Hajdu László (DK)

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ugyan egy hitelfolyósításnak az átütemezéséről szól az előterjesztés, de azt gondolom, tekintve, hogy ez az egész Paks II.-világ titkosított dokumentumokra épül, tehát nem sokat tudunk róla, hogy miért és mi a tartalma, ezért fölvetek a Fenntartható fejlődés bizottságának tagjaként és frakciótagként is két kérdést, ami valószínűleg nem befolyásolja ennek a megállapodásnak az aláírását, de rendkívül fontos ezt világosan a magyar parlament képviselőinek, de az ország népének is tudni.

Az egyik az, hogy vízhűtéssel működő erőmű épül, és ennek a vízhűtésnek a fenntartható fejlődés szempontjából ott van jelentősége, hogy a Duna vízhozama, különösen a szárazidei vízhozama, amikor nincs az olvadásból és esőből érkező vízmennyiség ‑ így hívjuk, hogy szárazidei víz ‑, nem lesz elegendő arra az időszakra a hűtés biztosításához az a kapacitás, amit a Duna teljes keresztmetszetében biztosít, amikor még körülbelül 8-10 évig működik a Paks I. is, és már működik a Paks II.

De az is kérdés ‑ és ez sincs műszakilag bebizonyítva, vagy legalábbis nem láthatjuk ezeket a dokumentumokat ‑, hogy amikor már a Paks I. leáll, a Paks II. ilyen megemelt kapacitással, hatalmas vízigénnyel, képes‑e a Duna biztosítani ‑ az egyetlen hűtési rendszer maga a Duna ‑ ennek az erőműnek a vízhűtését.

Egy alkalommal, amikor jártunk Pakson, megtekintettük részben a működő erőművet, másrészt akkor még csak a helyét, ahova építeni fogják, de azt gondolom, hogy ekkora bizonytalanságban, amikor lényegében a kormányzást jelentő vízhűtésről nem tudunk semmit, hogy az milyen veszélyeket tartalmaz. Merthogy vannak műszaki megoldások persze, például vízlépcsőt építenek, és akkor ugye, vízvisszatartással a hűtést megoldják. De akkor meg kell mondani őszintén, hogy készülünk egy akkora fenékgáttal, ami lényegében nem más, mint egy vízlépcső, és akkor vízvisszatartással próbáljuk a hűtést megoldani. Ez az egyik, amit szeretnék fölvetni egy ilyen hitelszerződés kérdésénél.

A másik azzal függ össze, hogy ez az erőmű teljesen más technológia, más képzettséget igényel, és nagyon sok szakembert. A humán működtető személyzet képzése hol fog történni? Ha, mondjuk, ez Oroszországban történik ‑ és nyilván ott történik, mert egyelőre itt, nálunk nem látható az, hogy az alapítványba vitt alapképző majd meg fogja‑e tudni ezt oldani ‑, akkor ez a humán erőforrás biztosítása milyen garancia arra, hogy képesek vagyunk mi magunk üzemeltetni, vagy az a kérdés is fölmerül, hogy esetleg ezt gebinben az oroszok fogják nekünk működtetni. Ez a két kérdés eléggé kényes dolog ahhoz, hogy a titkosított dokumentumok nem ismeretéből adódóan ilyen butának tűnő kérdést tesz fel egy parlamenti képviselő. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)