Dr. Bősz Anett (DK)

BŐSZ ANETT, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelettel üdvözlöm ombudsman urat és az ombudsmanhelyettes asszonyt, -helyettes urat is itt a teremben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én magam is szeretném megköszönni a munkájukat, illetve a beszámolót. Külön üdvözlöm, hogy ilyen fontos szerepet szántak, ombudsmanhelyettesi szinten a jövő nemzedékének, illetve annak, hogy a tiszta levegőhöz, a tiszta vízhez való jogot meghatározzák. Ez itt a környező országokban is rendkívül fontos szerepet tölt be, és azt gondolom, hogy a XXI. században született új generációknak ez egy olyan kivételesen fontos témája és egyúttal feltehetően kihívása is lesz az életben, amire már jó előre fel kell készülnünk.

(12.30)

Én azt hiszem, hogy ez egy rendkívül fontos és jó szerep, nagyon örülök, hogy a biztos úr ezt felvállalta, és a hivatal emögé munkaerőt is tesz.

Én is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy egy vészterhes időben vette át a biztos úr ezt a hivatalt, akkor még nem tudtuk, hogy mi vár ránk a rendkívüli jogrendben. Itt az egészséghez való jogot szeretném kiemelni, és ott folytatni, ahol Varga László képviselőtársam abbahagyta ezt a témakört, hogy itt sajnos az alapvető méltóság, illetve az egyenlő bánásmód elve, egyszerűen a társadalomszervezési alapelvek, illetve azok gyakorlatba való átültetése nem valósul meg sikeresen ebben az országban.

Azt látjuk, hogy számos olyan hátrányban lévő régió, hátrányban élő honfitársunk van, akik jelen pillanatban, ahogyan képviselőtársam fogalmazott, a tiszta levegőhöz, illetve a tiszta vízhez való jogukkal sem tudnak élni ebben a pillanatban, illetve való igaz, hogy nem mindegy, hogy ki hova, milyen anyagi körülmények közé születik és hogyan tudja megőrizni az egészségét.

Sajnos, vannak olyan társadalmi csoportok, amelyek jelentős számban küzdenek már a magzati korban meglévő éhezés problémájával is, illetve a minőségi éhezés problémájával. Én nagyon örülnék neki, hogyha valóban az alapvető jogok biztosával karöltve tudnánk mi közösen itt a parlamentben is küzdeni azért, hogy a lehető legkisebbre szorítsuk ezeknek a társadalmi csoportoknak a számát, hiszen jelen pillanatban nagyon sokan küzdenek ilyen kihívásokkal.

Azonban szeretnék említeni egy olyan mozzanatot az egészségügyben, amiben a biztos úrtól vártak volna talán egy határozottabb fellépést, ez pedig a kórházi ágyaknak a nagyszámú kiürítése volt. Én tudom, hogy egy rendkívüli helyzettel álltunk szemben, azonban itt számos olyan honfitársunk küzdött azzal, hogy adott esetben kiürítésre került egy olyan kórházi ágy, amelyet nem lett volna szabad akkor kiüríteni. Én azt gondolom, hogy a biztos úr nyugodtan határozottabban szembemehetett volna a regnáló kormánnyal.

Ugyanakkor engedje meg, hogy dicsérettel illessem azt a lépését, amelyben a szülő nők vártak öntől nagyon sokat, és kaptak is. Sajnos, az egységes szülészeti protokollról a jelenlegi hatalom hibájából eredően változatlanul nem beszélhetünk. Szerintem itt a jövőre nézve, hogyha nézhetek így a biztos úrra, és egy kérést is megfogalmazhatok, vannak alapvető ellátásbeli kérdések és jogsérelmek, amiket orvosolni kell. Azonban a rendkívüli jogrend azt eredményezte, hogy bizony sokan mentek be szülni kísérő nélkül, maszkban, olyan védőfelszerelésben, ami jelentősen akadályozta akár a saját fizikai, illetve jogi mozgásterüket szülés közben, illetve a szülést követően.

Ez a társadalmi csoport, azt hiszem, hogy fellélegzett egy picit, amikor ombudsman úr megfogalmazta azt az állásfoglalását, miszerint a szülő nőnek joga van az apát, illetve egy általa választott kísérőt bevinni a kórházba, és ő vele is maradhat ‑ nyilvánvalóan komplikációmentes szülés esetén ‑ a szülés egész időtartama alatt. Szerintem ez egy nagyon fontos állásfoglalás volt, és azt hiszem, hogy nem véletlenül kísérte ezt nagyon sok dicséret.

