Szabó Szabolcs (független)

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Én próbáltam erre az előterjesztésre is meg a következőre, ami szorosan összefügg, hiszen a Diákvároshoz kötődő előterjesztést vitatjuk majd meg közvetlenül ezután, szóval, próbáltam felkészülni, érvrendszert felállítani.

Tudtam, hogy nem fogunk egyetérteni, ez világos volt az előzményekből, meg arra sem gondoltam, hogy majd itt mi érdemi párbeszédet fogunk folytatni. Hetedik éve vagyok itt, tehát úgy nagyjából ‑ le is veszem ezt a maszkot ‑, szóval, hetedik éve vagyok itt, nagyjából tisztában voltam vele, hogy el fogunk egymás mellett beszélni. De ettől függetlenül engem egyetemi oktatóként mélységesen megdöbbentett az, hogy néhány képviselőtársunk miket mondott.

Ha visszafele mennék a sorrendben, én is először Mátrai Márta képviselő asszony, háznagy asszony hozzászólásához tennék néhány kiegészítést. Egyrészt mint szociálgeográfiából tudományos fokozatot szerzett kutató, magyarul, társadalomkutató vagy társadalomtudós, ha így jobban tetszik, azért azt erősen vitatnám, és ‑ hogy is fogalmazzak ‑ értetlenségemet fejezem ki az után a megállapítása után vagy annak kapcsán, hogy a társadalomtudomány zsákutcába jutott. Én erről nem tudok, a társadalomtudomány erről nem tud, engem a kollégák erről nem tájékoztattak. (Csárdi Antal: Nem szóltak?) A társadalomtudomány él és virágzik.

Én csak annyit kérnék, hogy ne tegyünk ilyen megállapításokat tudománnyal kapcsolatban az Országgyűlésben. Ezt bízzuk rá a tudósokra! Most kivételesen tudom azt mondani, hogy bízza ránk, társadalomtudománnyal foglalkozókra.

A másik: azt az állítást tette, hogy az egyetem majd nem fog beleszólni a közéletbe, mármint a kínai. Csak az a helyzet, hogy az univerzitásnak az a lényege, hogy része a közéletnek, alakítja, formálja. Egyrészt ott egy tudós közösség van, amelyik aktívan részt vesz a közéletben, és nemcsak a tudományos közéletben, a napi közéletben is, meg kell nézni, hogy mondjuk, Debrecenben vagy Szegeden, Pósán urat kérdezze meg, hogy a Debreceni Egyetem kutatói közössége, ő maga kutatóként, tudósként a helyi közéletben hogyan vesz részt. Tehát ez egy teljesen normális velejárója egyrészt, tehát az nem igaz, hogy nem vesz részt az egyetem.

Másrészt: részben az a probléma szerintem ezzel a kínai egyetemmel, hogy van az emberben egy olyan félelem, hogy nagyon torzan fog részt venni ez a bizonyos egyetem és az ott folyó közösség a magyar közéletben. Mert például, ha ilyen típusú, megközelítésű beszédek kezdenek majd elterjedni Magyarországon az ő jelenlétük hatására… ‑ még itt sincs az egyetem, már ilyen beszéd hangzik el az Országgyűlésben, ami, már elnézést, de egy olyan Kína-mentegető beszéd volt, mint annak a rendje. Szóval, ez is mutatja, hogy igenis, ebben van egy nagyon erős tudatosság az én állításom szerint, hogy a kínaiak is ezt szeretnék, mert pontosan tudják azt, hogy a Kínáról kialakult képet ők ezen keresztül miként és hogyan fogják tudni befolyásolni.

A félreértések elkerülése végett: én ebből nem azt a következtetést vonom le, hogy akkor senki ne jöjjön Kínából tudósként Magyarországra, meg hogy ne jöjjön ide kínai egyetem Magyarországra. Működjön együtt magyar egyetemmel, tőlem még akár campust is építhet. Az én állításom csak az, hogy nem így, nem ott, nem akkorát, nem ebben a formában és még sok más egyéb feltétel mellett például ennek nemzetbiztonsági összetevői meg hátterei is vannak.

