Szuperák Brigitta

SZUPERÁK BRIGITTA, a Magyarországi nemzetiségek bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Шановний пане Голово! Шановні депутати, представники національних меншин! Шановні Державні Збори! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Szószólótársaim! Tisztelt Ház! Felszólalásom tárgya a T/16204. számú törvényjavaslat, amely egyes törvényeknek a szakképzéssel és a felnőttképzéssel összefüggő módosításáról szól. Az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottsága a 2021. május 17-ei ülésén folytatta le az egyes törvényeknek a szakképzéssel és felnőttképzéssel összefüggő módosításáról szóló T/16204. számú törvényjavaslat részletes vitáját. A bizottság bizottsági módosító javaslatot nem fogalmazott meg, így annak elfogadása nélkül zárta le a törvényjavaslat részletes vitáját.

A T/16204. számú törvényjavaslat, ahogy azt megelőzően 2019-ben a T/7843. számú törvényjavaslat is, nemzetiségi napirendi pontként szerepel az Országgyűlés tavaszi ülésszakának napirendjén. Mint az mindannyiunk számára ismert, a munkaerőpiacon jelentős hiány mutatkozik szakemberek tekintetében. Ennek gazdasági jelentőségét hangoztatják a gazdasági szereplők, a szakértők, illetve az érdekképviseletek terén aktív szervezetek vezetői. Érthető módon erre reagál és reagálnia is kell a kormányzatnak. A gazdasági hatásokon túl azonban a kívánt cél eléréséhez fontos és nélkülözhetetlen az oktatási szektor bevonása, illetve érdekeltté tétele a változás folyamatában.

Csak az oktatás-képzés rugalmasságán, gyors reagálásán múlik az, hogy kellő időben rendelkezésre fog‑e állni kellő mennyiségű és minőségű szakember, hogy a szakemberhiány ne okozzon nagy károkat a gazdaságban, vagy az ne vezessen az érintett gazdasági ágazat szereplőinek elvándorlásához. Olyan gyorsan változik a világunk, ahogy a szakemberek iránti igények is, hogy sok területen ma még nem létezik az a munkahely vagy munkakör, amelyet a jelenlegi középiskolásoknak, a középszintű képzésben részt vevő tanulóknak be kell majd tölteniük, ha el kívánnak helyezkedni a munka világában. A jelenleg ismert munkák, munkakörök, ellátni kívánt feladatkörök nagy része megszűnik, néha még a fantáziánkat is megerőltető újak jönnek létre, illetve vagy mindegyik megváltozik, átalakul, illetve a technikai fejlődés vívmányait igénybe véve kiegészül, módosul.

Gondoljunk csak bele, mivel kellett csak az elmúlt évben szembesülniük a pedagógusoknak, a szülőknek, a gyermekeknek és számtalan munkahelynek a pandémia támasztotta kihívások miatt. Megtanulták, megtanultuk az internetes hírközlő eszközök és szoftverek használatát, a megszokott hangátvitelen túl elsajátítottuk a képátvitelt, a dokumentumküldést, az olvasást, a prezentációk megtartását valós időben, interaktív módon.

Az Országgyűlés 2019-ben fogadta el a szakképzési törvényt, és most itt van előttünk annak módosítása. Mára leszűrhettünk némi tapasztalatot az elfogadott jogszabály gyakorlatba történő átültetéséről. Közös érdekünk, hogy a szakképzés és felnőttképzés rendszerei folyamatosan megújuljanak, mert igazodniuk kell a környezeti változásokhoz, a technikai fejlődésekhez. Közös célunk, hogy a szakképzési rendszerben az abban részt vevők versenyképes tudást és valódi szakmai tapasztalatot kínáljanak, illetve kapjanak úgy, hogy a gyakorlati ismeretek elsajátításán legyen a hangsúly.

Számunkra, a nemzetiségek számára azonban továbbra is prioritás a nemzetiségi nyelvet a kornak megfelelő szinten beszélő szakemberek képzése. Tehát nekünk fontos, hogy a versenyképes szakmai tudást a diákok, szülők, leendő munkaadók úgy szerezzék, illetve kapják meg, hogy a minőségi és adekvát szakképzés mellett a nemzetiségi nyelvet is elsajátítsák, munkájuk során azt használva a szakma mellett a nyelvben is fejlődjenek, frissen tartsák tudásukat, hogy adott esetben később részt vehessenek az újabb nemzetiségiszakember-generáció nevelésében, oktatásában.

A korszerű tudás és a piaci igényeken alapuló szakmai ismeretek megszerzése, minőségi oktatásban való elsajátítása, a jó szakemberként való tisztességes helytállás nemzetiségi közösségeink fiataljai számára is létkérdés. Nem kell azonban intézményi vagy fenntartói szinten gondolkodni, amikor egy törvényjavaslat nemzetiségi vonatkozásait vizsgáljuk. Egyébként értelemszerűen a nem nemzetiségi pontként tárgyalt törvényjavaslatoknak is vannak nemzetiségi érintettjei, hiszen elég csak a szakképzésben részt vevő, nemzetiségi származású diákokra gondolnunk. Sok, valamely nemzetiségi közösséghez tartozó gyermek, tanuló, hallgató részt vesz, vett a magyar nevelés-oktatás rendszerében úgy, hogy nem járt nemzetiségi vagy nemzetiség által fenntartott intézménybe. Így tehát a versenyképes tudást biztosító, megfelelően szabályozott iskolai rendszerű szakképzés, a jól képzett és a nemzetiség nyelvét is jól beszélő szakemberek nevelése ma a magyarországi nemzetiségi közösségek számára is elengedhetetlenül fontos.