Hogy néhány olyan gondolatot is megfogalmazzak, amiben én magam, illetve a Demokratikus Koalíció többet vártunk volna a hivataltól, nem mindegy, hogy a jogorvoslati kérdésekben milyen gyorsan kapnak az érintettek valamifajta igazságszolgáltatást.

Mire gondolok? A Mátrai Erőmű kapcsán 2019-ben indult vizsgálat, már eladásra került és az eredményt egyelőre még most sem látjuk, pedig úgy emlékszem, hogy a biztos úr gyors eredményt ígért. Ugyanígy a gyöngyöspatai roma gyerekek iskolai szegregációjának témakörében a megítélt kártérítések miatti kormányzati hangulatkeltés esetében fordultak a biztos úrhoz az érintettek. Itt 2020 januárjában vizsgálatot is indított a biztos úr, és a közeljövőben ígért eredményt, de én magam és képviselőtársaim még nem találkoztunk az eredménnyel. Megköszönöm, hogyha a válaszában kitér erre.

A hajléktalanellátásra szeretnék még röviden kitérni, amelyet nagyon helyesen vizsgál ez a hivatal, ugyanakkor azt látjuk, hogy alapvetően a hajléktalanellátásban részt vevő intézmények megkérdezésével készül ez az ellenőrzés, és nem pedig az érintettek megkérdezésével, amivel sokkal reálisabb képet kaphatnának arról, hogy alapvetően milyen különbségek vannak például a budapesti és a vidéki hajléktalanellátásban, hogy érzik‑e az érintettek, hogy a méltóságuk sérülését a lehető legjobban igyekszik az intézményrendszer visszafogni. Nyilvánvalóan egy ilyen társadalmi helyzetben nagyon nehezen beszélhetünk arról, hogy jogsérelem nélkül tud valaki élni, hiszen alapvetően méltatlan helyzetbe kerül hajléktalanként, de ez rendkívül fontos lenne a jövőben.

Ugyanígy szeretnék kitérni arra, hogy milyen fontos volt, hogy a gyermekjogok ennyire a fókuszba kerültek az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában. Fontos lenne arra is figyelnünk, és egyúttal nézek talán az egyetlen kormánypárti képviselőtársamra, aki még itt maradt a teremben, illetve ketten maradtak, hogy milyen fontos lenne a jogtudatosságnak az erősítése, egy olyan állásfoglalást megfogalmazni ombudsmani szinten. Aztán, én azt hiszem, hogy a biztos úr számíthatna az ellenzék padsoraira, hogyha az iskolarendszerünk olyan irányú átalakítási folyamatához kezdhetnénk hozzá, amiben a jogtudatosság fontossá válik a leendő magyar felnőtt polgárok életében, amiben megértik a gyerekek, hogy jogaik és kötelességeik is vannak, és amiben megértik azt, hogy a szabadságuk a felelősségvállalás árán születik meg és fenn is tartható, és amennyiben azt valaki el kívánja tőlük vitatni, úgy ők szólhatnak.

Innen kanyarodnék rá az Egyenlő Bánásmód Hatóság beolvasztásának témakörére, mert azt látom, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz nagyon sok olyan társadalmi csoport tagja fordult, akiknek megvan ez a jogtudatossága, egészen egyszerűen abból eredően, hogy valamely kisebbség tagja, amely akár nap mint nap is jogsérelmeket szenved el. Én azt gondolom, hogy ez a sebtében végrehajtott döntés egészen egyszerűen egy hibás döntés volt, látható az, hogy jelentős munkaerőhiánnyal küzd a beolvasztás után, hogyha beszélhetünk még a hatóságról.

Én magam, hogyha elképzelem ezt a hatóságot, egyrészt távozott a korábbi vezetője, másrészt jelentősen csökkent a költségvetése, azt gondolom, hogy nehezen elképzelhető, hogy stabilan fenntartható az Egyenlő Bánásmód Hatóság korábbi munkája, amelyhez, még egyszer mondom, számos olyan panasz érkezett és aztán lelt végül békére és igazságra a bejelentő, amely mindennapos eset.

Említhetnék olyat, hogy roma honfitársunk jelentkezett valamilyen állásra, ahol azt mondták neki a telefonban, hogy már betöltötték ezt az állást, majd aztán később persze kiderült, hogy név alapján feltételezték róla, hogy egy roma honfitársunkról van szó. Ezt követően pedig egy nem roma honfitársunk próbálkozott az Egyenlő Bánásmód Hatóság vizsgálatának keretében, akinek azt mondták, hogy örömmel fogadják őt egy meghallgatáson, és jöjjön be személyesen, hiszen az állás még elérhető.

