Kósa Lajos (Fidesz)

KÓSA LAJOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem először vagyok valamilyen szövetkezeti forma létrehozásának előterjesztője, és nagy öröm számomra, hogy az Országos Szövetkezeti Tanács elnökeként segíthetem a szövetkezeti mozgalmat, amely ‑ talán kevesen tudják ‑ Magyarországon Károlyi Sándorral vette kezdetét még a XIX. század végén, és más európai országokkal párhuzamosan nagyon erős szövetkezeti rendszer épült ki a második világháborúra. A Hangya Szövetkezet például akkora volt a gazdasági erejét tekintve, mint az akkori angliai Tesco, amely szintén egy szövetkezeti mozgalomból nőtte ki magát szövetkezeti kereskedelmi áruházlánccá, csak közbejött a kommunista hatalomátvétel, és a kommunisták szövetkezeti felfogása semmiben sem hasonlított, csak nevében egyezett meg az eredeti szövetkezeti mozgalommal, és egy erőszakos, terrorizáláson, erőszakon alapuló szövetkezetesítési rendszer után lényegében teljes egészében szétverték a szövetkezeti mozgalmat, nevében megtartották, de szétverték, se önkéntesség, de demokrácia, se verseny nem jellemezte a szövetkezeti formákat.

Aztán a rendszerváltás után a szövetkezetek maradékai, elsősorban az erőszakkal létrehozott mezőgazdasági szövetkezetek megszüntetésével kapcsolatban, tulajdonképpen elvesztették az eredeti mgtsz-ek a létjogosultságukat, és ‑ hogy is mondjam? ‑ a kommunista romok által meghagyott vagy azok alól valamilyen módon előszökkenő vagy megmaradó szervezetek jellemezték a szövetkezeti mozgalmat.

Ugyanakkor a rendszerváltás előtt megszületett egy igazi hungarikum, és virágzik azóta is, ez az iskolaszövetkezetek mozgalma. Ez egy merőben más jellegű szövetkezet, mint a korábbi, ez alapvetően személyes részvételen alapul. Az iskolaszövetkezeteknek a lényege az, hogy a diákok szövetkezetet alapítanak, és a szövetkezetben személyes részvételt, személyes munkát teljesítenek azokban a szerződésekben, amelyeket a szövetkezet mint vállalkozási szerződést köt a különböző munkát megrendelőkkel, és rendkívül rugalmas, a diákok maguk szervezik a munkát, maguk számolnak el, maguk választják a vezetőséget, maguk határozzák meg ‑ mint a szövetkezetnél általában egy tag egy szavazat elv alapján ‑ az üzleti tervet, az eredményfelosztást, és ma már, nyugodtan mondhatjuk, ez a hungarikum kirobbanó siker, 180 ezer diák tagja valamilyen diákszövetkezetnek, ez országos mozgalom. 2019-ben, tehát a Covid előtti utolsó egész, teljes évben 60 milliárd forintnál nagyobb megrendelésállományt teljesítettek, és a magyar gazdaság számára egy olyan rendkívül rugalmas munkaerőt jelentettek, amely ráadásul pont a diákok egyetemi évei alatt már, úgy mondhatjuk, hogy egyfajta munkaszocializációt is végez.

Talán ennek a mozgalomnak is köszönhető az, hogy Magyarországon az európai uniós átlaghoz képest sokkal kedvezőbbek a 18-25 éves korosztályra jellemző munkanélküliségi adatok, a magyar adat fele az európai átlagnak, de ez jelentős mértékben azért van, mert majdnem minden diák belépett valamikor a diákszövetkezetbe, hiszen csak úgy tud szövetkezeti tagként dolgozni, megtapasztalta azt, hogy van munkahely, dolgozni kell, van főnök, megrendelés, fegyelem; ugyanakkor önszabályozó, az egésznek az önkéntesség a legfontosabb elve, és a nagyfokú rugalmasság, hiszen a diákok maguk osztják be, hogy ki milyen alkalommal mennyi órát tud teljesíteni, le tudja mondani, át tudja szervezni, vannak témafelelősök egy-egy munkára vonatkozóan. Majdnem mindenki találkozik egyébként a diákmunkásokkal és a diákmunkával, elég, ha arra gondolunk, hogy a magyarországi mozikat diákszövetkezetek üzemeltetik; ezért van az, hogy a popcornostól a jegyárusig bezárólag mindenki szemmel láthatólag fiatal egyetemista. Ez azért van, mert a moziüzemet tulajdonló vállalat az üzemeltetésre vállalkozási szerződést köt diákszövetkezetekkel.

