Varga Zoltán (DK)

VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Igaza van Bangóné Borbély Ildikónak, hogy nem jó az, ha bárki kiragad két számot. Az pedig egyenesen katasztrofális, ha ez a két szám nem fedi a valóságot. Tudniillik Nacsa Olivér kormánypárti képviselő (Közbeszólások: Lőrinc! ‑ Molnár Gyula közbeszól.) ‑ az Olivér a másik, viccesebb, igen ‑ döngeti a mellét, hogy a születések száma milyen mértékben nő. Én gyorsan kikerestem a KSH-nak az ezzel kapcsolatos oldalán, hogy milyen számok is vannak, 2010-ben 90 335, 2019-ben pedig 89 193. Semmi nem utal arra, amit Nacsa képviselő mondott ‑ már tegnap is mondtam neki. Vagy ismerje meg a számokat rendesen, vagy tanuljon meg hazudni! De ha egyik sem megy, akkor abból probléma van.

Látom, hogy eléggé csapongó minden hozzászólás, leginkább a kormánypárti oldalon, ezért engedjenek meg nekem is egy kis apró kitérőt, mielőtt a szövetkezeti formáról beszélnék. Nagy-nagy örömömre szolgál, hogy Kósa Lajossal egy parlamentben ülhetek; ha más nem is, mi ketten tudjuk, hogy Debrecen egy kemény környék, oda születni kell. Nem volt még alkalmam arra, hogy reagáljak arra a kormánypárti őrületre, ami itt a nyelvvizsga, nem nyelvvizsga téren történik, ezért engedjenek meg egy apró kis történetet, és utána rátérek a mondandómra.

Kósa Lajos a 2010-es években önkormányzati pénzen kiküldetéssel két hétre Dubajba utazott, egyedül, állítólag azért, hogy arab befektetőket hozzon a városba. Tudásom szerint se az arab, se az angol készségszinten nem nagyon megy, de képviselő úr szerint nagyon jó üzletet kötött. Hozzá kell tegyem, hogy én, tudjuk nagyon jól, alig egy éve hagytam ott a debreceni közgyűlést, én arab befektetőket azóta sem láttam. De utalnék arra, az, hogy Kósa Lajos meg tudta azt tenni, hogy gyakorlatilag nyelvtudás nélkül két hetet eltöltött Dubajban, ez azt jelenti, hogy valójában az, amiről önök beszélnek, nem biztos, hogy a legfontosabb kérdés. (Az elnök csenget.)

De a szövetkezeti modellre áttérve: nem ördögtől való számunkra sem a szövetkezeti forma. Sőt, egy kifejezetten jó dolognak tartjuk. De azt hiszem, maga a szövetkezeti lét nem válthatja ki különben a normális családpolitikát. Mert azért azt ne felejtsük el, hogy amit itt most látunk, az gyakorlatilag egy fából vaskarika, képviselő úr, tudniillik miközben önök valami múltba révedő patriarchális családmodellt szeretnének megvalósítani, ahol az anya maradjon otthon, és neveljen gyereket, az apa meg keresse a pénzt, a szövetkezeti modellel próbálják a maguk munkaalapú társadalmát valamilyen módon egyenesbe kormányozni.

Tudjuk nagyon jól, hogy a családi pótlék mértéke az önök kormányzása alatt nem változott. Tudjuk nagyon jól azt is, hogy a dolgozói szegénység valami pokoli mértékű. És tudjuk nagyon jól azt is, hogy az a megalázó, vérlázító, átlagosan a 900 forintot el nem érő nyugdíjemelés, amit most önök odadobtak a nyugdíjasoknak, az éppen semmire nem elég.

Képviselő úr, ön volt az, aki a nyugdíjas-szövetkezeteket erőltette, miközben azt láttuk, hogy a nyugdíjasok nagy része hihetetlen szegénységben él, és nem azért nem megy el egy szövetkezetbe dolgozni, mert nem akar, vagy mert annyira jól érzi otthon magát, hanem mert egyszerűen az egészségi állapota ezt nem engedi.

