Dr. Vadai Ágnes (DK)

DR. VADAI ÁGNES, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán kevés olyan ügy van az Országgyűlésben, amiben általában egyet szoktunk érteni, főleg akkor, ha részletesen kifejtésre kerül a Honvédelmi és rendvédelmi bizottságban, ez pedig a nemzetközi missziók ügye. Ebben talán azért nem volt közöttünk igazából nagy vita ‑ egy-két esettől eltekintve, hiszen volt olyan, amit a mostani kormánypárti képviselők nem szavazták meg annak idején, és volt olyan misszió, ahol a folytatást az információhiány miatt mostani ellenzéki képviselők nem szavaztak meg, de általában azt mondhatjuk, hogy nemzetközi missziós kérdésekben nem nagyon szokott közöttünk vita lenni. Ennek az egyik fő oka, hogy mindannyian tudjuk azt, amiről a miniszter is beszélt, és nyilván korábban már elhangzott, hogy Magyarország számára a béke és biztonság megteremtése nem pusztán az ország határain és azon belül szükséges, hanem bizony sok esetben annak érdekében, hogy térségeket stabilizáljunk, annak érdekében, hogy az ott keletkező konfliktus lokalizálva legyen, és az ne terjedjen tovább, katonai szerepvállalásra van szükség. Ezt nem is vitattuk szerintem soha, akárki volt kormányon, ebben nagyjából egyetértettünk.

Másfelől mindannyian tudjuk, hogy a katonai szakmai előmenetelnél bizony sokat számít az, hogy ki milyen nemzetközi tapasztalattal rendelkezik. És nyilvánvaló, a különböző NATO-s és európai uniós intézményekben eltöltött tapasztalat nagyon fontos, de mégiscsak azt tudjuk mondani, hogy a különböző nemzetközi terepen szerzett gyakorlat, ismeret az, ami úgy egyénileg, mint közösségileg fontos lehet a Magyar Honvédségnek. Szerintem ilyen javaslatoknál ‑ ugye, nem törvényjavaslat, hanem országgyűlési határozat, de mindegy ‑ nem nagyon szokott vita lenni ellenzék és kormánypárt között, pontosan azért, mert ezeket felismertük.

Ahogyan itt elhangzott, a Nyugat-Balkán stabilitásához mindannyiunknak fűződik ebben az országban elemi érdeke, politikai, geostratégiai érdeke. És itt azok a külpolitikai prioritások, amelyek az elmúlt években alapvetően megváltoztak az önök kormányzásának köszönhetően, itt nem állt be ez a változás. Tehát a Nyugat-Balkán tekintetében ‑ szerintem nyugodtan állíthatom, hogy a patkó két oldalán ülő képviselők egyetértenek a fontosságot illetően ‑ tevékeny részesei voltak képviselők akár a NATO parlamenti közgyűlésben, akár az Európai Unió különböző fórumain, hogy elősegítsék ennek a térségnek az integrációját úgy a NATO-ba, ahogy arról beszélt Nacsa képviselő úr, úgy nyilvánvalóan különböző lépéseket tettek és tesznek a magyar képviselők vagy akár az európai parlamenti képviselők annak érdekében, hogy a velünk szomszédos, a mi biztonságunkra ható országok, nyilván teljesítve különböző kritériumokat, minél inkább az euroatlanti intézményrendszernek legyenek a tagjai, hiszen ezzel erősítik Magyarország biztonságát is, a térség biztonságát is és nyilván az euroatlanti térség integrációját is.

Az mindig jó, amikor a magyar katonákról beszélünk, mert szerintem ez az, amikor mindenkinek ellágyul az arca, és elfelejti egy pillanatra, hogy melyik párthoz tartozik, és melyik kormányt szolgálja, vagy éppen kit szolgál. Mert a magyar katonákról azért ebben az Országgyűlésben jó véleménnyel vagyunk mindannyian, és nincs olyan alkalom akár bizottsági ülésen, akár itt, ahol ne fejeznék ki a képviselők, különösen a Honvédelmi és rendészeti bizottság tagjai, hogy milyen nagyra értékeljük azt, hogy ezek az emberek, akik arra tesznek esküt, hogy ha kell, az életük árán is megvédik a hazát és a hazában bennünket, micsoda óriási szolgálatot tesznek ennek az országnak itthon és külföldön egyaránt.

