Harrach Péter (KDNP)

HARRACH PÉTER (KDNP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Remélem, hogy olyan témát hozunk most a Ház elé, amely nem lesz kampánytémává, hiszen nehéz élethelyzetbe került emberek megsegítéséről van szó.

Képviselőként gyakran találkozunk olyan családokkal, akik valóban nehéz élethelyzetbe kerültek, közöttük olyanokkal is, akik a felvett kölcsönt nem tudják törleszteni, nem azért, mert nem akarják, hanem azért, mert abban a bizonyos élethelyzetben nincs módjuk rá. Ez lehet a munkahely elvesztése, lehet családi tragédia vagy bármi más. Adósságcsapdába kerültek, családi csődbe jutottak, és ezért segítségre szorulnak. Enyhébb esetben lehet szó családi vagy baráti segítségről, de ha komoly a helyzet, akkor törvényi segítséget igényel ez.

Ha visszatekintünk a közelmúltra, akkor látjuk a devizahiteleseket mentő csomagot, a „Nemzeti Eszközkezelő” programot, és ehhez csatlakozik a magáncsőd intézményének a bevezetése is.

Mit tartalmaz a természetes személyek adósságrendezéséről szóló törvény? A lényege ennek a törvénynek az, hogy a magánszemélyek adósságcsapdából való kikerülését célzó új jogintézményről van szó. ’15-ben vezettük be ezt a törvényt azzal a szándékkal, hogy később módosítani fogjuk, hiszen a szűkre szabott kaput szélesebbre kell tárni, ha erre igény van ‑ igény pedig van. Nem az elengedés a célja, az adósság elengedése, hanem a fizetőképesség helyreállítása.

Milyen fontos szempontok jelennek meg ebben a törvényben? Az adós és a hitelező közötti konszenzus ‑ ez nagyon fontos kérdés, hiszen itt nem küzdelemről van szó, hanem egy együttműködésről, enélkül nem lehet megvalósítani azt a kettős szempontot, ami érdekében a törvény létrejött. Az egyik szempont az, hogy a hitelezők kiszámíthatóbb időtartamon belül számíthatnak a követelésük meghatározott hányadának a megtérítésére, nem minden esetben a teljes, hanem a meghatározott hányadra. És ami a legfontosabb, hogy az adós az adósságoktól való megszabadulással újrakezdheti az életét.

Természetesen a műfajból következik az, hogy életformaváltásra van szükség, enélkül nem megy, hiszen a mi világunkban az adósságot meg kell fizetni, az állam dolga pedig az, hogy segítsen a fizetésre képtelenné váló családoknak a fizetőképesség helyreállításával. Ez természetesen a pénzintézetnek is érdeke, ezért szükséges egy konszenzus megteremtése.

Néhány elemét ennek a törvénynek engedjék meg, hogy megemlítsem. A végrehajtás, az árverezés felfüggesztéséről van szó. Ez rendkívül fontos, hiszen ez teszi lehetővé a veszélyhelyzetbe került otthon megőrzését.

Működik a családi csődvédelmi szolgálat, amely segítséget nyújt ennek az együttműködésnek a megvalósításához, azzal, hogy az adóssal együtt egy tervet készít, egy öt évre érvényes tervet a törlesztésre.

Ahogy említettem, természetesen életformaváltásra is szükség van annak érdekében, hogy az otthonát az adós meg tudja őrizni.

(12.10)

Olyan összegek szerepelnek ebben a tervben, mint a létfenntartási költségek, a törlesztési összeg, amely nyilván kevesebb kell legyen, mint ami előtte volt, és az ötéves törlesztési idő után a tartozás egy részének elengedése lehetővé válik. Volt egy módosítása ennek a törvénynek, amikor a „Nemzeti Eszközkezelő” programban való részvétel miatt nem volt lehetőség a magáncsődbe való belépésre, amikor azonban az a program befejeződött, ez a lehetőség már megnyílt az abban részt vevők számára is. Kérdés az, hogy hányan vették igénybe ezt a lehetőséget. 2137 csődvédelmi eljárás indult. Ebből 342 már lezárult, és körülbelül 5-6 ezer embert érint a családtagokkal együtt ez a részvétel. Feltehetjük a kérdést, hogy ez sok vagy kevés. Nyilván többre lenne szükség, hogy több családot kimentsen ebből a nehéz helyzetből. Ahogy említettem ‑ és ezt a célt szolgálja most a módosítás ‑, változtatni kell a részvétel lehetőségén annak bővítésével. Ez az egyik célja.