2010-ben a diákszövetkezetekkel kapcsolatban egy elég hosszan tartó törvényalkotási munka vette kezdetét, azokat az anomáliákat, amelyek például a Czeglédy-jelenség felbukkanásához vezettek, sikerült kiküszöbölni. A parlament bevezette a kötelező legkisebb vállalkozási díjat azért, hogy a diákok, amikor dolgoznak… Ezt a legkisebb vállalkozási díjat a kormány rendeletben állapítja meg, úgy van kiszámolva, hogy a fizetendő adókon túl a munka után járó jövedelem ne lehessen kevesebb a minimálbérnél.

Rendeztük azokat az anomáliákat, amelyek amiatt keletkeztek, hogy az Európai Uniónak nincsen szövetkezeti irányelve, ezért nem tudja értelmezni a szövetkezeti munkát akkor, amikor az személyes közreműködésen és személyes részvételen alapuló teljesítést jelent, hiszen ne felejtsük el, itt nem munkavállalókról van szó. A diákok, akik ott dolgoznak, akkor tulajdonosai is a vállalkozásnak ‑ az ő személyes közreműködésük leginkább a betéti társaságnál ismert formákhoz hasonlít ‑, így értelemszerűen miután tulajdonosok és személyes közreműködést teljesítenek, értelmezhetetlen velük kapcsolatban a munka törvénykönyvének számos előírása a kötelező szabadságolástól kezdve a különböző humánerőforrás-gazdálkodásra jellemző szabályozások betartásáig. De ezt sikerült rendezni, bárha ‑ még egyszer mondom ‑ az Uniónak a lengyel uborka hajlásszögére van szabálya, a szövetkezeti mozgalomra nincs.

Egyébként csak zárójelben jegyzem meg: a világon durván két és fél milliárd ember tagja valamilyen szövetkezetnek, tehát ebben az értelemben a világ legnépesebb nemzetközi mozgalma, amely a világ majdnem minden országára kiterjed, a szövetkezeti mozgalom, és mégis, furcsa, hogy ebben a világméretű mozgalomban az iskolaszövetkezet mint olyan abszolút hungarikum, ilyen nem létezik máshol.

Ennek a szabályozási munkának a befejeztével és a szövetkezeti mozgalomba befurakodott csalóknak a kirekesztésével, a szabályozási eszközökkel való kiszorításával ‑ lásd Czeglédy és társai ‑ lehetőség nyílt arra, hogy hasonló helyzetben lévő embereknek megnyissuk a szövetkezeti mozgalom lehetőségét, megint szigorúan önkéntes alapon. Így tette ezt a parlament a kezdeményezésemre a nyugdíjas-szövetkezetek esetén. Ma már több mint 220 nyugdíjas-szövetkezet van, 2019-ben több mint 10 milliárd forintot teljesítettek, tehát ennyi volt az árbevételük, és több mint húszezer tag vett részt ebben a mozgalomban.

(9.10)

Ma már ez egyébként szélesebb; a ’19-et azért említem mint adatot, mert a szövetkezeti munka rendkívül érzékeny a konjunktúrára, hiszen egyébként ezt a munkaadók is vagy a szerződő felek is azért szeretik, mert rendkívül rugalmas vállalkozási szerződés. Ha például dekonjunktúra van, akkor egész egyszerűen csak fel kell mondani a vállalkozási szerződést, nincs a munka törvénykönyvével járó mindenfajta adminisztrációs kötelezettség a csoportos leépítés kötelező bejelentésétől kezdve lefelé, felfelé.

Hozzáteszem, hogy a munkavállalók, tehát a diákok vagy a nyugdíjasok pedig azért szeretik, mert rendkívül rugalmas. Ennél rugalmasabb munkavállalási forma nem létezik ma Magyarországon. Itt nem egyszerűen csak arról van szó, hogy részmunkaidőt lehet teljesíteni, hanem teljesen egyénre szabva, valaki azt mondja, hogy hétfőn tudok egy órát menni, kedden nem tudok, szerdán két órát, pénteken meg egyet, de ezeket is csereberélni lehet.

Csak egy példát mondok: a Tesco áruház hárommillió munkaórát szerződik le évente diákszövetkezetekkel, a Tesco-áruházlánc, de az áruházláncnak nem az a fontos, hogy személy szerint ki van ott egyébként az adott munka ellátására, hanem legyen ott valaki, aki erre ki van képezve. Természetesen minden munkaegészségügyi és munkavégzéssel kapcsolatos szabályt be kell tartani, tehát akik ott dolgoznak, azok ellenőrizve vannak, ki vannak képezve, és nagyon fontos, hogy legálisan dolgoznak.