(10.10)

Persze, lehet itt szép, hangzatos szavakat mondani és hangzatos szónoklatokat adni arról, hogy ez mennyire fontos és mennyire közösségépítő, mert hozzá kell hogy tegyem, hogy a szövetkezeteknek ez az egyik fontos kritériuma kell hogy legyen, pontosan akár a nyugdíjasoknál vagy a kismamáknál is, hiszen mind a két társadalmi csoportról tudjuk azt, hogy a magány, az hogy napokra be vannak zárva egyedül vagy egy pici babával, az a depressziónak a melegágya. És például a nyugdíjashalál-okok egyik vezető szegmense az, hogy magányosak ezek az emberek, de sajnos nincsen meg az egészségük sem.

Tehát az, amiről beszélünk, a szövetkezeti forma, az egy üdvözlendő dolog. Az, ahogy ezt önök el akarják érni, már kevésbé az. És persze lehet itt arról beszélni, hogy mindenkinek egy szavazata van, meg szó sincsen itt arról, hogy kizsákmányolnák a szövetkezetben dolgozókat, ez így van. De hát, tudjuk nagyon jól, a parlamenti vagy az önkormányzati választásoknál is mindenkinek egy szavazata van. De mégiscsak azt látjuk, hogy sikerül visszaélni ezekkel az egy szavazatokkal önöknek, tisztelt kormánypárti képviselők.

Az, amit ön mond, tisztelt Kósa Lajos képviselő úr, hogy 220 nyugdíjas szövetkezet működik most, egy 2019-es harmadik negyedévi adat alapján szintén nem állja meg a helyét. Tudjuk azt nagyon jól, hogy 151 nyugdíjas-szövetkezet alakult ki, és most ebből elvileg 117 működik, ezzel nem lenne baj, hogyha ez jól működne. De az a baj, hogy ez nagyon nem jól működik, valójában nem is működik, hiszen a nyugdíjas-szövetkezeteknek is az volt igazán a kecsegtető része, azért mentek bele a nyugdíjasok, mert adókedvezményt kaptak, de amióta összesimult, eltűnt ezen adókedvezmény lehetősége és mértéke, azóta sajnos a nyugdíjas-szövetkezetek aránya is egyre inkább csökken.

És nyilvánvaló módon azzal, hogy létrehozzák most, vagy létre szeretnék hozni a kismama-szövetkezeteket, nem lehet megspórolni, nem lehet kiváltani különben a normális családpolitikát. Meg kellene emelni a családi pótlékot, ezt önöknek meg kell érteni. El kellene tüntetni a dolgozói szegénységet. Nem a KSH-számokkal kell varázsolni, nem óriásplakátokon kell bebizonyítani az embereknek, hogy ők jobban élnek. Hát, ezt mindenki saját maga érzi! Az emberek úgy élnek, ahogy ezt érzik.

Az emberek úgy élnek, ahogy a piacon tele tudják rakni a kosarat, és most, jelen pillanatban a nyugdíjasok nem tudják telerakni a piacon a kosarat, és ez leginkább az önök politikájának köszönhető. Az, hogy vágtat az infláció, és önök egyszerűen nemhogy az árokparton hagyják ezeket az embereket, hanem páros lábbal rúgják bele az árokba, és utána még azt próbálják nekik bebizonyítani, hogy: de, különben milyen jól élnek. Hát, nem élnek jól! És tudomásul kell venni, hogy a kismamák nyilván, hogyha el akarnak menni dolgozni, menjenek el dolgozni, de kapják meg azt a családi pótlékot, hogy a munka ne egy kötelező kényszer legyen számukra, hanem egy választható lehetőség. Ha úgy gondolják, hogy nekik közösségbe kell menni, mert már nem bírják tovább a bezártságot, vagy a baba mellett ők szeretnének valami mást csinálni, akkor tegyék meg, de ne a gazdasági kényszer kötelező prése legyen az, ami azt mondja, hogy őnekik el kell menni.

Képviselő úr, ön beszélt Czeglédy Csabáról. Vártam különben, hogy beszélni fog róla. (Nacsa Lőrinc: Bűnöző!) Az önök padsoraiban nagyon sok bűnöző él, és én azt kérném öntől, ezt a szót, hogy bűnöző, ne nagyon használja, már csak azért sem, mert ismerjük a csengeri pernek szinte minden mozzanatát, és azt is tudjuk, tisztelt Kósa Lajos, hogy nagyon közel csapkodnak önhöz a villámok, és előbb-utóbb ott magyarázatot kell adni nagyon sok mindenre. (Az elnök megkocogtatja a csengőt.)