Molnár Gyula (MSZP)

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt hittem, hogy ez egy ilyen hosszú és alapos vita lesz, de most már látom, hogy két malomban harangozunk, úgyhogy valószínű, önök mondanak valamit, mi nem értjük, mi mondunk valamit, önök úgy csinálnak, mintha nem értenék, de egy nagyon fontos dolgot szeretnék elmondani az államtitkár úrnak, mert reagált egy tételemre.

Engem nagyon félreértett. Én pont azt mondtam, amit most Varga-Damm Andrea, hogy mikor döntöttünk az 500 milliárdról, hogy valaki másnak felépítünk egy egyetemet, és megkerestük‑e az első ötvenet a világban? ‑ ugye, ezt mondta el most képviselőtársam. Nem azt mondtam, hogy ki lesz a kivitelező, ne nézzen már engem ilyen szempontból ennyire bolondnak! Persze, pontosan tudom, hogy még szó sincs arról, hogy hogy fog kinézni; majd a következőkben arról beszélünk, hogy hogy fog kinézni. Én azt kérdeztem, hogy miért nem kerestünk meg egy ilyen ajánlattal a top 50-ben mást is. Miért nem tettük meg azt, hogy ha úgy gondoljuk, hogy a magyar felsőoktatás kitörési pontja az, hogy a top 50-ből idehozunk valakit, és elhisszük azt, amit önök mondanak, hogy ez fogja a magyar felsőoktatást felzárkóztatni a top 50-hez, akkor miért nem versenyeztettük ezt meg?

(15.00)

Én erről beszéltem, amikor azt mondtam, hogy versenyeztetés: hirdessük meg, nézzük meg, és lehet, nem kizárt, hogy talán ennél jobb ajánlatot is kapunk, vagy lehet, hogy ennél izgalmasabb dolog érkezik ide, és valóban mindazokkal a kis furcsa háttérzörejekkel kapcsolatban sem kell magyarázkodniuk, amelyeket itt elég képletesen mondott el Szél Bernadett képviselőtársam pár perccel ezelőtt. Mennyivel egyszerűbb lenne az élet! Ezt javasoltam, így értse, amit mondtam. Köszönöm.