Dr. Benkő Tibor

DR. BENKŐ TIBOR honvédelmi miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A védelmi és biztonsági tevékenységek összehangolásáról szóló törvényjavaslat általános vitáját Kölcsey Ferenc ma is aktuális, de főleg megszívlelendő gondolataival kezdem: „Egyedül a legnagyobb erő sem tehet mindent, mondhatnám, nem tehet sokat: egyesített erőknek pedig a lehetetlennek látszó is gyakran lehetséges.” Majd így folytatta: „Mit ér egy csepp víz? De milliomonként egyesült cseppek megdöbbentő erőt fejtenek ki.” Eddig az idézet.

Ha belegondolunk, egy különleges jogrendben vagy rendkívüli helyzetben erre van szükség napjainkban is, hiszen Magyarország és a magyar emberek biztonsága érdekében az összefogás, az állami és össztársadalmi védelmi tevékenységek összehangolása a XXI. század biztonsági kihívásait tekintve nemcsak időszerű, de elengedhetetlen elvárás. Legyen szó ipari vagy természeti katasztrófákról, fegyveres vagy fegyver nélküli incidensekről, határon belülről vagy azon kívülről, a kibertérből érkező biztonsági kihívásokról.

Nem kérdés, hogy az alapvető elvárás nem lehet más, mint az, hogy az állam a veszélyt jelentő eseményt a lehető leggyorsabban, teljes körű lokalizálással, a lehető legrugalmasabban és a rendelkezésre álló erők és eszközök legoptimálisabb felhasználásával összehangoltan legyen képes kezelni. Ugyanakkor alapvető elvárás az is, hogy az állampolgárok mindennapi életét a lehető legkisebb mértékben befolyásoló vagy korlátozó módon biztosítsa a társadalom működésének alapvető rendjét.

Mondhatjuk, szerencsések vagyunk, hiszen országunkban a magyar emberek 1956 óta nem voltak elszenvedői fegyveres konfliktusnak. Viszont arra kérem önöket, ne engedjük, hogy emberségünkben és éberségünkben mindez megtévessze az emberiséget, és abba a hamis álomba ringasson bennünket, hogy körülöttünk minden a legnagyobb rendben van, végre elérkezett a világbéke. Elég csak szűkebb térségünkre tekinteni, hogy mindazt megállapítsuk, a köztársaság 1989-es kikiáltása óta eltelt 32 évből 17 éven át közvetlenül a szomszédságunkban, nevezetesen a Nyugat-Balkánon és Ukrajnában igenis volt fegyveres konfliktus. Sőt, az érintett országoknak évek elteltével sem sikerült megnyugtató módon a békés mindennapokhoz visszatérniük.

Ugyanakkor sajnos szinte nap mint nap megfigyelhetjük a nagyvilágban, hogy a béke és biztonság milyen sérülékeny és törékeny dolog. Éppen ezért az előttünk álló biztonsági kihívások, kockázatok és fenyegetések újabb és újabb feladatot rónak ránk. A NATO őszintén, nyíltan kijelenti: Európát keletről és délről érkező fenyegetettség érinti, ugyanis 2013-tól Európa biztonsági környezete oly mértékben és olyan dinamikusan változott, nevezetesen: az arab tavasz következményei, a tömeges illegális migrációs hullám, az Ukrajnában kialakult konfliktusok és az azokat megelőző hibrid hadviselés eseményei, az újabb európai terrorhullám-sorozat, továbbá az információs technológia fejlődéséből adódó, a kibertérben megjelenő biztonságkockázati és bűnözési lehetőségek egy újabb korszakváltást idéztek elő. Ez utóbbi olyan mértékű kockázatként és fenyegetésként jelent meg a nagyvilágban, hogy a NATO a szárazföld, a légtér, az óceánok és a világűr után ötödikként a kiberteret is műveleti térré nyilvánította.

De ne csak a határon túli vagy a kívülről érkező védelmi és biztonsági kihívásokban vizsgálódjunk, hiszen ha csak az elmúlt tíz évre tekintünk vissza, sajnos akkor is bővelkedünk olyan hazai eseményekben, ahol az emberek életének védelme és biztonságának megteremtése érdekében összehangolt állami és társadalmi összefogásra volt szükség. Emlékezzünk Kolontár és Devecser térségében a 2010-ben bekövetkezett vörösiszap-katasztrófára, a 2013. március 15-ei havazás okozta szélsőséges időjárás következményeire, ugyanabban az évben a Duna hazai szakaszának teljes vonulatában az elmúlt száz év legmagasabb dunai árhullámára, illetve a 2015-ös tömeges illegális migrációra, vagy éppen a több mint egy éve tartó koronavírus-járványra. Mint látható, bővelkedtünk olyan eseményekben, ahol az ország és az emberek biztonságának ügyét kellett szolgálni.