Akik szövetkezeti tagként személyes közreműködést teljesítenek, kizárólag az szja-t kell nekik megfizetni. A szövetkezeti személyes teljesítés után semmilyen társadalombiztosítási kötelezettség nem fizetendő, hiszen egyébként, akik részt vesznek ebben, olyan társadalmi csoportok, amelyek eleve biztosítottak, diákok, nyugdíjasok. Az áfát és a társasági nyereségadót kell megfizetni. Tehát ez ilyen értelemben anyagi szempontból is kedvező a munkaadóknak és kedvező a munkavállalóknak is.

Ezeken a sikereken felbuzdulva fogalmazódott meg a kismama-szövetkezetek létrehozásának a gondolata mint lehetőség. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, még fogom néhányszor: az egész ügy önkéntes, csak lehetőség, semmi kényszer nincs benne. Aki részt vesz benne, az előnyökhöz juthat, aki nem vesz részt benne, azt semmilyen hátrány nem éri. Minden juttatás a kismamáknak, amelyeket a Fidesz-kormány családpolitikája ide a parlament elé terjesztett és végül is törvényekben megtestesült, jár változatlan formában. Ez csak egy lehetőség arra, hogy tudjuk, hogy nagyon sokan, akik otthon nevelik a gyereküket, fogalmazzunk úgy az egyszerűség kedvéért, kismamák, de tudjuk, hogy egyébként ez bizonyos esetekben a férfiakra is kiterjed vagy kiterjedhet, de alapvetően a kismamák, főleg, amikor a gyerek már idősebb, másfél-két éves, akkor részmunkaidőben, valamilyen nagyon rugalmas keretekben szívesen visszamennének dolgozni valamit. Csak a munka törvénykönyve ezt rendkívül mereven szabályozza, mert a munka törvénykönyve alatti foglalkoztatás munkavállalási kötelezettséget is jelent, tehát ott nem lehet azt mondani, hogy nem megyek be holnap, szemben a szövetkezeti munkavállalással. A munkaadónak egyébként ráadásul munkáltatói kötelezettségei vannak a munka törvénykönyve alapján. Tehát tipikusan a kismamáknak ez a rendszer nem nagyon alkalmas.

Az általam megfogalmazott kismama-szövetkezet ezeket a problémákat nem is hordozza magában, tehát nem kiküszöböli, hanem nincs ilyen. Ha valaki belép egy kismama-szövetkezetbe kismamaként, mert ezt szabályozza a törvény, hogy kismamák lehetnek a tagjai, nekik nem kell dolgozni, egyszerűen csak tagok. Belépnek, ezer forint a tagi hozzájárulás, csak mondtam, ez a fő szám egyébként a diákszövetkezeteknél is. Ha valaki kilép a szövetkezetből ‑ ez teljesen önkéntes, nem lehet korlátozni a kilépést ‑, akkor visszakapja a tagi hozzájárulást, az ezer forintot. Tehát igazából még ez sem jelent kötöttséget, nem fenyeget az, hogy a tagi hozzájárulását nem tudja befizetni. És ha belép, akkor vagy dolgozik, vagy nem dolgozik. Nyilván, hogyha lát jó lehetőséget, akkor belép és dolgozik, ha nem, akkor… Amikor a kismamastátusza megszűnik, akkor egész egyszerűen a szövetkezeti státusza is megszűnik, visszakapja az ezer forintot.

Viszont egy biztos: közösségben van, aki tagja a szövetkezetnek. A közösségre jellemző problémái neki is a problémái, taggyűlés, ki legyen az elnök, mi legyen az eredményfelosztás, mi legyen az üzleti terv, mint minden szövetkezetnél; mert a szövetkezet egy nagyon speciális vállalkozási forma, ami átmenetet képez egyébként egy egyesület és egy tőkeérdekeltségű gazdasági társaság között abban az értelemben is, hogy például a szövetkezetek mindenfajta adótól mentesen hozhatnak létre a bevételük arányában úgynevezett szociális vagy közösségi alapot, amit egyébként a szövetkezet a saját tagjaira költ el. Remek példák vannak erre, csak egyet mondok. Egy veszprémi nyugdíjas-szövetkezet a bevétele egy részét arra fordítja teljesen adómentesen, hogy a tagjainak szervez a veszprémi egyetemen ilyen szenioregyetemet, és a legkülönbözőbb témákban az evolúciótól a kozmológiáig bezárólag tartanak előadásokat. Meghívnak előadókat, fizetik őket, a részvétel a szövetkezeti tagnak természetesen ingyenes. Közösségben vannak, beszélgetnek problémákról, és egyébként a saját maguk továbbképzésére, tájékozottságuk erősítésére használják ezt a lehetőséget.