Én azt hiszem, hogy az ilyen helyzetek nagyon fontosak voltak az Egyenlő Bánásmód Hatóság munkájában. Nagyon bízom abban egyébként, hogy az összeolvadást, illetve a beolvasztást követően találkozhatunk még az ilyen folyamatokkal, és kérem is a biztos urat, hogy válaszoljon erre a felvetésre, mert örülnék neki, hogyha megnyugtatna minket afelől, hogy nem csak a roma honfitársaink, az LMBTQ-közösség tagjainak számos jogsérelme került itt kivizsgálásra, és olyan állásfoglalásokat tett az Egyenlő Bánásmód Hatóság, ami irányadó lehet a jövőre nézve is. Mondok egy ilyen példát: a Debreceni Egyetemmel szemben hozott egy döntést az EBH, mert a magyar LMBT Szövetséget kitiltották az egyetemről, egy konferenciát szerettek volna megszervezni.

Szóval, azt hiszem, hogy ezek azok a pillanatok, amelyeknek nem lenne szabad megtörténnie egy európai országban. Én nagyon bízom abban egyébként, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság beolvasztását követően is számíthatunk arra, hogy az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala ugyanilyen hatékonysággal fog majd fellépni az efféle jog- és méltóságsérelmekkel szemben.

(12.40)

Még egyszer: zárógondolatként szeretném kiemelni azt, hogy a jövő nemzedékek védelme rendkívül fontos és támogatandó; tényleg üdvözlöm azt, hogy ilyen magas szinten emelték be ombudsman úr és a kollégái a hivatal munkájába ezt a területet. De az iskolaőrséggel kapcsolatosan azt kell hogy mondjam, hogy ha ennyire fontosak a gyermekjogok, illetve fontos a gyermekek jogainak védelme, az iskolaőrség intézménye per pillanat olyan intézmény, ami állásfoglalásokkal nem javítható.

Azt gondolom, hogy ez az intézmény alapvetően egy rossz intézmény. Örültem volna, hogyha a biztos úr egy ilyen állásfoglalást tesz, akkor is, hogyha vitatkozik a kormánnyal; hiszen számos olyan szakértői véleményem alapuló állásfoglalást tettünk az ellenzék padsoraiból, amely azt mutatta, hogy az iskolaőrség intézményével szemben igenis az egyéb ellátórendszerek ‑ az egyéb pedagógiai szakszolgálatok, illetve pszichológiai szakszolgálatok ‑, a társadalom segítői, szociális munkások lettek volna azok, akik a problémás iskolák társadalmait segíteni tudták volna abban, hogy a fennálló kihívásaikat kezelni tudják.

Én magam azt gondolom, hogy ha az iskolaőrség intézményét elkezdjük megszokni, akkor egyúttal azt szokjuk meg, hogy nincs jogtudatosság, büntetés van, egyenruhással való fenyegetés van. És nem tanulják meg ezek az iskolák, illetve ezeknek az iskoláknak az iskolapolgárai, hogy ők valóban polgárok; már most is polgárok, hiszen iskolapolgárok, és aztán polgárokká kell érni, ahol léteznie kell, még egyszer mondom, a jogtudatosságnak, a kötelességek tudatának, annak, hogy felelősséget vállalunk önmagunkért és a környezetünkért.

Én magam ennek a totális ellentétét látom az iskolaőrség intézményének megvalósulásában. Azt gondolom, hogy ez rendkívül szűklátókörű, maximum rövid távra szóló, illetve az éppen aktuális botrányos eseteket látszólagosan kezelni tudó intézmény. Abban bízom, hogy talán jövőre már beszélgethetünk arról ombudsman úrral, hogy ezt az intézményt meg tudjuk szüntetni, és mi az alternatívája, mert hiszem azt, hogy egy jogállami helyreállítást követően az Alapvető Jogok Biztosa Hivatala is jóval szélesebb tömegekhez juthat el ebben a társadalomban, és jóval többen lesznek azok, akik most már gyakorolhatják is valóban a jogaikat; a méltóságuk, illetve az egyenlő bánásmódhoz való jogaik nem sérülnek.

Bízom ebben, és még egyszer köszönöm a munkájukat, mert azt gondolom, hogy a hivatal egyébként remekül dolgozik. A kritikáimat pedig megköszönöm, ha megfogadják. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)