De van egy másik célja is a módosításnak, márpedig a gyakorlatban felmerült adminisztratív nehézségek megoldása. Nézzük konkrétan, hogy mi is szerepel a módosításban! Az első cél, ahogy említettem, hogy többen vehessék igénybe a magáncsődöt. Ez a tartozás és vagyon arányának a megváltoztatását igényli. Eddig érvényben volt az, hogy a vagyon ‑ és abba beleértendő az öt év alatt szerzett jövedelemnek erre a célra történő felhasználási része ‑ és a tartozás arányai tekintetében a vagyon száz százalékát kellett elérni a tartozásnak ahhoz, hogy igénybe lehessen venni. Volt felső határ, az a duplája. Most leszállítottuk az alsó határt 80 százalékra. Ez az, amit a visszafizetés, az adósság jelentős részének visszafizetése, illetve a lehetőség igénybevétele együtt jelent. Az a korlátozás természetesen megmaradt, hogy a vagyon kétszeresét meghaladó eladósodás esetén nem kezdeményezhető a magáncsődeljárás.

A másik változtatás, hogy az adósok eredményesebben tudják teljesíteni az adminisztratív feltételeket. Ezért a javaslat a hitelezők számára előírja, hogy az adós kérésére a fennálló követeléseikről és a folyamatban levő igényérvényesítési eljárásokról egy részletes kimutatást készítsenek, és azt adják át az adósnak. Nem mondom, hogy általános, de gyakran tapasztaljuk, hogy a pénzintézetek nem készségesen állnak az adósok rendelkezésére, akik a magáncsődeljárást választották. Ez a módosítás segíti a családi csődvédelmi szolgálat munkatársait, amikor a belépés feltételeit vizsgálják. Kikerül egyébként a környezettanulmány végzésére vonatkozó kötelezettség, ami a résztvevők szerint eddig sem járt eredménnyel.

A harmadik módosítási tétel a minimális törlesztőrészlet meghatározásáról szól. Eddig az volt érvényben, hogy az ingatlan forgalmi értéke 7,8 százalékának az egytizenketted részét kellett havonta fizetni. Most leszállítottuk 7 százalékra. Ez durván 10 százalékos csökkentést jelent a minimális törlesztőrészlet esetében. Megemlíthetném még itt azt, hogy a különböző adminisztratív feladatok végzése miatt bizonyos költségátalány is kötelezte az adóst. Ez is leszállításra került, egyharmadával csökkentettük.

Még egy lényeges tétel van, ami a negyedik módosítási javaslat. Az adós megélhetésének mindennapi kiadásait egy bizonyos megtartható összeg jelentette, ez 42 750 forint volt a törvény születésének idején. Valorizálásra került, sőt annál magasabb értékben határozódott meg, 57 ezer forint személyenként, három fő esetén havonta ez az összeg. A három fő feletti személyekre vonatkozóan 28 500-ról 42 750-re emelkedett, tehát átlagosan személyenként körülbelül 15 ezer forinttal. Van még egy olyan összeg, amit az adósok megtartanak a saját életformájuk alakításában, a mindennapi életvezetéshez szükséges kiadások. Ezt a duplájára emeltük, és figyelembe kell venni a súlyosan beteg vagy fogyatékkal élő családtagokat, illetve a lakásfenntartás, közműdíjak, lakásbiztosítás, közös költség egy főre jutó összegét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Zárásképpen elmondhatom, hogy a törvénymódosítás könnyebb belépést biztosít a magáncsődeljárásba, enyhíti az adósok pénzügyi terheit, és növeli a megélhetésükre rendelkezésre álló forrásokat. Természetesen nem tudja ez a törvény megsemmisíteni azt az életformaváltást, ami egy ilyen nehéz helyzetben az otthon megmentése érdekében kell, és ez a lényege ennek a törvénynek és a most megjelenő módosításnak, hogy lehetőséget ad arra, hogy az ellehetetlenült anyagi helyzetbe került adós megőrizze az otthonát, és ötéves időszak után újrakezdje az életét. Arra kérek mindenkit, hogy ezt a szempontot tartsa szem előtt, és szavazza meg a módosítást. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)