Dr. Varga-Damm Andrea (független)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tanult kollégáim e javaslat jogi tartalmi részét olyan mértékben és részleteiben bemutatták, hogy erről a kérdésről most ilyen formában nem szeretnék beszélni. Beszélni szeretnék inkább a mindennapi gyakorlatról, amely már nagyon régóta igényelte volna, hogy valamifajta ilyen jellegű javaslat az Országgyűlés elé kerüljön akkor is, ha az Európai Bíróság nem állapította volna meg azt, hogy az egyezménnyel nem egyezik a magyar gyakorlat.

Bizonyára tudják mindannyian, hogy a kormánypárti sajtó áldásos tevékenységének eredményeként meglehetősen sok durva támadás ért és természetesen személyiségi jogi pereket indítottam a magyar bíróságok előtt. Olyan siralmas a tapasztalatom, hogy valószínűleg egy könyvet fogok erről írni. Hiába alkotta meg az Országgyűlés az új polgári perrendtartást, hiába vannak most már végre, bár igen csekély számban, de a bírók számára kötelezően betartandó határidők, egyetlenegy bíró nem teljesíti ezeket. Egyetlenegy bírót nem láttam eddig, aki igyekezett volna hamar a perfelvételen túl lenni, hamar elrendelni a bizonyítási eljárást azért, hogy észszerű időn belül kerüljenek befejezésre ezek a perek. Arról nem is beszélek természetesen, hogy a büntetőügyekben milyen gyalázatos kijelentéseket voltak képesek bírák tenni, például hogy ezek a durva támadások nem gyalázkodók és nem sértik a becsületemet. Tehát valami elképesztő, amit meg mernek tenni bírák a bírói függetlenség álcája mögé bújva.

A javaslat természetesen a támogatásomat fogja élvezni, de meg kell mondanom önöknek, tisztelt képviselőtársaim, hogy nagyon örülnék végre, ha olyan rendszer is elkezdődne kialakulni, amely a polgárok igazságérzetét és a bírósági rendszer iránti bizalmát is növelné, ez pedig az, hogy a bírák számára legyen következménye, ha miattuk egy eljárás elhúzódott és ezért az állampolgárok közös pénzéből, a költségvetésből kártérítést vagy kártalanítást kell fizetni. A bírák jelentős része úgy gondolja, hogy ő nyugdíjas állásban van, azaz soha senki nem fogja tőle számonkérni a helytelen joggyakorlást, az eljárási szabályok megsértését, az anyagi jogi jogszabályok, a jogalkotó szándékának teljes félreértelmezését és ezáltal hibás és igazságtalan döntések meghozatalát. Én nem gondolom, hogy az adófizetők közös terhe kell legyen az, hogy bírák nem képesek a hivatásukat esküjük szerint végezni, és nem képesek arra, hogy betartsák azokat a szabályokat, amelyekre felesküdtek, és amelyeket nagyon sok tisztességes ember munkája által munkált ki és alkotott meg az Országgyűlés.

Bírák sokasága rendre arcul üti a jogalkotót, és amikor valaki meg meri kérdezni, hogy mégis hogy tetszik ezt gondolni, akkor azonnal bírói függetlenséget kiált. A bírák a jogszabályoktól nem függetlenek. Ha azt írja a jogalkotó, hogy egy intézkedést 30 nap alatt kell megtenni, és ő nem hajlandó 90 napon belül sem, és ezt számonkéri tőle valaki, akkor úgy gondolja, hogy ez az autonómiájába való beavatkozás, holott semmi egyéb, mint a jogszabály rendelkezéseinek megkövetelése. Amikor egy bíró nem hajlandó határidőben leírni a határozatokat azért, hogy húzza az ügyet, az ügyfél pedig hónapokat vár arra, hogy írásban megkaphassa azt, hogy élhessen a törvényes jogorvoslat jogával és mer szólni, akkor az a válasz, hogy bírói függetlenség kérdése, hogy mikor foglalja írásba a bíró a döntését.

Azt kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, és hangsúlyozni kívánom, hogy a tisztességes bírók előtt általában a földig hajolok, olyan tisztelettel vagyok, és általában, ha ilyennel találkozom akár a volt munkám, akár most a személyiségi perek vagy a büntetőügyek útján, akkor utcahosszat hirdetem, hogy milyen nagyszerű bíróval találkoztam. Sajnos azonban ezt a tapasztalatot igencsak rontja azoknak a bíráknak a munkája, akik viszont egyáltalán nem érdekeltek abban, hogy tisztességes eljárást folytassanak, hiszen soha senki nem fogja tőlük számonkérni a hibás döntéseiket, az eljárási szabálysértéseket.

Meg kell mondanom, tisztelt államtitkár úr, hogy azért nem örülök annak, hogy rendeleti úton fogják meghatározni a mértékeket, mert nagyon szerettünk volna beleszólni. Most képzelje el azt, államtitkár úr, hogy van egy ötvenmilliós pertárgyértékű per, ami nem egy nagy dolog, hiszen ma már egy budai közepes méretű lakásnak ennyi az értéke, és mondjuk, egy közöstulajdon-megszüntetésben simán lehet 30-40-50 millió forintos érték. Ha húzódik az eljárás, egy ilyen értékből kiindulva kell például egy ilyenfajta sérelemdíjat meghatározni.

