Szilágyi György (Jobbik)

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar történelem egyik legszebb és legígéretesebb korszakának, a reformkornak meghatározó alakja, Széchenyi István mondta, hogy a tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma. Való igaz, a kiművelt emberfők sokasága nélkülözhetetlen egy társadalom boldogulásához, fejlődéséhez, de leginkább békéjéhez. Ennek érdekében az államnak bizony áldozatokat kell hoznia: költenie kell a meglévő intézmények fenntartására, illetve azok fejlesztésére.

Mindezeket figyelembe véve nem tűnik ördögtől valónak, hogy a jelenlegi kormányzó pártok törvényjavaslatot terjesztenek elő egy új felsőoktatási intézmény létrehozásáról. Kicsit különös ugyan, hogy a felsőoktatásra fordított forrásokhoz képest hirtelen óriási összeget kívánnak fordítani az új intézményre, de alapvetően az ötlet, még egyszer mondom, nem elvetendő.

Ha megvizsgáljuk az előttünk fekvő törvényjavaslatot, akkor azt láthatjuk, hogy az új intézmény az oly sok vitát kiváltott, de még gyakorlatban nem bizonyított alapítványi formában fog működni. A jelenlegi kormányzó erőktől legjobb szándékkal is csak kalandorságnak minősíthető a gyakorlat, miszerint a felsőoktatást egy nem kipróbált, sok kérdést felvető intézményi formában, alapítványi tulajdonban kívánják működtetni.

(15.20)

Az a tény azonban, hogy még az intézményi keretek létrehozása előtt törvényben rögzítik, hogy az új létesítmény egyetemi rangot fog kapni, már kimondottan elgondolkodtató. Jelenleg még sem oktatási program, sem oktatói gárda, sem épített infrastruktúra nem áll rendelkezésre, de már törvényi szinten biztosított a leendő oktatási intézmény elismerése. Ez szembemegy minden eddigi gyakorlattal.

Vajon miért ilyen fontos most ez a kérdés a kormánynak? Vajon miért akarja a kormány a teljes magyar felsőoktatásra fordított mintegy 554 milliárd forinttal megegyező összeget elkölteni erre a projektre, hiszen ‑ bár nem tudjuk a pontos összeget, de ‑ nagyjából az állami támogatás és a hitel összesen 550 milliárd forint lesz. Aztán sorolhatnám a szakmai kérdéseket napestig, de nem kapnánk választ.

Az előterjesztett törvényjavaslat egy furcsa színjáték része, amely színjáték egyáltalán nem a magyar felsőoktatásról szól. A képzés és oktatás nemes célja mögé bújtatva próbál Orbán Viktor nemzetközi támogatókat szerezni saját magának. A rendelkezésünkre álló információk alapján a magyar állam kedvezőtlen feltételekkel nagy összegű hitelt vesz fel a kínai államtól azzal a céllal, hogy kínai egyetem létesüljön Magyarország fővárosában, annak is egy olyan területén, ahol a magyar felsőoktatás fejlesztését tervezték az érintettek. Ez volt az a bizonyos Diákváros-projekt, amit alig három évvel ezelőtt ugyanezen kormány iktatott törvénybe. Ez, tisztelt képviselőtársaim, messze több, mint egyszerű ostobaság vagy kalandorság, ez kimondottan bűn a magyar emberek ellen.

Ebben a kérdésben egyáltalán nem merültek fel szakmai érvek, csak politikai érvek, ezért nem is szabad ezt a kérdést szakmai szempontok alapján vizsgálni. Kristálytisztán arról van szó, hogy Orbán Viktor olyan politikai támogatókat keres, akik elnézik neki az autokratikus vezetési stílust, a demokratikus értékek lábbal tiprását, olyan barátokat keres, akiknek csak a pénz számít, ugyanúgy, mint neki magának, olyan barátokra van szüksége, akik hozzá hasonlóan elvtelenek, és értékektől mentesen hozzák meg döntéseiket a személyes gazdagodásuk érdekében. Orbán Viktor korábban hasonló okokból dörgölőzött Európán belüli és Európán kívüli erőkhöz, vezetőkhöz. Orbán Viktor legújabb barátja Kína, akik nem tekinthetők egyenrangú félnek Magyarországgal, már csak a nagyságunkat és a gazdasági súlyunkat tekintve sem. Ilyen erőviszonyok mellett nem gondolhatja senki, hogy Magyarország számára előnyös megállapodás köttetik. Bár ismerve a kínai korrupciós horrortörténeteket, biztosan lesznek olyan magyar emberek, akik jól járnak majd ezzel az üzlettel. Kína nemcsak szimplán beszivárog az Európai Unióba ezen intézményen keresztül, hanem egyenesen egy új fellegvárat épít, ahol megveti lábát mind politikailag, mind gazdaságilag.

Ha arra gondolunk, hogy Magyarország elsődleges szövetségese az Európai Unió, illetve az a NATO, amelynek katonai, biztonságpolitikai érdekei több ponton is ütköznek Kínával, akkor Orbán Viktor magatartását nehéz másnak minősíteni, mint árulásnak. Erős szavak ezek, tudom, de nem véletlenül használom őket. Vajon Orbán Viktor kikérte‑e a nagy európai vagy észak-amerikai egyetemek ajánlatát egy hasonló campusszal kapcsolatosan? Vajon készített‑e olyan tervet, amely ezt a létesítményt európai forrásokból, egyfajta európai uniós kezdeményezésként valósította volna meg? Vajon mi motiválta Orbán Viktort, hogy derült égből villámcsapásként a magyar felsőoktatásra költhető forrásokat kínai beruházás támogatására akarja fordítani?

