Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Sokadik felszólalásom már a jövő évi költségvetés tervezetének vitájában, és nem is kívánom túl hosszúra nyújtani, ugyanakkor néhány dolgot szeretnék leszögezni, törekedve arra, hogy ne ismételjem meg, amit ellenzéki képviselőtársaim elmondtak.

Azt mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy önök egy olyan szlogent találtak ki, hogy ez az újraindítás költségvetése lenne. Én azt gondolom, ha valaki megnézi a számokat, megnézi az önök valós szándékát és azt, hogy mennyire megalapozott maga a költségvetés, főleg a meglévő és jól látható társadalmi és gazdasági, illetve környezeti problémákkal szembeállítva, akkor azt kell tudnunk mondani, hogy ez nem az újraindításról, hanem a jövő feléléséről szól. És abban is mélyen egyetértek ellenzéki képviselőtársaimmal, hogy itt egyértelműen egy választási költségvetést terjesztettek be, jól láthatóan a kormány elkezdett felkészülni az országgyűlési választásokra, és ilyen módon is Magyarország felelős költségvetési tervezését is feláldozza hatalomtechnikai szempontoknak.

Annyi technikai megjegyzést én is szeretnék tenni, hogy egészen elképesztő és mondhatjuk, hogy példátlan, hogy mennyire átláthatatlan maga a költségvetés, mekkora nagy sorok vannak, és mennyire nem lehet alapvető fontosságú információkat megtalálni. De erről talán egy kicsit később részletesebben is beszélek.

Alapvetően, és erre már utaltam rövidebben az általános vitában is, ahhoz, hogy egy megalapozott költségvetést lehessen az Országgyűlés elé terjeszteni, egy megfelelő helyzetértékeléssel kell élni, őszintén szembe kell nézni azzal, hogy milyen helyzetben van most az ország, és milyen károkat okozott a gazdasági válság, és mik egyáltalán ennek a gazdasági válságnak a tanulságai. Önöknek erre vagy nem volt szándékuk, vagy nem voltak képesek, hogy ez a helyzetértékelés megfelelő legyen.

Hasonlóképpen egy felelős kormány átgondolja, hogy milyen globális folyamatokat láthatunk, milyen módon érintette ez a világjárvány és a járvány által generált válság akár az európai gazdaságot és akár a magyar gazdaságot, és milyen kilátásaink vannak, és mindent megpróbál abba az irányba vinni, abba az irányba terelni, egy olyan gazdaságpolitikát dolgoz ki, és alapoz meg egy költségvetési tervvel, ami egy sokkal inkább ellenálló, válságálló, patrióta, kevésbé kiszolgáltatott gazdaságpolitikát alapoz meg.

Itt a kollégák már utaltak erre a szimbolikus projektre: önök inkább költik a magyar emberek százmilliárdjait a Budapest-Belgrád vasútvonalra, ami tökéletesen kifejezi azt, hogy az álnemzeti Fidesz mit is gondol a világról. Öntik a pénzeket erre a projektre, titkosítják, nem mutatnak be semmiféle megtérülési garanciát, és tulajdonképpen a kínai gazdasági nyomulás, a gazdasági hegemónia további kibontakoztatására áldoznak fel mindent. Igazából mindenről lemondanak, ami alapvetően például a magyar vidék szempontjából az infrastrukturális fejlesztésekhez szükséges lenne, és úgy költenek el elképesztő mennyiségű pénzt erre a projektre, hogy a másik oldalról jól látható, hogy arra hol és milyen módon lenne szükség.

Szintén a felelőtlen tervezést támasztja alá, hogy olyan alapvető rendszerproblémákkal nem kívánnak most sem mit kezdeni, amivel, mondhatjuk, hogy sok tekintetben itt az elmúlt tizenegy évben nem tudtak, nem is akartak foglalkozni.

