Dr. Varga-Damm Andrea (független)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Többször neki kellett futnom ennek a törvényjavaslatnak. Úgy tudnám legegyszerűbben összefoglalni, és nem szeretném a páholyban ülő volt kollégáimat megsérteni, és remélem, túl sok szöveg nem tőlük származik, de ez egy olyan zagyvaságtömeg, amit én még honvédelmi területen soha eddig nem láttam. Meg kell mondjam, hogy az elmúlt hetekben, még mielőtt ez a javaslat beérkezett a Házba, éppen az jutott eszembe, hogy ó, már milyen régen nem volt itt a honvédelmi tárca valami törvényjavaslatot itt előterjeszteni, erre, láss csudát, pár napon belül megérkezett ez a semmiről nem szóló jogszabály.

Egyről viszont szól, arról, hogy megpróbálja teljes mértékben az Országgyűlés ellenőrző tevékenysége alól az egész honvédelem, rendvédelem, katasztrófavédelem területét kivonni, próbál elvileg keretrendszert megfogalmazni, csak egyetlen apró probléma van: éppen ellentétben áll a katasztrófavédelmi törvénnyel, az Alaptörvénnyel és a honvédelmi törvénnyel. Tehát csak ezzel a hárommal áll ellentétben ez a keretszabályrendszer. És elképzelem azt a helyzetet, amikor ezeket alkalmazni kellene, és akkor ott rohangálnak föl-alá, mert nem tudják, hogy az egymás mellett futó, ugyanolyan szintű, a hierarchiában ugyanolyan szintű jogszabályból most melyiket kell alkalmazni.

Megmondom őszintén, hogy elképzeltem azt a kormányülést, amire a miniszter úr bevitte ennek a javaslatnak a kezdeményét, és megpróbálta elhitetni miniszterelnök úrral, hogy erre rendkívül nagy szükség van, mert ha ezt a Ház meghozza, akkor aztán már tényleg a társadalom feje fölött azt csinál, amit akar, ha egy védelmi helyzet kerekedne ki, és gondolom, hogy miniszterelnök úr nagyon örült neki, hogy az ő hatalmának az erősítése érdekében egy ilyen zagyvaságtömeg idekerülhet a Ház elé. Meggyőződésem egyébként, hogy miniszterelnök úrnak halványlila gőze nincs arról, hogy ez a szabályrendszer miről szól.

Ki szeretném nyilvánítani, hogy sem pinocheti, sem francói militarista országot nem szeretnék, nem szeretném, hogy a magyar polgárok ilyen viszonyok között éljenek. A magyar polgárok nem azért születnek Magyarországra, hogy folyamatosan az lebegjen Damoklész kardjaként a fejük fölött, hogy éppen melyik kormánytag valamilyen beteges éjszakai álmából fölébredve a polgárokat valamifajta olyan tettre vagy magatartásra kényszeríti, ami semmiképpen nem illeszkedik semmiféle veszélyhelyzethez vagy védelmi helyzethez, egyszerűen csak sokkolni akarják az embereket.

A magyar társadalmat, be kell látniuk, a koronavírus-járvány sokkolta, de nem azért sokkolta, mert megjelent egy vírus, egy szemmel nem látható kis sejtcsomag, és emberek százezrei fertőződtek meg, és sajnos több mint 29 ezer honfitársunk elhunyt, nem az sokkolta a társadalmat, hanem az sokkolta a társadalmat, hogy milyen ötletelésre alapuló, átláthatatlan, logikátlan, szakmailag totálisan ‑ totálisan! ‑ minősíthetetlen járványkezelést valósított meg ez a kormány ebben az országban.

(22.00)

Egyetlenegy értelmes javaslat nem volt. Félelemre, bizonytalanságra és kiszámíthatatlanságra építették az egész járványkezelést.

Ebből elkezdeni itt ebben a Házban okoskodni, hogy ezekre a kihívásokra majd egy ilyen jogszabály fog választ adni, és majd a magyar polgárokat csak akkor lehet megvédeni, ha egy ilyen törvény megszületik, hát ez, már ne haragudjanak, de ugye, önök ezt nem hiszik el? Tehát nyugtasson meg, miniszter úr, hogy legalább ön nem hiszi ezt el!