Tisztelt Képviselőtársaim! Éppen maga Orbán Viktor jelentette ki a Corvinus Egyetem működési modelljének átalakításával kapcsolatosan, hogy a céljuk nem más, mint az, hogy a világ kétszáz legjobb egyeteme közé kerüljön be a Corvinus. Meg sem vártuk az ennek érdekében tett intézkedések hatását, máris egy nagyságrenddel nagyobb kötelezettségvállalást teszünk, finoman szólva kétes várható eredmények mellett.

Orbán Viktor szívesen tetszeleg a kuruc hős, a nemzeti szuverenitás bajnokának szerepében, aki visszautasítja a nyugati hiteleket, korábban az IMF-hitelt, a közelmúltban az EU által biztosított nagyon kedvező helyreállítási hitelt. Most éppen ezt a függetlenséget kívánja feladni, és hatalmas összegű hitelt kíván felvenni, amelynek visszafizetése a magyar emberek feladata lesz a jövőben. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a nyugati hitelek célja a gazdaság újraindítása, élénkítése lett volna, akkor a mostani hitel ér-telme és célja valóban nem indokolható.

Arra csak kevés szót szeretnék vesztegetni, hogy ezt a beruházást is titkok és talányok övezik, a feltételeket több évre titkosították, a nyilvánosságot kizárták, nehogy valaki felfedhesse a valódi szándékot. Sajnos már megszoktuk a Fidesz-kormányoktól, hogy nem kötik a nép orrára a döntéseik okait, illetve az általuk kötött üzletek részleteit. Ez a lépés csak egy abban a sorban, amivel Orbán Viktor eladósítja az országot a keleti barátainak. Az első lépés a letelepedési kötvény volt, amelynek a terheit még mindig nyögi az ország, ezt követte a világ legdrágább vasúti beruházása, a Budapest-Belgrád vasútvonal, ami 2017 óta futó projekt, de még mindig kevés a látszatja, s még kevesebb az eredménye. Orbán Viktor olyan hintapolitikus, aki a személyes érdekei, a családi biznisz érdekében elárulja a szövetségeseit, ezzel az ország hitelét rontja, a szavahihetőségét erodálja.

Az orbáni ámokfutás Magyarország és az EU viszonyát aláássa; megkockáztatom, hogy Orbán Viktor kifejezett célja az Európai Unió egészének züllesztése és bomlasztása, és utána, az is meggyőződésem, hogy Magyarországot ki szeretné vezetni az Európai Unióból, és ki kíván lépni onnan. Ha már a Néppártból páros lábbal kirúgták ‑ bár tudom, hogy önök léptek ki ‑, akkor biztos, hogy az a célja, hogy ne maradjunk az Unió tagja.

A Fudan Egyetem-projekt nem más, mint egy lázálom, amit a következő kormánynak minden eszközzel meg kell akadályoznia, mert afelől nincs kétségem, hogy a jelenlegi parlamenti szavazógép kérdés és kritika nélkül asszisztál majd ehhez a legújabb kori Orbán-mutyihoz is.

S ha már felmerült itt a kérdés az előbbi felszólalás kapcsán, hogy vajon hol találunk olyanokat, akik elleneznék ennek az egyetemnek a megvalósítását úgy, hogy hitelt veszünk fel, kínai pénzből, kínai munkásokkal Kínának építünk egy egyetemet ‑ ez hasonló a Budapest-Belgrád vasútvonalhoz, ahol hitelt veszünk fel, s kínai pénzből, kínai munkásokkal egy olyan projektet valósítunk meg, ami Magyarországnak egyáltalán nem előnyös ‑, tehát hol találunk olyan embereket, akik ezt ellenzik, hát, tisztelt fideszes képviselőtársaim, kint az utcán, az emberek között, ott, ahol mi, ellenzéki politikusok folyamatosan jelen vagyunk, ahol beszélgetünk az emberekkel. Menjenek ki az utcára, akár itt is megtehetik a Kossuth téren, kérdezzék meg az erre járó embereket, hogy ők mennyire támogatják azt, hogy önök eladósítják az országot, elveszik a gyermekeink jövőjét, hogy folyamatosan ezeket a gigahiteleket fogjuk nyögni vagy fogják a gyermekeink nyögni majd az elkövetkezendő években, és vajon ők támogatják‑e azt, hogy a Diákváros helyén, ami magyar fiataloknak lett volna könnyítés akár lakhatási szempontból is, egy, a Kínai Kommunista Párt által üzemeltetett egyetemet hozzanak létre. Meg fognak döbbenni, tisztelt fideszes képviselőtársaim, hiszen a magyar választópolgárok jelentős, de azt is mondhatnám, nagy része nem támogatja a kínai egyetemet, mert pontosan tudják, hogy ez semmi más, mint az önök dörgölőzése Kínához, pontosan tudják, hogy ez semmi más, mint hogy önök újabb lehetőséget látnak arra, hogy megtömjék a zsebeiket, hogy az összeharácsolt vagyon ‑ ami már milliárdokra is rúg talán fejenként ‑ nem elég önöknek, hanem még szeretnének minél többet leszakítani 2022-ig természetesen, mert nagyon jól tudják, hogy 2022 után már nem lesznek kormányzati pozícióban.

Én úgy gondolom, hogy az ilyen törvényjavaslatok benyújtása felháborító és vérlázító. De az én számomra még felháborítóbb és még inkább vérlázító az, hogy a fideszes képviselők folyamatosan próbálják ezeket a törvényeket megvédeni. Pedig tudom, hogy vannak közöttük is becsületes emberek, akik esetleg nem fognak részesülni ennek a mutyinak az előnyeiből. Ettől függetlenül szerintem az, hogy önök hajlandók csupán a pártfegyelem miatt eladni és eladósítani a saját országukat és becsapni a saját gyermekeiket, véleményem szerint ez szégyen. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

(15.30)