Dr. Lukács László György (Jobbik)

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim, illetve Államtitkár Asszony, aki szintén megtisztelte jelenlétével a vitát! Bajkai képviselőtársamnak egyből válaszolnék: én nem érzem magam érintettnek, hiszen nem vagyok baloldali képviselő; a jobboldali néppárti Jobbik képviselője vagyok. Másrészt, nagyon őszinte az ön bocsánatkérésre és együttműködésre felszólító nyilatkozata, amikor mindezt papírból olvassa fel. Tehát jól mutatja itt az önök által papírból előadott helyzet és a valóság közötti különbözet azt, hogy elfeledkeztek jó pár dologról.

Valóban, meg kell köszönni azoknak, akik a védekezést segítették: rendvédelmi dolgozók, honvédelmi dolgozók, az egészségügyben dolgozók, a szociális intézményekben, oktatási intézményekben dolgozók. Valóban, el kell ismerni azt, hogy a járvány megfékezéséhez több eszközzel a magyar társadalom rendkívül komoly mértékben hozzájárult.

De, tisztelt képviselőtársaim és tisztelt államtitkár úr, önök egy tényt folyamatosan kerülnek, és az egyik legfontosabb tényt kerülik: azt, amiről Orbán Viktor is azt mondta szeptemberben, hogy a halálozások számát kell figyelni. Önök egyszer sem merték elmondani, hogy Magyarország ‑ igaz, a mai napon már nem világelső, mert Peru módosította a saját adatait ‑ a világelsők között van abban, hogy egymillió főre lakosságarányosan vetítetten hogy áll a halálozás. Államtitkár úr mondott számokat, március elejével példálózott, de március elejétől a mostani időpontig ‑ akkor tizenötezer-valahányszáz halottunk volt, ami akkor is egy fájdalmasan nagy tömeg volt ‑ még sikerült 14 ezer fővel ezt növelni. Ez a mostani, tavaszi védekezésnek a sajnálatos eredménye: 14 ezer honfitársunkat elveszítettük, Magyarország sorozatban előzte meg a halálozási ranglistán sajnálatosan az országokat, és Magyarországnál jobban átfertőződött helyet nagyon keveset lehetett mutatni ebben az időszakban.

És tudják, miért volt ez? Mert önök elfelejtették azt, hogy ehhez a védekezéshez nem csak egyébként oltásokra van szükség. Az oltás is nagyon fontos része a védekezésnek, de tesztelni kell, kontaktust kell kutatni, ehhez megfelelő kapacitásokat kell felépíteni. Itt volt az előző nyár, itt volt az előző ősz, de önök semmit, de semmit nem csináltak ebben. A járási hivataloknál dolgozó, általam ismert embereket önök magukra hagyták azzal, hogy kontaktust kutassanak.

(16.20)

Amikor beindult az óvodákon, iskolákon keresztül ez a járvány, egyszerűen már az óvodába járó gyermekek szüleit nem tudták utolérni, akkora fertőzésszám volt. Pedig tudták, hogy oda lehetne kapacitást teremteni; tudták, hogy oda lehetne még pluszembereket vezényelni. Ahogy meg lehetett volna úgy építeni a Nemzeti Népegészségügyi Központ alá tartozó, egyébként helyben dolgozó szerveket és a megyei kormányhivatalokhoz tartozó szerveket, hogy ne csak két ember, ne csak három ember foglalkozzon ezzel, hanem ténylegesen tudjunk kontaktust kutatni.

Annak pedig, hogy Európában messze előztek minket, és egyébként a labornak számító Ausztria is messze előzött minket a teszteléssel, meglett az eredménye. Orbán Viktor hagyta, hogy a vírus diktálja a tempót, sehogy nem próbálták meg lassítani ezt, nem próbálták detektálni, hogy merre jár. És ennek az lett a következménye, hogy sajnos világelsők lettünk a halálozásban. És bizony azért kell köszönetet mondani most azoknak az embereknek, akik a frontvonalban voltak, hogy ilyen hajmeresztő és rossz kormányzati intézkedések közepette a magyar embereket védték.

Erre most idehozzák az átmeneti rendelkezésekről szóló jogszabályt, és úgy gondolják, hogy most minden el van felejtve, és mindenki bízzon meg önökben, és önök mindent jól csinálnak. Az a helyzet, hogy van benne egy halom olyan intézkedés, ami igen fontos, és megkönnyíti az emberek életét. Talán a kilakoltatás elhalasztása az egyik ilyen, az, hogy az okmányok lejártával kapcsolatban az embernek nem kell futkorásznia azért, hogy most azonnal megújítsa, és még van egy halom ilyen szabály.