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tudják, én azt tudom mondani önöknek, hogy a magyar polgárokat egy támadás esetén egy védelmi helyzetben nem a papír fogja megvédeni, nem, nem! A katona fogja megvédeni, a katona szakmai felhatalmazása, a katona kezébe adott eszközök a védelem megteremtésére, az állhatatos, lelkiismeretes, szakmájukat messzemenően és magas szinten gyakorolni tudó katonaemberek, akik az adott szituációban, mindenféle ilyen keretrendszer nélkül, tudják azokat a polgárokat motiválni, akikre esetleg egy ilyen helyzetben a katonaságnak szüksége van. Nem a papír fogja a magyar polgárokat megvédeni!

És az sem véletlen, hogy az elmúlt 70 évben nem született ilyen típusú jogszabály. Pont azért nem született, mert megvannak azok a felhatalmazó rendszerek a jogszabályokban, az Alaptörvénytől a honvédelmi törvényig, ami tökéletes választ ad arra, hogy kinek milyen hatásköre van, kinek mit kell csinálni, a polgároknak milyen kötelezettsége van, ki, kivel, hogyan működik együtt. De az is igaz, hogy egy dolgot nem tesz meg, hogy teljes mértékben kizárja az Országgyűlés ellenőrző szerepét, és már megint a rendeleti úton való kormányzásnak az üdvét megteremti ezzel a keretrendszerrel.

De hangsúlyozni kívánom, miniszter úr, hogy 2018. november 13-án, amikor a T/3291. számon benyújtott törvényjavaslat vitája volt, akkor Németh Szilárd államtitkár úr terjesztette elő a javaslatot, és a következőt mondta, hogy erre a jogszabályra… ‑ a Magyar Honvédség szervezeti rendjének kialakítása volt a címe ‑, már csak erre a törvényre van szükség ahhoz, hogy a Magyar Honvédség egy védelmi helyzetben teljes mértékben pontosan tudja, hogy kinek mi a dolga, kinek hol a helye, ki kinek jelent, hogyan alakítják ki ezeket a viszonyokat, hogyan tudnak eleget tenni az Alaptörvénynek, hogyan tudnak eleget tenni a szakmai követelményeknek. Ezt mondta.

Most itt vagyunk, kettő és fél évvel később, és azt próbálja elhitetni miniszter úr az országgyűlési képviselőkkel, hogy ez a törvény kell ahhoz, hogy azokat a jogszabályokat, amelyek már eddig is fennálltak, azokat a kötelezettségeket, amelyek eddig is megvoltak, majd most már végre tudják hajtani. Miniszter Úr! Nem volt dolguk, nagyon utálták már, hogy nem szereplők az Országgyűlésben. Valakinek ez a lázálma megszületett, kihasználva a veszélyhelyzet adta tapasztalatot, és azt gondolják, hogy ezzel a magyar honvédelem ügye akár egy lépést is tett előre. Nem tett, miniszter úr!

Múlt héten az egyik európai parlamenti képviselőnk az mondta, hogy ki fog dobni egy törvényt, hogyha a jövő évben új kormány lesz. Hát, én meg azt tudom önnek mondani, hogy ha új kormány lesz, akkor én is azt fogom mondani, hogy ezt a törvényt biztosan dobják ki, mert ez a törvény nem a polgárok számára teremt garanciát, hanem a kormányzat számára teremt olyan bebetonozott, ellenőrizhetetlen és visszaélésre okot adó viszonyrendszereket, amit egyszerűen nem vállalhat fel egyetlen demokratikusan gondolkozó politikus, demokratikusan gondolkodó polgár.