Zárójelben megjegyezném, a képviselő asszony említette, hogy milyen jó, mert hogyha ez megvalósul, akkor a „Budapest Diákváros ‑ Déli Városkapu” fejlesztési program is megvalósul. A következő előterjesztésből kiderül, hogy törlik a Budapest-törvényből a „diákváros” kifejezést, tehát az már nem „Budapest Diákváros ‑ Déli Városkapu” fejlesztési program, hanem csak „Déli Városkapu” fejlesztési program, tehát a diákvárost még a törvényből is kidobják, ha jól emlékszem, a 2. számú mellékletből, de lehet, hogy tévedek, és az 1-esből.

A másik, ami engem megdöbbentett, az a fajta hozzáállás, amit Nacsa Lőrinctől hallottunk, aki képes volt azt mondani, hogy nem is érti, hogy miért berzenkednek itt sokan a kínai egyetemmel kapcsolatban, mert legalább így ezek a magyar egyetemek már most versenyre lesznek kényszerítve, és kiderül, hogy akkor ki a jobb meg ki hogy működik, meg ki hogy kutat meg oktat. Szóval, megmondom őszintén, engem egyetemi oktatóként ez mélységesen felháborít.

Nagyon sokan nem tudják, hogy az egyetemi oktatók azért hihetetlen sok áldozatot hoznak. Egy rendes egyetemi oktatónak éjszaka is dolgozni kell, mert órára készül, zh-t javít vagy éppen egyébként a kutatásait végzi, nincs hétvégéje, mert órára készül, zh-t javít vagy a kutatótevékenységét végzi, és nagyon sok szakterületen nyáron sincs nagyon ideje, mert akkor megy konferenciára vagy akkor végzi a kutatásait, és viszonylag kevés időnk van arra, hogy úgy rendesen ki tudjuk magunkat pihenni.

No pláne, ezért cserébe, mondjuk, egy egyetemi adjunktus kap úgy nagyjából 185 ezer forintot, nem forintra pontos az összeg, de nagyjából nettó 185 ezer forint az, amit fizetnek, ha nincs adókedvezmény, nyilván ahol van gyerek, ott ez lehet magasabb. De egyébként egy tanársegéd ennél jóval kevesebbet kap, egy docens, mondjuk, ha a 2-es kategóriában van, akkor úgy nagyjából eléri már a nemzetgazdasági átlagot. Úgy igazán értelmezhető fizetése az egyetemi tanároknak van, ez mondjuk, a nagyjából 20 ezer teljes állású magyar oktatói karból 3 ezer ember nagyságrendileg.

Tehát sokat dolgozunk, nagyon nem fizetnek meg minket, és az egy dolog, mert úgy néha elvárná az ember, hogy megköszönik a munkáját, jó, ne köszönjék meg, istenem, nyelünk egyet. De hogy még valaki fölálljon a magyar parlamentben, és azt mondja, hogy voltaképpen mi lusták vagyunk és nem versenyzünk, és majd minket az bír jobb munkára, hogy idehoznak annyi pénzért egy külföldi egyetemi campust, amennyi pénzből egy éven keresztül működik a magyar felsőoktatás, mármint hogy az állami támogatási oldalt nézve, ez azért egy egészen megdöbbentő olvasata ennek a történetnek!

Csak itt jegyzem meg, hogy itt nagyon nem értek egyet azzal, amit Schanda államtitkár úr mondott, hogy nincs értelme összehasonlítani ezt a két összeget. Szerintem van, hiszen az állam a költségvetés különböző sorain keresztül, a költségvetésben ez lekövethető forintra-fillérre, beletesz bizonyos pénzösszeget a magyar felsőoktatásba. Nyilvánvalóan most majd, még nem pontosan tudjuk, hogy milyen soron, de majd beletesznek nagyjából 500 milliárdot egy kínai campus fejlesztésébe.