Különösen, azt tudom mondani, hogy fontos események azok, amikor nyilván a sok-sok éves magyar tevékenység, mert ez viszont cikluson átívelő, hiszen a Nyugat-Balkánon nagyon régóta ott vagyunk, eljutunk odáig, hogy egy magyar tábornok kerül ebbe a vezető pozícióba. Szerintem ez egy borzasztó nagy elismerése annak a sokéves munkának, és most itt tényleg vegyük le, miniszter úr, azt a vitát, amit itt lefolytattunk az előző törvénynél, mert ettől nem lett jobb a véleményem arról a törvényről, amit elkészítettek, de szerintem összességében abban nem tévedett egyetlen kormány sem, hogy a nemzetközi missziókban való részvétel és a nyugat-balkáni részvétel folyamatossága integritásának a megőrzéséhez nekünk nemzeti érdekünk fűződik. És ennek a folyamatosságnak, ennek a hosszú idő óta tartó feladatvállalásnak és a katonák által elvégzett tisztességes munkának is az elismerése, és nyilván a katonai képességnek is, hiszen a tábornok úr, feltételezem, meg tudom, meg sejtem, hogy képes ennek a feladatnak az ellátására, szóval, az ő elismerése is. De nemcsak a ma katonáinak az elismerése, hanem mindazoknak, akik a Nyugat-Balkánon ott voltak, hozzájárultak ott a béke és biztonság megteremtéséhez a maguk módján, és ami nagyon fontos, a Magyar Honvédség hírnevét elvitték ezekbe az országokba. Jómagam is jártam katonai kontingenseinknél, kiváló munkát végeztek, az akkori partnereink mindig elismeréssel beszéltek az akkori magyar katonákról. Tehát én azt tudom mondani, hogy én nemcsak a ma katonáinak szeretném megköszönni azt, amit elvégeztek az elmúlt időszakban, legyen bárki is a miniszterelnök és a miniszter, hanem én azoknak a katonáknak is szeretném megköszönni, akik az elmúlt években akár a Nyugat-Balkánon, akár más kontingensben, akár Magyarország területén szolgálták ezt a hazát, és szolgáltak benne bennünket, magyar állampolgárokat.

Sajnálatosan szomorú, amit a miniszter úr mondott, és mi is tudjuk, hogy vannak olyan katonák, akik a járvány idején életüket veszítették. Kérjük, hogy az őszinte részvétünket a hozzátartozóknak adja át.

Én személyesen is tudom azt, hogy milyen az, amikor egy árvák karácsonyára ‑ ami egy szintén ciklusokon átívelő hagyomány a honvédelmi tárcánál, amit sajnos meg kell tartani, mert sajnos vannak áldozataink, de hogy mennyire fontos az, hogy a honvédség mennyire vigyáz azokra, akik ott maradnak szülő nélkül. Ezek nagyon fontos dolgok, amik összekötnek akkor is bennünket, ha közöttünk óriási politikai csaták várhatók. Az, hogy a katona katona tudjon lenni, és ne kelljen döntenie polgár és polgár között, hogy mindig a hazáját szolgálja, az mindannyiunk felelőssége. Természetesen, aki kormányon van, annak mindig több a felelőssége, de ez nem menti fel az ellenzéki képviselőt sem az alól, hogy vigyázzon a katonára.

Politikai csatározásaink, azt szeretném kérni, hogy a jövőben is egymásra korlátozódjanak. Én ezt mindig is tartottam. Aki katona, nem az, aki oda-vissza megy, aki igazi katona, aki tényleg arra tesz esküt, hogy egy életen át szolgálja ezt a hazát, az mindig tiszteletet fog tőlünk kapni. Őt politikai csatározásba nem vonjuk be, nemzetközi misszióinkat és a nemzetközi misszióinkban szolgáló katonákat, még akkor is, ha nem értettünk egyet ‑ volt ilyen misszió, a miniszter úr tudja ‑, aggodalommal figyeltük, amikor őket támadás érte, vagy azt a területet, ahol a katonáink szolgáltak. Mert politikai vitáink lehetnek, de nem teremthetünk olyan helyzetet, hogy ezeknek a katonáknak, szolgáljanak bár itthon vagy külföldön, választaniuk kelljen. Mindannyiunknak közös hazája, legalábbis én úgy gondolom, Magyarország, ezen gondolat mentén kell még akkor is mennünk, ha sokszor borzasztóan nehéz, mert mást gondolunk a világról, mert máshogyan látunk dolgokat.

A katonát szerintem, szerencsére ‑ és azt gondolom, ez alól nincsen kivétel ebben a parlamentben ‑, a magyar katonát, aki tisztességgel elvégzi a munkáját, szolgáljon itthon vagy külföldön, legyen nő vagy férfi, az esküjéhez híven szolgálja és teszi a dolgát, mindig mindannyian meg fogjuk becsülni, és meg fogjuk neki köszönni a munkáját.

(23.10)

Így azzal szeretném zárni, hogy a Demokratikus Koalíció frakciója ezt a javaslatot természetesen meg fogja szavazni, és a frakciónk nevében én is és nyilván majd a miniszter úr a viszonválaszában szintén reagálni fog erre, szóval, a mi frakciónk nevében is és külön a magam nevében is ‑ de talán ez nem is kérdés a miniszter úr számára sem ‑ szeretném megköszönni azt a munkát, amelyet a magyar katonák itthon és külföldön végeznek. Kívánunk nekik nagyon-nagyon jó egészséget és azt, hogy mindig tudják, hogy mit jelent az az eskü, amelyet letesznek akkor, amikor katonává válnak. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)