Elhiszem, hogy önök elhiszik magukról, hogy nagyon komoly emberek, és nagyon tudják, hogyan kell a honvédelmet csinálni. Az az óriási szerencséje a magyar társadalomnak, hogy az elmúlt 70 évben ezt nem nagyon kellett bebizonyítani. Egyszer próbálták, amikor az oroszokat ’56-ban behívták, de az egy másik történet. Nagy szerencse, hogy éles helyzetben nem kellett még látnunk, hogy ez a nagy magabiztosság vajon a tettek mezején hogy mutatkozik meg. És meg kell mondjam önöknek, bár hála istennek az egyszerű katona ‑ egy-kettőt kivéve ‑ igyekezett nem zavarni ott, ahova kirendelték őket, de meg kell mondanom, hogy önök nagy részben, bármennyire is rendkívüli eredményekről számoltak be önöknek, de hát, önök is pontosan tudják, hogy ennek semmi alapja nincs, egyszerűen hülyét csináltak azokból a katonákból, akiket kiküldtek az egészségügyi intézményekbe. Azt merték elhitetni a polgárokkal és velünk, hogy az egészségügyi intézmények vezetői nem alkalmasak arra, hogy egy ilyen szituációban önként és önállóan tudjanak döntéseket hozni, képesek legyenek összehangolni más intézményekkel az ő feladataikat, és kvázi gyám kellett nekik ahhoz… ‑ aztán utána már enyhítették, hogy ők csak segíteni mentek oda. Hát, elnézést kérek, de ha egy egészségügyi intézményben szervezés tekintetében valami hiányosság van, akár emberhiány, akár felhatalmazáshiány, akár eszközhiány, megvan az egészségügyi ellátórendszerben az a hierarchia és az a személyi állomány, amelyik azt meg tudja oldani. Nem volt ott helye egy darab katonának sem! De egyszerűen maguknak ilyen beteges a gondolkodásmódja, hogy ha valahol valami probléma van, katonát kell odaküldeni. Egy apró probléma van, hogy érdekes módon, amikor az egyszerű polgár bizonyos társadalmi csoportok, amelyeket hordáknak tudunk néha nevezni, megtámadnak egyéneket, illetőleg rendszeresen terrorizálnak különböző kiszolgáltatott társadalmi csoportokat, na, akkor éppen nem mennek oda a katonák, hogy segítsenek. Na, az már a rendőrök dolga, akiknek pedig a felhatalmazása közel nem olyan nagyvonalú és közel nem olyan erőteljes, mint például ebből a javaslatból is látszik, és a katasztrófavédelmi, valamint a honvédelmi törvényből is kimutatható.

Száz szónak is egy a vége, ez egy mindenre alkalmatlan jogszabálycsomag. Egy dologra valóban alkalmas, hogy egy totális militarista állam felépítésének egyik fejezete lehet. Ezt senki demokrata nem engedheti meg. Nem történhet olyan ebben az országban, amire a meglévő jogszabályok ne adnának választ, a meglévő keretek alapján ne tudná mindenki, hogy mi a dolga. És egyébként pedig hangsúlyozni kívánom, amíg az eszközrendszer hatékonyságát önök nem hajlandók bemutatni, amíg nem tudjuk, hogy tényleg egy háborús helyzet esetén egyáltalán van elegendő katona, eszköz, felhatalmazás és hadműveleti képesség, ha ezeket mind nem tudjuk… ‑ mert ezt még mindig nem tudjuk, miniszter úr! Három éve vagyunk itt a parlamentben, ön három éve miniszter, és még egyetlenegy képességet nem mutatott be azon kívül, hogy a katonai gépekkel nagyon jól tudnak járni civil emberek a világban ide-oda-amoda. Tehát ezt az egyet már úgy láttuk, de azt sem ön árulta el, hanem egyéb forrásokból tudjuk, de a katonai képességeik minőségét olyan szinten titkolják a beszerzésekkel együtt, ami nagyon gyanús, hogy mindez nem csak egy pótcselekvés‑e, a figyelem elterelése, és elterelése a figyelemnek arról, hogy az önök képességei bizony nem bírnak olyan adottságokkal, amelyeket ön akár a kormányfővel, akár az ország népével, akár a képviselőkkel elhitet.

Ilyen pótcselekvéseket szoktak egyébként mindig, minden rendszerben csinálni, papírokat gyártanak, törvényeket gyártanak, hogy a lényegről eltereljék a figyelmet. Miniszter úr, ön katona. Én semmiképpen nem vállaltam volna szerepet egy ilyen javaslat benyújtásában, mert ha valaki, ön pontosan tudja, hogy erre sem szakmailag, sem politikailag semmi szükség nem volt. Köszönöm a figyelmüket.