Most képzeljük el, hogy ezt az 500 milliárdot odaadnák a magyar felsőoktatásnak! Jelzem, sokkal előrébb tartanánk. Ma sem annyira rossz egyébként a magyar felsőoktatás színvonala, mint itt egyesek megpróbálták beállítani, mert annak ellenére ‑ és ez nem az elmúlt tizenegy év hibája, ez folyamatosan, hosszú évtizedek óta jelen van ‑, nos, annak ellenére, hogy forráshiányban szenvedünk, hogy alacsonyak a fizetések, hogy állandóan azon kell trükközni, hogy miből és hogyan megyünk el külföldi konferenciára, mert ott be kell fizetni bizonyos részvételi díjat, meg utazást kell fizetni, amit mondjuk, a 187 ezer forintos adjunktusi fizetésből nehéz, meg hogy miből végezzük el a saját kutatásainkat s a többi; tehát hogyha figyelembe vesszük azt, hogy ilyen nehéz körülmények között dolgozunk, még mindig ott tartunk, hogy a legjobb magyar egyetemek a különböző nemzetközi rangsorokban, a 400. és a 800. hely között vannak, mindegyik rangsorban mindegyik egyetem máshol van. De egyes szakterületi rangsorokban még a 200-on belülre is becsúszunk néha. Tehát vannak olyan szakterületek, például az ELTE-n is, ami a 200-on belül van a nemzetközi szakterületi világranglistán egyes egyetemi rangsorokban, tehát nem olyan vészesen rossz. Tehát jelzem, ha csak ezt az 500 milliárdot tennék be, több évre elosztva a magyar felsőoktatásba, már nem itt tartanánk.

(15.50)

De most képzeljük el, hogy minden magyar egyetem kapna plusz 500 milliárdot nagyságrendileg, amennyit most odaadnak ennek az intézménynek, amire azt mondta Pósán képviselő úr, hogy ez nem olyan nagy, ez nem gigaegyetem. Érdekes módon az előbb meg arról értekezett, hogy voltaképpen ez rántja ki Budapest gazdaságát a bajból, merthogy mennyi bevétele származik. Hát, istenem, de akkor azért jegyezzük meg, hogy egy ilyen méretű intézmény, amely létre fog jönni valószínűleg ‑ bár kétségtelen, hogy nem tudjuk a részleteket, mert néha összevissza információkat hallunk, volt már olyan is, hogy 5-6 ezer diákkal kezdenek, és azok mind mesterszakosok lesznek, de most már teljes képzési ciklusról beszélnek ‑, egy olyan egyetem, ahol 5-7 ezer hallgató tanul, és van nagyjából 1000-1500-2000 oktató, az egy nagyon meghatározó intézmény, és ez igenis versenyhelyzet elé állítja, nagyon komoly versenyhelyzet elé állítja nemcsak a budapesti, hanem az összes magyar nagy tudományegyetemet.

Csak zárójeles megjegyzésként: itt sokan sokat emlegették már a CEU-t. Zárójelben mondom, hogy ez egy magánintézmény volt egyébként, amely magánpénzből működött, de most zárjuk be ezt a zárójelet. Szóval, a CEU a Fudanhoz képest egy mikrointézmény volt a maga nagyjából 1500 hallgatójával és pár százas oktatói gárdájával, olyan 200 fő körül volt talán az oktatói gárda. Mi már a CEU jelenlétét is megéreztük, nem vérzett tőle a szívünk, csak láttuk, hogy a legjobb oktatókat meg a legjobb hallgatókat szépen folyamatosan szívják el. Na most, képzeljük el, hogy mi történik akkor, amikor egy ilyen egyetem többszöröse jön ide, állami pénzből sokkal jobban kistafírozva, mi meg, akik bent vagyunk a rendszerben, a nem fudanos részében a magyar felsőoktatásnak ‑ mert ez is része lesz a magyar felsőoktatásnak, ugyanúgy, mint a CEU is az volt ‑, így versenyezzünk? Tehát teljesen abszurd az, ami itt történik.