De önök megint elrejtettek benne olyan dolgokat, ami egyrészt az önkormányzatok ellen szól, és nem véletlenül van itt az egészségügyért felelős államtitkár, komplett egészségügyi átszervezésre készülnek benne. Itt vannak benne azok a lopakodó javaslatok, a 180-181. §-ban, amiről senki nem mondott semmit, még a részletes indokolásban is csak annyit írnak, összevonva egy halom más jogszabályhellyel, hogy azért szükséges, mert az irányítási hatékonyságot növelni kell az egészségügyben. Ez mutatja igazán, hogy önök ezt is most csak arra használják fel, hogy politikai tőkét vagy előnyt kovácsoljanak, hogy az egész egészségügyi irányítási rendszert alapjaiban forgassák fel.

És abban nincs közöttünk vita, hogy az egészségügyi rendszerünket a mostani járvány egy nem jó állapotban érintette. A járvány nemcsak arra ad lehetőséget, hogy egyébként próbáljunk védekezni ellene, hanem arra is, hogy újragondoljuk, mi volt a rossz. Az ellenzék részéről egyébként nyitott ajtót döngetnek, és szerintem államtitkár asszony is tudja, mindig partnerek voltunk abban, hogyan lehetne az egészségügyet még hatékonyabbá, az intézmények gazdálkodását, működését még hatékonyabbá tenni, és miként lehetne a magyar embereket megvédeni. De az nem működik, hogy az átmeneti szabályok közé önök beinjekcióznak egy-egy olyan szabályt, amellyel alapjaiban fogják például a járóbeteg-szakellátók irányítását megváltoztatni.

Szóval, végigmenve nyugodtan mondhatjuk azt, hogy amit önök csak az egészségügyi szinten ide betettek, az egy külön salátatörvényt érne, aminek egy ágazati egyeztetését le kellett volna folytatni, beszélni az ágazatban dolgozókkal; nem úgy egyébként, ahogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyt bevezették. Vagy beszélni a kórházak vezetőivel, nem úgy, hogy az OKFŐ-ből küldözgetnek nekik levelet. Vagy beszélni kellene a járóbeteg-szakrendelők vezetőivel, hogy nekik érdekük‑e az, hogy az irányítási szabályok így változzanak.

És hogy milyen szándékkal vannak? Az egészségügyi szolgálati jogviszonnyal kapcsolatosan kialakult a megbízhatósági vizsgálatok intézménye. Először azt mondta az OKFŐ, hogy véletlen küldtek ki egy olyan levelet, ami a rendőrség állományában dolgozó, szolgálati jogviszonnyal rendelkezők jogintézménye szokott lenni. Persze, véletlenül, mindenki elhiszi, és teljesen életszerű, hogy az OKFŐ egyik levelező ügyintézőjének egy, a Belügyminisztériumban használt kérdőív van a számítógépén eltárolva, és véletlenül csatolmányként azt küldik ki a kórházaknak. De aztán kiderült, hogy ezeket önök mégiscsak jogszabályerőre emelik, olyannyira, hogy a mostani átmeneti rendelkezések között már benne van; és meg is erősítik, hogy a megbízhatósági vizsgálatot ezeknél az egészségügyi intézményeknél minden egészségügyi dolgozó vonatkozásában, legyen szó akár a miniszter irányítása alatt álló honvédelmi egészségügyi intézményekről vagy más egészségügyi intézményekről, önök továbbra is be akarják tartani. Leleplezi folyamatosan az az átmeneti szabályok között, hogy önöknek mi is az érdeke ebben: az ágazat irányítását nem az ágazattal egyeztetve, a benne dolgozókkal egyeztetve, hanem saját prekoncepció alapján próbálják újra felvázolni.

Szintén meredeknek találom azt, ami az egészségügyről szóló törvény 150. §-át kívánja módosítani, ahol a járóbeteg-szakellátóknak az irányítási rendszerét, most már úgy tűnik, véglegesen az eredeti irányítótól átveszik, és most már a miniszter fogja kijelölni azt az irányítót, és miniszteri irányítás alatt lesznek nemcsak azok a járóbeteg-szakrendelések és -szakellátók, amelyek a fekvőbeteg-intézményhez csatoltak, hanem az önálló járóbeteg-szakellátók. Ha ezt jól értem, és ne haragudjon, hogyha nem tudom végigvárni a vitát, de a Honvédelmi és rendészeti bizottságban a honvédség parancsnokának most van a meghallgatása, és oda fogok igyekezni ‑ én végig fogom hallgatni azt, amit az államtitkár asszony mondani fog, és meg fogom nézni a videófelvételen, és korrektúrázni fogom a saját véleményemet ‑, akkor itt most arról van szó, hogy megint azokon az önkormányzatokon igyekeznek majd elverni a port, amelyek a járóbeteg-szakrendelőjüket tisztességgel, normálisan szerették volna működtetni. Önök a járvány alatt, akkor egyébként érthető módon, megpróbálták az irányítást magukhoz venni, de most már végképp magukhoz is ragadják, a központi kormányzat fogja az önkormányzatok jogkörét ebben csorbítani.

