mondani. Fogytán van a helyiek türelme.

Nagyon szépen kérem, sőt felszólítom önöket, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy Mosonmagyaróvár és térsége visszakapja a teljes körű egészségügyi ellátását. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Z. Kárpát Dániel: Úgy van! ‑ Taps a Jobbik soraiból.)