Ezért mondom, hogy nincsen önmagában probléma szerintem azzal, ha egy külföldi egyetem idejön, és campust épít, tőlem lehet akár kínai is, csak egyrészt nagyon alaposan kéne belőni ennek a méretét. Ennek sokkal kisebbnek kéne lenni, és teljesen világos, hogy nem oda kéne építeni, ahova tervezték. Majd a következő hozzászólásomban, a Diákváros kapcsán ezt kicsit részletesen elmondom, hogy mi azzal a probléma. Biztos értesültek róla, de akkor majd megismétlem, hogy mi a terület tulajdonosának a problémája ezzel, és mint a közvélemény-kutatásokból kiderült, a budapestieknek mi a problémája ezzel az elhelyezéssel.

Másrészt igenis figyelembe kell venni azt, hogy milyen ennek a kínai egyetemnek a háttere. Egyrészt ez egy tényleg kimagasló, jó egyetem, itt mindig elhangzik, hogy a 34. helyen van. A legkülönbözőbb szakterületi listák vannak, van, amelyiken a 34., van, amelyiken a 160., teljesen mindegy, ez egy jó egyetem, tényleg a világ legjobbjai közé tartozik. Szóval, tudományos értelemben tényleg egy jó egyetem, de az is kétségtelen tény, hogy van egy nagyon erős ideológiai háttere ennek az egész intézménynek, és ezt nem lehet félvállról venni, és nem lehet úgy csinálni, mintha ez nem létezne, és nem lehet úgy csinálni, mintha ezen keresztül nem kapna befolyást vagy lehetőséget arra Kína, hogy befolyásolja a magyar közéletet, közbeszédet. És itt kanyarodok vissza arra, amit a legelején mondtam: igenis befolyásolják majd a magyar közéletet, ezért kellene ennek kisebbnek lennie, és ezért kellene már eleve deklarálni azt, hogy ez nagyon szoros nemzetbiztonsági felügyelet alatt működtethető campus lehet csak.

Amit még esetleg ki lehet emelni, az talán az ‑ és itt részben már átugrok a következő előterjesztésre ‑, hogy tényleg az egyik legfontosabb probléma, aki ismeri a budapesti felsőoktatás helyzetét, állapotát, az pontosan, jól tudja, hogy a kollégiumi férőhelyekkel van mindig a legtöbb probléma. Nagyon nehéz bejutni kollégiumba, aki nem jut be, nagyon drágán jut albérlethez, egészen máshogy néz ki az albérleti piac Budapesten, mint Debrecenben vagy Szegeden. Ezért nagyon örültem én magam is és nagyon sokan a kollégák közül is, amikor néhány évvel ezelőtt Palkovics miniszter úr, akkor még szerintem államtitkárként, behozta ezt a témát a Kulturális bizottság elé, és elmondta, hogy szeretne a kormány egy diákvárost, kollégiumi férőhelyeket építeni. Nagyjából 10-12 ezer kollégiumi férőhelyet emlegettek akkor.

Mi ennek nagyon örültünk, és én aztán annak különösen örültem, amikor megláttam az első koncepciótervet, amely tényleg egy XXI. századi, modern városfejlesztési elképzelés, és így dobták ki egyik pillanatról a másikra ezt az egész elképzelést. Nem is az a probléma ezzel, hogy a város egy nagyon jó fejlesztési programját dobták ki, hanem potenciálisan a 10-12 ezer egyetemi hallgató kulturált elhelyezésének hiányával a magyar felsőoktatást billentették fenéken ‑ ez is egy nagyon fontos probléma.

Ezért mondom, hogy nem úgy, nem ott, nem akkorát és nem ebben a formában kéne építeni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki sorokból.)