Szintén nagyon érdekes kiegészítés az, ami a kötelezettségvállaláshoz kapcsolódik. A kötelezettségvállalás feltételéhez, tehát ahhoz, hogy egy-egy egészségügyi intézmény kötelezettséget vállaljon, önök olyan rendelkezést tesznek, mely szerint a kormány a rendeletében megállapíthat olyan előírásokat, amelyek az állami fenntartású egészségügyi intézmények kötelezettségvállalását feltételhez kötik vagy korlátozhatják. Ez meg nettóban ezeknek az egészségügyi intézményeknek a kiskorúsítása. Értem én, hogy nagyon sok a kórházi adósság, a kórházi adósságot azonban nem az ott dolgozó menedzsment gúzsba kötésével, hanem jó gyakorlatok átadásával és az állami finanszírozás orvoslásával lehet megoldani. Tehát ha az állam egyszerűen nem ad elegendő pénzt, hogy ellássák a megfelelő egészségügyi tevékenységüket, és ezért adósságot halmoznak fel, azt nem lehet úgy megoldani, hogy egyébként korlátozzuk e rendeletben az összes jogukat és azt, hogy milyen kötelezettségeket vállalhatnak.

A másik, amibe bele se merek gondolni, pláne úgy, hogy önöknek a közpénzzel való különleges viszonyát mindig az határozza meg, hogy ha valamiről térítésmentesen lemondanak, az valakinél úgy jelenik meg, hogy abból bizniszt és üzletet fog csinálni. Nos, itt van a védekezési eszközök térítésmentes átadásának a lehetősége. Ezt is önök beteszik teljesen új jogszabályhelyként, amelyben azt mondják, hogy mindazt, amit a járvány alatt beszerzett a védekezés érde-kében az önkormányzatok pénzéből, az emberek adóforintjából ‑ egyébként nyugodtan hozzátehetjük, bár kis hozzájárulás volt, a pártok pénzéből, mi szívesen adtuk, 0,2 százaléka volt egyébként annak az összegnek, amellyel a védekezéshez a pártok hozzá tudtak járulni, és nem is rajtunk van a hangsúly ‑ beszerzett védekezési eszközöket, önök most kimondják, hogy térítésmentesen át lehet adni, méghozzá olyan szükséges mértékben, illetve a céllal szorosan összefüggő célból, tehát a védekezéssel összefüggő célból térítésmentesen át lehet adni külső köröknek is, tehát nem egészségügyi szolgáltatónak ‑ egészségügyi szolgáltatói körön kívüli kiadásként mondják ezt ‑ az operatív törzs vezetőjének engedélyével.

Tehát Magyarországon van sok ezer lélegeztetőgép, amit most nem tudjuk, hogy hol tárolnak, meg melyikből mennyi van ‑ egyébként arra is kíváncsi lennék, hogy az ezer, Magyarország által megrendelt és Magyarországon, Vácon összeszerelt lélegeztetőgéppel kapcsolatosan most hogy állunk, és egyáltalán hol vannak. Ha majd tudni fog segíteni ebben valamelyik minisztertársuk, írásbeli kérdésemet benyújtottam, akkor nagyon örülnék neki, ha megmondanák, hogy ezek hol vannak és mi volt. De teszem azt, ezeket a lélegeztetőgépeket önök oda akarják adni a közfeladat ellátására vagy ezzel szorosan összefüggő célból ingyen esetleg valamelyik cégnek ‑ mondok egy cégnevet, Mészáros és Mészáros Kft. vagy az Opus, bár nem hiszem, hogy az tőzsdei tevékenységen kívül sok minden mást csinál ‑, akkor ezek az emberek utána fogják, és a térítésmentesen megkapott eszközöket nyugodtan tovább is adományozhatják. Egyébként nekik már nem kötelességük ezeket térítésmentesen átadni, nyugodtan üzleti célból ezeket továbbadhatják. Nyugtassanak meg, hogy ez nem arra megy ki, hogy ezeket a felhalmozódott eszközöket önök odaadják bárkinek, aki ezen majd nyerészkedni fog, úgy, hogy egyébként ezért mindannyiunk kötelezettségvállalása és a rendkívüli nagy erőfeszítése volt benne, hogy beszereztük.