Ugyanakkor tapasztalhattuk, hogy minden egyes, a korábbiakban említett védekezésnél a válságok kezelésével párhuzamosan, esetről esetre úgynevezett eseménykövető formában a jogalkotó törvénymódosításokkal, kormányrendeletekkel vagy határozatokkal reagált, vagyis nem állt rendelkezésre olyan keretszabályozás, amely az esetek tervezését, szervezését, a válságkezelés összehangolt begyakorlását, az állami és nem állami szereplők, valamint az állampolgárok ilyen esetekre történő előzetes felkészítését szolgálta volna. Bár az 1989-es rendszerváltást követő években a magyar Országgyűlés kialakította azt a törvényi keretrendszert, melyben az ország védelmének pilléreit az állami szervezetek, azon belül a Magyar Honvédség feladat- és hatáskörének markáns és átjárhatatlan szétválasztására alapozta, de megőrizte a poszthidegháborús nemzetközi helyzetnek megfelelően a béke és a békétől eltérő időszaki elkülönítés fő jellemzőjét, vagyis napjainkra elavulttá, alkalmatlanná vált a jelentkező kockázatok kezelésére.

A most benyújtott törvénytervezettel az a célunk, hogy a rugalmasság eszközével teremtsük meg annak lehetőségét, hogy előre fel tudjuk készíteni mind a védekezésben részt vevő erőket, szervezeteket és szereplőket, mind az állampolgárokat az őket érintő bárminemű biztonsági kihívások ismeretére és annak kezelésére.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Ház! Számos nemzeti és nemzetközi biztonságpolitikai elemzés tanulmányozása előzte meg az előttünk fekvő javaslat benyújtását. Ezek közül kiemelném a NATO-főtitkár 2020. évi jelentését, amely kitér arra, hogy a fő biztonsági kihívások közé nem csak a fegyveres konfliktusok tartoznak.

(20.50)

Ugyanakkor kihangsúlyozza, hogy a mai kihívások között ott találjuk a Covid-19-pandémiás helyzetet, és nemcsak a vírus, de annak közvetlen vagy közvetett hatásait is, hiszen az előttünk álló kitűzött cél, hogy az egészségügyi veszélyhelyzet ne váljon biztonsági válsággá. Továbbá láthatjuk egyes államok egyre agresszívebb fellépését vagy a nemzetközi terrorizmust és a növekvő számú kibertámadást, hogy csak néhányat említsek.

A főtitkári jelentés azt is kihangsúlyozza, hogy a szerteágazó biztonsági fenyegetések nyomán a jövőben az ellenálló képesség integrált megközelítésére van szükség. Ezért nemzetközi, illetve szövetségesi szinten komoly tanulmányok és vizsgálatok folynak a XXI. század védelmi kihívásaira adandó válaszok kidolgozásához. A NATO tudományos berkein belül kutatják, hogy egy ellenérdekelt fél egy másik állam belső gyenge, sebezhető pontjait, jogi szabályozottságán alapuló közigazgatását, állami szervezeti elemeinek esetleges nehézkességét, hiányosságait veszi célba olyan szándékkal, hogy fegyver, azaz hagyományos háború nélkül miként tudja megbénítani, tönkretenni annak központi működését.

Itt jön szóba a hibrid hadviselés helye, szerepe és feladata, és az ebből adódó, ellene való védekezésre történő felkészülés, valamint a koordinált, összehangolt vezetés feltételeinek megteremtése és munkájának begyakorlása.

Itt kell megemlítenem a hibrid hadviselés egyik kiemelt eszközét és alkalmazásának módját, nevezetesen a főtitkár által is megfogalmazott kibertérben folyó műveleteket.

E törvényjavaslat elfogadásával a tisztelt Ház az eddigi hon- és rendvédelmi külön-külön ágazati működést egészítheti ki az önkormányzati koordináció és az ágazati elhatárolást felváltó hatékony együttműködés kereteivel. Mindehhez társul a társadalom felkészültségének és biztonságtudatosságának erősítése, amely előttünk álló feladatként jelenik meg.