Kitörési pontként hadd említsem meg a turisztikai szektort. Vannak nemzetiségi nevelési-oktatási intézmények, ahol már működik ilyen, míg mások tervezik, illetve próbálkoznak annak alapításával. Ha életünk visszatér a normál kerékvágásba, és újra nagy számban jönnek turisták az országba, a nemzetiségi nyelvet beszélő szakemberek előnyben lehetnek egyes földrajzi régiókban. Amikor szakemberképzésről beszélünk, nem titkolt célunk a szakember-utánpótlás biztosítása. Ha van közösség, amely ‑ most tekintet nélkül az okok vizsgálatára ‑ szakemberutánpótlás-problémával küzd, akkor kijelenthetjük, hogy a nemzetiségek ilyen közösségek.

(12.10)

Ezért a nemzetiségi közösségek számára hatványozottan elengedhetetlen a szakemberképzés, ezen belül a szakember-utánpótlás kérdéseinek rendezése. Engedjék meg nekem, hogy konkrét területet említsek, ami a magyarországi nemzetiségek többségénél megoldásra vár. Ez a nemzetiségi média területén kialakítandó és bevezetendő szakemberképzés és az ezt támogató ösztöndíjrendszer kiépítésének szükségessége.

Az eredeti törvényjavaslathoz annak idején több, a nemzetiségi érdekeket közvetlenül érintő módosító javaslatot is megfogalmazott és benyújtott az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottsága. Ezeket a tisztelt Ház támogatta. Ahogy azt a felszólalásom elején elmondtam, bizottságunk nem fogalmazott meg módosító javaslatot a törvényjavaslat szövegéhez, azonban néhány pont vonatkozásában fontosnak tartom felhívni a figyelmet a nemzetiségi érdekekre.

A törvényjavaslat 10. § (2) bekezdése új 6a) ponttal egészíti ki a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény (7) bekezdését, amely a szakképzési tankönyv fogalmát hivatott bevezetni. Ezzel összefüggésben szeretném hangsúlyozni, egyben felhívni a figyelmet arra, hogy szükség lehet egyes tankönyvek nemzetiségi nyelven történő kiadására. A tankönyvjegyzék összeállításakor az illetékes munkatársak vegyék figyelembe ezt az eshetőséget is, amivel egyúttal garantálják a nemzetiségek idevonatkozó jogait.

A tárgyi törvényjavaslat 11. §-a módosító rendelkezéseket tartalmaz a programterv vonatkozásában. A szakasz biztosítja annak lehetőségét, hogy az egyházi jogi személy, illetve a vallási egyesület által alapított, illetve fenntartott szakképző intézmény szakmai programjába beépíthető az adott vallás hitelveinek megfelelő ismeret. Ezt analógiának tekintve úgy gondolom, hogy egyértelműen a nemzetiségi fenntartó számára is biztosítva van a nemzetiségi ismeretek beilleszthetősége a programtervbe.

Az előbb említett egyik gondolathoz kapcsolódóan jegyzem meg, hogy a jelenleg tárgyalt T/16204. számú törvényjavaslat 12. §-a a szakképzésről szóló törvény 15. §-ának rendelkezéseit módosítja. Ennek a szakasznak pedig „Az oklevél, a szakmai bizonyítvány és a képesítő bizonyítvány” címet adja. Tapasztalatom azt mutatja, hogy nemzetiségeink tagjainak egyre fontosabb a hivatalos dokumentumok nemzetiségi nyelven történő kibocsátása. A hatósági dokumentumok anyanyelven, nemzetiségi nyelven történő kiállításában az országos önkormányzatok nyújtottak segítséget, vállaltak aktív szerepet.

Gondoljunk csak bele, hogy a szakképzést sikeresen teljesítő diák, aki valamelyik nemzetiségi közösségünk tagja, kérheti oklevelének, bizonyítványának nemzetiségi nyelven történő kiállítását. Teheti ezt függetlenül attól, hogy ki az általa látogatott intézmény fenntartója. Ez nem utópia, ez csak egy lehetőség, amivel a jogalkotó számolhat, amikor az oklevél, a szakmai bizonyítvány és a képesítő bizonyítvány kiállítását szabályozza a jogalkotási folyamatban.

A törvényjavaslat 26. §-a a szakképzési hozzájárulás fizetése alól mentesülő szervezeteket sorolja fel, a szakképzésről szóló törvény 105. §-ához képest részletesebben. E felsorolásban nem szerepelnek a nemzetiségi önkormányzatok, annak ellenére, hogy a helyi önkormányzatok az a) pont szerint kivételi körbe kerülnek. Mivel a helyi önkormányzatokra vonatkozó szabályokat eltérő szabályozás hiányában a nemzetiségi önkormányzatokra is alkalmazni kell, bízunk benne, hogy ez gyakorlati problémát nem jelent majd. A jogalkalmazást viszont nehezítheti, hogy a nemzetiségi önkormányzatok tételesen nem szerepelnek a felsorolásban. Így konkrét jogszabályhelyre közvetlenül nem, hanem csak a helyi önkormányzatokra vonatkozó szabályozás analógiájára hivatkozhatnak.

Az általam megfogalmazottak és elmondottak olyan konkrét gyakorlatok voltak, amelyek egy nemzetiségi napirendként tárgyalt törvényjavaslat során, azzal összefüggésben felmerültek, tekintet nélkül arra, hogy a nemzetiségi bizottság nem fogalmazott meg módosító javaslatot. Mindenesetre bízom benne, hogy felszólalásommal rávilágítottam arra, hogy milyen összefüggésekben szükséges a nemzetiségi érdekeket is figyelembe venni a törvényalkotás során. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Дякую за увагу! (Taps a kormánypártok soraiban.)