Egyébként nagyon árulkodó, hogy ezekről a bekezdésekről, ahol pont ezekről szól a törvény, semmifajta részletes indokolást nem találunk. Mindenhez fűztek részletes indokolást, ezt bevegyítették egy teljesen semmitmondó, átlagos indokolási részhez.

Említettem azt is, hogy konzultációra kellett volna mindenképpen több hangsúlyt fordítani.

Az meg már szerintem egyébként külön hab a tortán, és viszonylag nehezen értelmezhető, hogy a mostani átmeneti szabályokat és azok hatálybalépését nem időponthoz, hanem egy olyan eseményhez kötjük, amiről még senki semmit nem tud mondani.

(16.30)

Önök ahhoz kötik a hatálybalépését a jelen jogszabálynak, hogy a veszélyhelyzetet mikor szünteti meg a kormány. A jogalkotásról szóló törvényben, amennyire én olvastam, mindenhol időpontokat mondanak. Tehát valami időpontot, egzakt időpontot vagy valami feltételt lehetne mondani, mert az, hogy Orbán Viktor Facebook-bejelentése biztosan nem túl egzakt, az száz százalék. (Dr. Orbán Balázs: Kormánydöntés.)

Azt viszont szeretném elmondani (Dr. Orbán Balázs: Magyar Közlöny.), hogy az Alkotmánybíróságnak ‑ igen, Magyar Közlöny ‑, az Alkotmánybíróságnak viszont ezzel kapcsolatosan pontosan volt egy, a jogalkotó számára, tehát a mi részünkre fennálló kötelezettsége, hogy az embereknek adjon kellő időt a felkészülésre. Hogy fog felkészülni valaki ‑ és nem mindegyik 15, 60 meg 180 napos határidő, hanem azonnali határidőket állapít meg egyes rendelkezéseknél ‑, hogy lehet felkészülni a jogalkalmazónak arra, amikor azt kell néznie, hogy a magyar kormány vagy Orbán Viktor mikor jelenti be, hogy a veszélyhelyzet megszűnt? Mert lehet egyébként, az a foci-Eb nyitó meccsének megelőző órájában fog megszűnni, csak utána lusta bejönni az összes többi képviselő, általában kormánypárti képviselő, hogy 16-án, 17-én vagy 18-án mi arról vitatkozzunk, hogy 15 nappal később milyen átmeneti rendelkezések lépjenek életbe.

Tisztelt Államtitkár Úr! Én azt egyébként nagyon komolyan megfontolnám, nem biztos, hogy a jogbiztonságot segíti, és önök pont leírták az indokolásban, hogy azért adják le így ezeket a szabályokat, merthogy követhető legyen és a jogbiztonságot támogassa. Énszerintem meg pont nem azt csinálja ezzel. Az, hogy a jogalkotási törvény arról nem mondja, hogy majd egyszer valakinek valamilyen cselekménye az időpontnak minősül‑e, akkor majd módosítsuk a jogalkotási törvényt, és az időpontok helyett tegyünk bele olyanokat, hogy olyan feltételnek a bekövetkezése, ami valakinek valamilyen tevékenységét tartja, mert a jelenlegi Jat. csak időpontokról beszél, és ezeket úgy értelmezni, hogy szélesebb gumiszabályként tenni, az szerintem az egész jogrendszer koherenciájának az aggodalmát veti föl, de ez persze mindahhoz képest, ami eddig zajlott, maximum üres jogászkodásnak fog hatni.

Önök így is, úgy is ezt a jogszabályt el fogják fogadni. Ha ezt önök így elfogadják, ahogy most van, akkor azért majd szembe kellene nézni az egészségügyi dolgozókkal, hogy egy ilyen átmeneti szabályokba belebújtatva, egyébként nem külön törvényben, ágazati egyeztetést lefolytatva olyan szabályokat hoznak megint és vernek át, keresztül a rendszeren, amely őket károsan fogja érinteni, és folyamatosan a saját maguk által elmondottakkal teljesen ellenkezőleg nyilatkoznak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Lezárásként annyit mondhatok, amit előbb mondtam, hogy nem tiszteletlenségből nem leszek itt, viszont a honvédség parancsnokának, leendő parancsnokának a meghallgatásán részt kell vennem. Igyekszem visszacsatlakozni a vitába, amennyiben valamiről lemaradok, természetesen azt nagyon szívesen megnézem visszajátszásban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és ha más nem, akkor majd írásbeli kérdés vagy más keretén belül reagálok rá. Köszönöm szépen.