Molnár Gyula (MSZP)

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Van egy tendencia, amit mindig kritizáltunk, ez pedig az, hogy egyre inkább centralizálnak mindent, egyre inkább elveszik a települési önkormányzatoktól a hatásköröket és a forrásokat.

Néhány évvel ezelőtt ez megtörtént a szociális terület jelentős részén, és megtörtént itt a teljes gyermekvédelmi intézményrendszernél is, hogy az állam magához vonta. Tudja, államtitkár úr, ilyenkor mindig az a fontos tételünk van, hogy minél közelebb van a döntés azokhoz, akiket érint, annál olcsóbban és valószínűleg annál hatékonyabban lehet döntést hozni. Önök nem ezt a politikát követik; lelkük rajta, de még egyszer mondom: nem értünk ezzel egyet.

És akkor jött a hír egy hónappal ezelőtt, ami teljesen érthetetlen és felfoghatatlan, hogy a budapesti területi gyermekvédelmi szolgálat a Szeged-Csanádi Egyházmegyéhez kerül mint fenntartóhoz. Nem teljesen világos ‑ azt mondják, hogy körülbelül 130 nevelőszülőt érint és 300 gyereket ‑ , hogy mi abban a logika, hogy egy ilyen megyei püspökség úgy gondolhatja, hogy ezt a feladatot az ország több részén, különösen egyébként az ilyen speciális helyen, mint Budapest, el tudja látni. Azt mondják a nevelőszülőknek, hogy lehet azt mondani, hogy nem megy át, de akkor kormányhivatali engedélyt kell kérni, és az engedély 60 nap. Ugye, ezt belátja, államtitkár úr, hogy ilyenkor már a dolog lehetetlen, hiszen 60 napig nem lehet egy gyerek ellátatlan?

Van egy jó hír is, mert nyilván az egyházi normatíva több, mint adott esetben az állami. Kérdezem, igaz‑e, hogy több pénzt fog kapni ez a nevelőszülői hálózat. A kérdéseimet látja: kinek jó ez, miért kellett ezt az egész dolgot megcsinálni? Csak nem megint megyés püspök úr valamit el tudott intézni? És az is kérdés, hogy a több pénz azt jelenti‑e, hogy több pénz jut a nevelőszülőknek és a gyerekeknek. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)