Gyurcsány Ferenc (DK)

GYURCSÁNY FERENC (DK): Látva azt a végtelen érdeklődést, amelyet kormánypárti képviselők a személyem iránt mutatnak, gondoltam, kielégítem önöket 100 százalékban, nem csak 99-ben. (Derültség az ellenzéki oldalon. ‑ Dr. Rétvári Bence: Karácsonyon gúnyolódik!) Ha ez a vágyuk, akkor érjék be most velem. Bár látom, hogy a kormányfő, aki rádión keresztül üzenget, hogy velem kíván megküzdeni, egyelőre továbbra is gyáván távol tartja magát ezektől a vitákból (Dömötör Csaba: Ma jönni fog!), és harmadrendbeli államtitkárait küldi ide (Dr. Völner Pál: Köszönjük!) annak érdekében, hogy mögéjük bújva kimaradjon ezekből a küzdelmekből.

Valójában nem csodálkozom, mert mindaz, amit kormánynak látunk, az valójában nem kormány. Magyarországon a kormány látszólagos, valójában az ellenzék ellenzékét látjuk itt velünk szemben. Az ellenzék ellenzékét, amely, úgy látom, hogy bár messze van még a választás, jó ideje nem tud mással foglalkozni, mint az ellenzék politikai vezetőivel, az ő hátterükkel és az általuk feltételezett személyi, politikai és egyéb kapcsolatokkal. Mondanék önöknek valamit: mi lenne, ha kormányoznának? Kétségtelenül nehezebb, mint összehordani sületlenségeket, bántó dolgok sokaságát, elemzésnek álcázott hamis vádakat, de önök mégiscsak arra jelentkeztek, hogy kormányoznak. Nem?!

Mi több, ha már a népszuverenitásról beszélünk, a nemzetről beszélünk, akkor mi lenne, ha a nemzet legfontosabb dolgait a néppel, a nemzettel megbeszélve, közös döntésekre alapozva próbálnánk meg eldönteni? Vajon közös döntésünk‑e, megbeszéltük‑e bármikor is, hogy 500 milliárd forintból a Kínai Kommunista Párt szellemi-politikai befolyása alatt lévő egyetemet hozunk Magyarországra? Volt‑e erről vita, hölgyeim és uraim? (Dr. Rétvári Bence: Volt, a múlt héten!) Vagy mint egy titkos tanács, egyszer csak bejelentették? Volt‑e arról vita, hogy akarjuk, hogy ellenérték nélkül privatizálják az egyetemeinket? Megbeszélték‑e a gyermekeinkkel, a saját gyermekeikkel, a feltörekvő új korosztályokkal? Nem! Mint egy titkos tanács, önök bejelentették.

Volt‑e arról bármikor vita, hogy rendben van‑e, hogy 28 500 forint továbbra is a minimális öregségi nyugdíj, és ehhez igazodik egy sor szociális ellátás? Megbeszélték‑e ezt bárkivel? Nem beszélték meg. Megbeszélték‑e, hogy akarunk új atomerőművet, vagy nem akarunk? Hogy ennek a terheit majd örökül fogjuk hagyni a következő korosztályokra? Nem beszéltük meg! Egyszer csak hazajön a kormányfő Moszkvából, és azt mondja, hogy lesz újabb atomerőművünk. Megbeszéltük‑e, hogy akarunk‑e Belgrád és Budapest között új vasútvonalat építeni elképesztő mennyiségű pénzért, kiszolgáltatni Magyarországot Kínának? Nem akar Magyarország sem Kína, sem Oroszország gyarmata lenni! Önök megbeszélték‑e ezt velünk? Nem beszélték meg.

Önök arról beszélgetnek velünk, vagy akarnak velünk beszélgetni, hogy a „ficsúr” jelző sérti‑e az önök méltóságát vagy a Ház méltóságát. (Dr. Rétvári Bence: A Jobbikot védi! Hm.) Hölgyeim és uraim, ez nagyon lent van, ez messze van attól a pátosztól, amit időnként képviselni próbálnának. A nemzet, a haza, az ország, a magyar polgárok nem ezt érdemlik. Önök arról beszélgetnek, hölgyeim és uraim, hogy kinek ki az apja, a nagyapja, a férje, önök, kérem szépen, családfakutatással foglalkoznak. Lehet ezt csinálni, nem probléma ‑ de mi lenne, ha a hazával foglalkoznának? Higgyék el, többre mennének vele.

Önök azzal foglalkoznak, miközben hatalomban tartottak kilenc évig egy főpolgármestert Budapesten, aki meg sem tudott nyikkanni egyetlen nyelven sem, hogy a jelenlegi főpolgármesternek milyen a nyelvtudása. Hát, jobb, mint a miniszterelnök-helyettesnek, ha jól látom, aki vadászatban kitűnő, egyébként pedig szégyent hoz a nemzetére. Önök arról beszélgetnek, hogy abban a politikai körben, ahol van érdemi politikai konzultáció, ahol nyitott politikai vitában fog eldőlni, hogy mit ajánlunk az országnak, és előválasztással döntjük el, hogy kik lesznek az önök kihívói, nos, önök, kérem szépen, ezzel foglalkoznak.

Mondanék valamit: foglalkozzanak a hazával! (Zaj a kormánypárti oldalon.) Vagy tudják mit, ha ellenzékben akarnak lenni, abban lesznek. Meg tudom önöknek ígérni, teljesül a kívánságuk. Menjenek el ellenzékbe, oda fognak menni! (Taps a DK soraiban.)