Egy részvénytársaságnál nincs ilyen kötelezettség, hogy szociális vagy közösségi alapot kell létrehozni ‑ a szövetkezeteknél van. De ettől még a szövetkezet egy gazdasági társasági forma, az alapvető funkciója az, hogy a szövetkezet célkitűzéseinek megfelelően lehetőséget adjon a tagjainak.

Ennek a szövetkezetnek a kismamák felé való kiterjesztése senkinek semmifajta problémát nem jelenthet. A részvétel, még egyszer hangsúlyozom, teljes mértékben önkéntes, egy lehetőséget jelent a kismamáknak. Ha csak néhány szövetkezet jön létre, amelyet a kismamák hoznak létre, már jól jártunk, ők még inkább jól jártak, bár én megvallom, arra számítok, hogy ugyanolyan siker lesz a kismama-szövetkezet is, mint a nyugdíjas-szövetkezet vagy a diákszövetkezet.

A nyugdíjas-szövetkezet kapcsán engem is meglepett az, hogy az előterjesztést az ellenzék egyetlenegy tagja sem támogatta, tehát csak a kormánypártok szavazták meg. Mindenfajta képtelenség hangzott el a vitában, ami csak arra utalt, hogy egyáltalán nem értik a szövetkezeti mozgalom működését, a szövetkezetek működését, és sok esetben a rájuk vonatkozó szabályozást sem ismerik, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy az a kritika például, hogy a szövetkezet kizsákmányolja a tagjait, teljes mértékben nonszensz, mert a tagok együttese határozza meg az üzletet, hogy milyen szerződéseket kötnek, ki a vezető, mi az üzleti terv, mi a nyereségfelosztás. Tehát a tagok saját maguk döntenek.

A szövetkezet közgyűlésén minden tagnak csak egy szavazata van. Tehát a kizsákmányolás sem úgy működik, mint egy kft.-nél úgymond, ha van ott kizsákmányolás a tagok között egyáltalán, vagy az üzleti tulajdonosok között, mert itt nem a tőkeerő, nem a teljesített munka, nem a befizetés vagy a tagi hozzájárulás nagysága számít, hanem az az általános elve a szövetkezetnek, hogy egy tag egy szavazat. Meg kell egyezni a közösségnek. Ha pedig valakinek nem tetszik az a döntés, akkor fogja magát, és kilép a szövetkezetből, visszakapja a tagi hozzájárulást, és elmegy egy másikba vagy alapít egy másikat magának.

Jellemző, hogy ezeknek a szövetkezeteknek a vagyona minimális, tehát arról nincs szó… Gondoljunk csak bele, a diákok dolgoznak, igazából bérelnek leginkább az oktatási intézménytől valamilyen helyiséget, ahol a szövetkezet a munkáját folytatja, de nem halmoznak fel vagyont, hanem az általuk megtermelt pénzt egyszerűen szétosztják a tagok között. A nyugdíjas-szövetkezetek is így működnek, és valószínűleg a kismama-szövetkezetek is így fognak működni. Tehát az sincs, hogy kilépek a szövetkezetből, és ott hagyom a mérhetetlen felhalmozott vagyont, ez értelmezhetetlen. Ezek a szövetkezetek azért jönnek létre, nem azért, hogy vagyonosodjanak, hanem hogy az általuk elvégzett munka kapcsán bevételük legyen, amit szétosztanak a tagok között, általában a teljesített munka arányában.

Úgyhogy semmi olyan kritika nem értelmezhető, ami a kötelezettségre alapul, mert ez önkéntes. A kizsákmányolást egyáltalán nem is tudom, hogy hogyan kell ezt értelmezni.

Én azt gondolom, hogy a kormánypártokat egészen biztosan meg tudom győzni arról, hogy támogassák ezt a javaslatot, előterjesztő társammal, Dunai Mónikával egyetemben, tehát ketten terjesztettük elő, illetve Zsigó Róbert még csatlakozott, csak valamiért a házelnök úr az ő nevét nem olvasta fel, de én úgy tudom, hogy ő is csatlakozott a javaslathoz, nem utolsósorban azt jelezvén mint miniszterhelyettes, hogy egyébként a tárcája támogatja ezt az előterjesztést. A kormánypártokat szerintem meg tudjuk győzni, az ellenzéknek pedig a kritikáit éberen fogom figyelni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

(9.20)