Dr. Steinmetz Ádám (Jobbik)

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az előttünk fekvő T/16366. számú törvénymódosító javaslat boncolgatása előtt engedjék meg, hogy megjegyezzem, hogy a játékosügynökök, a játékosügynöki tevékenység az egyik legellentmondásosabb területe az élsportnak, közöttük is elsősorban a labdarúgásnak. Vízilabdában az ügynökök jelenléte talán még nem annyira jellemző, ezt Nacsa képviselőtársam is, gondolom, meg tudja erősíteni. Mint ahogy azt is, hogy aki a sportban élt, a sport világában megfordult, az is tudhatja, hogy általában a fiatal játékosoknak szükségük van külső segítségre, akár játékosügynökre a szerződésük tárgyalásakor, hiszen érdekeik sokszor nem egyeznek a klubjuk érdekével. A játékosügynökök pedig ezért a segítségért egyes számítások szerint a labdarúgásban megforduló pénz mintegy 10 százalékát viszik ki a sportból. A játékosügynökök a 18 év feletti játékosok fizetésének 10 és nemritkán 20 százalékát kapják meg az általuk kötött szerződések alapján, és a gyakorlatban egyébként ezt a pénzt nem a játékosoktól, hanem attól a klubtól kapják, ahova az általa pártfogolt játékos leszerződött.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valaki jól dolgozik, hát miért ne kereshetne sok pénzt ezzel? A probléma viszont valóban azzal van, hogy a játékosügynökök az átigazoláskor, a szerződés megkötésekor nem elsősorban ‑ és a tapasztalat ezt mutatja ‑ a sportoló karrierjére, fejlődésére vannak figyelemmel, hanem sokszor az önös anyagi érdeküket helyezik előtérbe. Ezért is értékelendő és előremutató a jelen törvényjavaslat, a sporttörvényt módosító javaslat erre irányuló szándéka, hogy a jövőben egyrészt az átigazolásnál a sportoló érdekét tartsák szem előtt, másrészt pedig az átigazolási pénzekből ‑ ez nem kevés pénz, mint említettem ‑ a szülők és a sportág is profitáljon, tehát ha úgy tetszik, ez a pénz vagy ennek egy része maradjon a rendszerben. Külön öröm számomra az is, hogy az előterjesztő fideszes képviselőtársaim, akik közül most Balla Györgyöt köszönthetem itt a parlament padsoraiban, önök beismerték, hogy van olyan sportág, ahol ‑ idézem az általános indoklásban foglaltakat ‑ „nem térülnek meg a játékos képzése, fejlődése érdekében nyújtott és igénybe vett állami, illetve taotámogatások”. Ez egy fontos beismerés.

Én már évek óta mondom itt az Országgyűlésben is, hogy bizony a jelenlegi rendszer felülvizsgálatra, megreformálásra szorul a minőségi képzés, minőségi munka előmozdítása érdekében. Talán ez a javaslat is ennek a szellemében született, amit, mint említettem, értékelek, azonban a gyakorlati megvalósítással kapcsolatban már vannak kétségeim.

A jövőben a szövetség legyen a játékosügynök? Vagy lehessen játékosügynök sportági szakszövetség? Hogy is fogalmaz itt a javaslat? Idézem akkor önöknek a lényeget: „A látvány-csapatsportágakban működő országos sportági szakszövetség, ha azt nemzetközi szövetség szabályzata nem tiltja, egyszemélyes nonprofit gazdasági társaság formájában játékosügynökséget alapíthat.” Mielőtt továbbmennék, itt azért megállapítanám, látványsportág ma Magyarországon a labdarúgás, a kézilabda, a kosárlabda, a jégkorong, a vízilabda és újabban a röplabda, de nem tartom szerencsésnek látványsportágnak hívni őket, ilyen terminus technicus nincs a nemzetközi sportszakzsargonban; inkább azt mondanám, hogy taóval támogatott csapatjáték-sportágakról beszélhetünk.

De visszatérve az eredeti gondolathoz és a problémafelvetéshez, mi is a sportági szakszövetségek dolga? A sportági szakszövetségek dolga a tagszervezetek, a klubok széles körű érdekképviselete, és ezeknek a kluboknak, ezeknek a tagszervezeteknek az elsődleges feladata a játékosok nevelése, képzése és menedzselése. Azt, hogy a játékosügynököt a jövőben sportszakembernek tekintjük, és bizonyos feltételek meglétéhez kötjük, akik felett egyébként felügyeleti jogkört a szövetségek gyakorolnak, és a fegyelmi eljárás során akár bírságot is szabhatnak ki, vagy el is tilthatják őket ettől a foglalkozástól, úgy gondolom, az teljességgel rendben van. Viszont, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár asszony, ha belegondolunk abba, hogy a jövőben a szövetség által létrehozott gazdasági társaság is lehet játékosügynök, akkor előállhat egy olyan helyzet, hogy egy adott versenyszférában, egy adott piacon működő játékosügynöknek konkurenciája lesz az a szövetség által létrehozott cég, amely egyébként fölötte a felügyeleti jogkört ellátja, bírságot szabhat ki, és tulajdonképpen el is tilthatja a foglalkozástól. Úgy gondolom, hogy ez mindenféleképpen összeférhetetlen, de ha durvábban akarok fogalmazni, akkor ez elfogadhatatlan.