Ezért is döbbenetes az, államtitkár úr, hogy az ellenzék, nem is tudom, talán 1050 módosító javaslatot terjesztett be összesen, ebből az LMP-frakció közel 200-at, és önök egyetlenegyet sem tartottak méltónak arra, hogy megszavazzanak. Tehát komolyan, államtitkár úr, ön is így látja? Tehát végignyálazta az összesen 1050 módosító javaslatot, és egyet sem talált, ami megalapozott lenne? Tehát mutatóban legalább a konstruktivitását az álnemzeti kormánynak mutatták volna, hogy na jó, egyet találtunk az ellenzéki oldalon, amit elfogadunk, de ezt sem.

Tisztelt Államtitkár Úr! Itt néhány percem van elemezni ezt a helyzetet, de itt van például, amiről én kérdeztem önt az általános vita során is, egy óriási rendszerprobléma, a vízi közművek fenntartásának a kérdése, a vízi közművek fenntartásának a problémája. A miniszterelnök úr elismerte, hogy ezermilliárdos nagyságrendben hiányzik forrás, tehát nem ennyibe fog kerülni, hanem ennyi hiányzik, ehhez időarányosan éves szinten több száz milliárdot kellene bevonni, és ezt odaadni a vízi közművek fenntartásáért felelős önkormányzatoknak, hogy a cégeiknek át tudják adni, és a legfontosabb közszolgáltatást, az egészséges ivóvízzel való ellátást, a szennyvízelvezetést és a vízbázisok védelmét biztosítani lehessen.

Ezt önök elmulasztották, a töredékét tervezték be a szükséges forrásoknak. Erre mi benyújtottunk egy javaslatot, százmilliárdos nagyságrendben adtunk volna erre a nagyon fontos célra, csont nélkül leszavazták. De mi a megoldás, államtitkár úr? Tehát továbbra is a homokba dugják a fejüket? Kerülgetjük az utcákon majd a lezárásokat, és látjuk, hogy lassan már nem lesz tiszta ivóvíz? Közben mehet a Fudan-projekt, a Budapest-Belgrád vasútvonal, a MotoGP-pálya, a vadászati kiállítás, és az ivóvíz biztosítására nem adnak forrásokat? Hát, milyen felelőtlen döntés ez?!

Bősz Anett képviselő asszony beszélt az egyre mélyülő társadalmi szakadékról, és utalt már rá, hogy bizony döbbenetes területi különbségek vannak. És valóban, ezt igazolhatjuk vissza abban, hogy önök nem törődnek azzal, hogy a vidéki térségek leszakadásának megállításához és a majdani fejlődési pályára állításhoz alapvető infrastrukturális feltételeket kell biztosítani. És megint csak nem biztosítanak elég forrást akár az alsóbbrendű utakra, akár a vidéki közösségi közlekedési ellátás fejlesztésére. És ez itt megint csak egy olyan helyzet, ezt meghallgattuk önöktől sokszor, hogy 2010-ben bizonyos szempontból nehéz, sok szempontból nehéz helyzetet örököltek, de önök ezeket a problémákat mélyítik. Tehát folyamatosan növekszik a felújítandó alsóbbrendű utak aránya, nem ledolgozzák a problémát, hanem egyre nagyobb lesz.

Ugyanez a helyzet a vízi közműveknél is. Az önök kormányzása alatt, 2011 óta megduplázódott a meghibásodások száma, államtitkár úr, önök mégsem néznek ezzel szembe.

Szintén egy olyan kérdés, amit sokszor megvitattunk, az egyetemek kérdése. Önök, miniszterelnök úr, Palkovics miniszter úr is egészen elképesztő ígéreteket fogalmazott meg itt január végén, február elején, hogy történelmi szintű fejlesztést valósíthatnak meg a magyar egyetemek, tessék, tessék jönni a modellváltásba, jó kis fideszes kurátorok visszavonhatatlan irányítása alá, és akkor majd 1500 milliárd fejlesztési forrás jut. Hát, kiderült, hogy ebben is hazudtak, nem jön az 1500 milliárdos fejlesztési forrás. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ha én jól számoltam, ebben a költségvetésben 119 milliárd forint jut.

Tisztelt Államtitkár Úr! Én azt tudom mondani, hogy önök felélik a jövőt, elzálogosítják a magyar fiatalok jövőjét…