Az Alaptörvény kilencedik módosítása és jelen törvénytervezet egy védelmi és biztonsági reform alapját rakja le, melyre az elkövetkezendő években felépíthető lesz a technológia és a biztonsági környezet prognosztizálható változásaiból adódóan az egyes ágazatok összehangolt fejlesztése is. Ehhez jelen javaslat egyszerre épít az elmúlt évek szabályozási és válságkezelési tapasztalataira, a transzatlanti térségben egyre jellemzőbb átfogó nemzetbiztonsági megközelítésre, a NATO-nak az úgynevezett nemzeti ellenálló képesség fejlesztését célzó törekvéseire, valamint e témakörök hazai és külföldi tudományos elemzéseire. Jelen törvénytervezet célja tehát az úgynevezett átfogó megközelítés, annak megalapozása és meghonosítása Magyarország védelme és a nemzet biztonságának szavatolása érdekében.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A hatékony válságkezelés elengedhetetlen feltétele a jellemzően rövid idő alatt megváltozott körülményekhez való gyors alkalmazkodási képesség megléte. Erre tekintettel a jelen szabályozás megalkotása során kellő hangsúly került az alkalmazkodás feltételeinek egyéni és össztársadalmi szinten történő biztosítására. A javaslat tehát átfogó megközelítésben szabályozná a biztonsági kihívásokra való felkészülést, illetve az azok elleni védekezést azzal, hogy az alapvető jogokra garanciális szabályokat ír elő. Ezen állami védekezési mechanizmust tekintve a garanciális szabály jellemzői elsősorban a szükségesség és arányosság, továbbá a célhoz kötöttség, valamint a legfontosabb, a törvényesség, az Országgyűlés és az Alkotmánybíróság kontrollszerepe.

A javaslat az európai, illetve szövetségesi védelmi felkészítési irányokat követi, és az úgynevezett nemzeti ellenálló képesség jogszabályi alapjait kívánja lefektetni. A nemzeti ellenálló képesség olyan képességeknek az összessége, amely az össztársadalmi felkészülésen és annak irányításán alapul, és amely a veszély megelőzésére vagy hatásainak csökkentésére irányulva a meglévő képességek összehangolt felhasználhatóságát biztosítja.

A törvényjavaslat a NATO-együttműködés szabályaival összehangolt módon arra törekszik, hogy a jelenlegi szabályoknál részletesebben biztosítsa az Európai Unió szerveivel való együttműködés különböző aspektusait. Azon túl, hogy a védelmi és biztonsági tervezés általános eljárási kötelezettségként írja elő az EU tervezési gyakorlatának átültetését, a javaslat adatvédelmi és minősített adatkezelési szabályai is az EU interoperabilitását szolgálják.

A gazdaságmozgósítás előkészítése az Európai Unió működéséről szóló szerződés biztonsági beszerzésekre vonatkozó feltételrendszerének figyelembevételével került kialakításra. A XII. fejezet pedig az Európai Unió intézményeinek osztott válságkezelési hatásköreire tekintettel biztosít kapcsolódási pontokat mind a kormányközi, mind pedig a bizottsági döntéshozatalhoz.

Tisztelt Országgyűlés! Mindannyian tudjuk, hogy hazánk állami berendezkedésében a végrehajtó hatalmat a mindenkori kormány képviseli. A mindenkori kormány ‑ ezt hangsúlyozni kívánom ‑, tekintettel arra, hogy az előttünk álló javaslat hatálybalépése a jelenlegi kormányzati cikluson átívelően majd 2023 második felére esik. A kormány tehát e javaslattal a jelenlegi ciklust nem kívánja befolyásolni, egyben megadja az észszerű időbeli felkészülés lehetőségét a következő kormány részére, tekintettel arra, hogy a hon és azon belül állampolgárainak védelme össztársadalmi, nemzeti ügy, és a mindenkori kormány felelőssége.

Az Alaptörvény tavaly decemberi módosítása a XXI. századra jellemző új típusú válságok, hibrid fenyegetések kezelésének alapjait már lefektette, de a védelmi és biztonsági feladatok hatékony végrehajtásának újratervezését haladéktalanul meg kell kezdeni. Vagyis Magyarország és törvényalkotói a biztonsági kihívásokra való gyors, szakszerű és hatékony reagálás, valamint a válsághelyzet-kezelés szabályainak kidolgozási mérföldkövéhez érkezett.

Jelen törvényjavaslat elfogadása hozzájárul az egyéni és az össztársadalmi biztonságtudat erősítéséhez, az emberek biztonságérzetének fokozásához és végső soron a tényleges biztonság minél nagyobb mértékű szavatolásához.

(21.00)

Ezért arra kérem önöket, hogy ebben a fontos, mint az emberek és az ország biztonságát érintő alapvető kérdésben, ne pártpolitikai, hanem védelem- és biztonságpolitikai elvek és teendők mentén gondolkodjanak és döntsenek, hiszen a hon védelme és állampolgáraink, a magyar emberek biztonságának garantálása, úgy gondolom, közös ügyünk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)