További összeférhetetlenség. Mi történik akkor, ha egy sportoló nem akar majd aláírni a szövetség játékosügynökcégéhez? Akkor nem lesz válogatott? Csak azért merül fel ez a kérdés, mert a szövetség a munkáltatója a szövetségi edzőknek. Márpedig felmerülhet, hogy ezzel bünteti azokat a sportolókat, akik esetleg nem a szövetség cégével, hanem más játékosügynökökkel képzelik el a közös jövőt, hiszen ‑ még egyszer mondom ‑ egy U17-es vagy U19-es labdarúgó-válogatott edzője egy alkalmazottja a szövetségnek, és értelemszerűen itt felmerülhet az, hogy emiatt majd nem arra a sportolóra fog esni a választás. Ne így legyen, de a rendszer lehetővé teszi, és miután igyekeztem lelkiismerettel felkészülni és a sport világából példákat idehozni, az előterjesztő és az államtitkár asszony figyelmébe ajánlom ezeket az anomáliákat is.

És akkor továbbmegyek, mert akár mostantól majd a szövetség mondhatja meg azt is, hogy ki hová igazoljon, és azt is lényegében, hogy mennyiért. Teszem azt, mondjuk, ha egy tehetséges fiatalért bejelentkezik ‑ maradjunk a labdarúgás példájánál ‑ a Gyirmót és a Felcsút csapata, akkor majd a szövetség dönti el, hogy melyik csapatba menjen az adott sportoló? Ezzel a szövetség befolyásolja a versenyt, és a klubok érdekképviseleti szerveként pedig feszültséget generál egyes klubok között.

És akkor még egy dolog, ami mellett szintén nem lehet elmenni szó nélkül, az pedig az, hogy a szövetség gyakorolja a sportolók felett a fegyelmi eljárást, legyen az magatartásbeli vagy sportpályán elkövetett szabálytalanság. Ennek okán, mondjuk, egy fegyelmi ügy miatt az egyik nap fél évre eltiltja vagy nem tiltja az adott versenyzőt, azt a versenyzőt, aki egyébként szerződéses kapcsolatban áll vele, és másnap egyébként szeretné elmenedzselni egy sportegyesülethez, megint csak a példánál maradva, akár Kisvárdára vagy Újpestre, hogy a sok külföldi mellett legyenek magyar labdarúgók is a keretben. De mégis ezt hogyan gondolják, és hogyan fordulhat majd ez elő a jövőben?

(14.20)

Én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy foglalkozni kell ezekkel a kérdésekkel, és remélem, hogy a fideszes politikusok és a Fideszhez köthető vállalkozók által vezetett, taóval támogatott csapatjáték-sportszövetségeket a minőségi munka iránti elkötelezettség vezeti, és nem pedig a megkereshető nagy pénz reménye, illetve a verseny torzítása a céljuk.

Kérem ezért államtitkár asszonyt és Balla György előterjesztő urat, hogy adjon választ a feltett kérdéseimre. Többek között egyébként arra is, hogy van‑e nemzetközi gyakorlata ennek, amit most itt törvénymódosító javaslatban elénk terjesztett, tehát van‑e külföldön jól működő példa arra, hogy szövetség alapít gazdasági társaságot, játékosügynöki tevékenységgel foglalkozik, amit egyébként jó szívvel adoptálhatunk a magyar jogrendszerbe.

Aztán arra a kérdésre is legyen kedves válaszolni, hogy egyáltalán kikkel egyeztettek, mielőtt benyújtották ezt a javaslatot, szövetségekkel vagy Magyarországon működő, vagy nemzetközi, külföldi játékosügynökökkel. Én gondolom, hogy a Magyarországon tevékenykedő játékosügynökök jogosítványait esetleg ez most csorbíthatja, az ő érdekeik sérülhetnek a törvény elfogadásával, éppen ezért mi külföldön tevékenykedő játékosügynököket kérdeztünk meg erről a javaslatról, és megmondom őszintén, nagyon csodálkoztak, hogy egyáltalán ilyen fölmerül. Azért kérdezem, hogy van‑e külföldi példa ebben.

És akkor visszatérve, arra kérem önöket, hogy adjanak garanciát arra, hogy az általam elmondott jövőbeni esetleges összeférhetetlenségek nem fognak előállni, amennyiben a sportági szakszövetségek is lehetnek játékosügynökök.

Végezetül azt kell mondanom, hogy amennyiben ezekre a kérdésekre nem kapunk, nem kapok megnyugtató választ, akkor a törvénymódosító javaslat elfogadását én nem tudom majd jó szívvel javasolni a Jobbik-frakciónak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)