Tehát nem lenne jó, amint az előbb Varga László képviselőtársam mondta, hogy az Európai Bírósághoz majd akkor lehet fordulni, ha ezt a fórumot igénybe veszi. Egyébként meg kell mondanom, hogy jogdogmatikailag egyet is értek vele. Csak ha most még nem tudjuk, hogy majd itt milyen mértékek lesznek, és később ezután fog kiderülni, hogy ezek a kormányrendeletben meghatározott mértékek nem igazán igazodnak azokhoz a vélelmezhetően felmerülő károkhoz az eljárások elhúzódása miatt, akkor mi történik? Az ügyfél kényszerűen igénybe veszi ezt a fórumot, kap egy tényleg jelképes összeget, ha egyáltalán elfogadja a nemperes eljárásban a bíró, hogy a bíróság felelőssége volt az eljárás elhúzódása, és majd amikor ezt a nagyon szerény összeget megítélik neki, akkor mehet az Európai Bírósághoz. Vagy ha egyáltalán nem ítélnek meg és elmegy az Európai Bírósághoz, mert annak eddigi döntései és az elvrendszere alapján igenis sérelmes volt az eljárás elhúzódása számára, kap egy tisztességes európai bírósági szintű, általunk már elég széles körű gyakorlatból ismert, jelentősen magasabb mértéket, mint amit én gondolok, hogy majd a kormányrendelettől várhatunk.

Úgyhogy e vonatkozásban én például nem azért kekeckedek ebben az ügyben, hogy márpedig tessék idehozni a mértékeket már most, mert nem bízom benne, hogy egy kormányrendelet meg tudja ezt határozni, hanem szívesebben szavazza meg ezt az ember úgy, hogy például majd nem ilyen 200-300 ezer forintos kártalanítások lesznek, amiért, már bocsássanak meg, még egy szegényebb ember sem indul el, mert ha esetleg nem sikeres, neki akkor is költségbe kerül. Úgyhogy ezért is egyetértek abban Varga László képviselőtársammal, hogy jobb lett volna, ha legalább az expozéban megpróbálja államtitkár úr érzékeltetni velünk, hogy egyébként a kormánynak milyen mértékű elképzelései vannak erre vonatkozóan.

Egyébként még annyit hadd mondjak el képviselőtársaimnak, hogy olyannyira érintett vagyok a dologban, hogy 21 éve húzódik az életem, a családom egyetlen pere. Azért húzódik, mert mindig talál a másik oldal egy közöstulajdon-megszüntetési perben olyan bírót, aki ügyeskedve folyamatosan húzza az eljárást, folyamatosan olyan határidőkben tűz ki tárgyalást, és olyan határidők alatt küld ki iratokat reagálni, hogy rendre két tárgyalás között eltelik annyi idő, hogy a másik félnek állandóan aktualizáltatnia kell az értékeket. Az újabb értékbecslés miatt újabb félévek telnek el, majd utána a később kitűzött tárgyalás, lassú iratkiküldés miatt megint. Úgyhogy azt képzeljék el, hogy például egy hatéves fejezet, egy hatéves intervallum alatt, ami alatt még mindig nem tudott a III. Kerületi Bíróság bírája ítéletet hozni, négyszer aktualizáltatták az értéket, négyszer ugyanannak a kicsi lakásnak az értékét azért, hogy a bíró segítsen a pert húzni.

Tehát azt tudom önöknek mondani, képviselőtársaim, hogy ha valaki, akkor én aztán tudom, hogy milyen nagyon komoly jelentősége van egy ilyen javaslatnak. Az más kérdés, hogy remélem, a bírák, akik majd ezeket az igényeket elbírálják, ügyfélközpontúak lesznek, és nem elfogultak a kollégáik javára, hogy próbálják majd menteni, hogy na, de az ügyfél később adott be egy iratot, és azzal három hónappal húzódott az ügy, miközben egyébként a bíró meg öt-hat évig húzogatja különböző ügyes eljárásokkal az ügyeket.

(16.30)

Még egyet hadd mondjak el, és hangsúlyozni kívánom, ez aztán tényleg nem a kormány felelőssége. Itt van ez az új Pp., az volt a cél, hogy a perfelvétel gyorsan menjen, szűrjük ki, hogy alkalmas tárgyalásra, nem alkalmas, mit kell bizonyítani. Államtitkár Úr! Van olyan per a kollégáim körében, ahol a nyolcadik perfelvételi tárgyalás zajlik a jövő héten. Perfelvételi tárgyalás, a nyolcadik, úgy, hogy az elsőnek a végén ismerteti a bíró a perlő féllel, hogy a jogalapja, amivel idejött, nem fog megállni. Tehát most gondolják meg, a jogalkotó mindent el akart követni ahhoz, hogy gyorsabbak legyenek az eljárások, és másfél év alatt nem lehet eljutni oda, hogy legalább a perfelvételt lezárják!

Tehát absztrakt módon egy jogszabályból következhet az a tisztességes szándék, hogy az eljárások pörögjenek, menjenek, gyorsan fejeződjenek be, mert az állampolgároknak a jogbiztonságba vetett hite ezáltal megmarad vagy újraéled, és közben azok az emberek, akiknek viszont a kormány ebbéli szándékát teljesítenie kell és a hitelességét megteremteni, mert az a kormány hitelessége is, hogy a bírák ezt betartják‑e, lábbal tiporják. Úgyhogy nagy tisztelettel én azt kérem, hogy az igazságügyi kormányzat próbáljon elkezdeni egy olyanfajta konzultációt, akár az OBH-val, hogy igenis a pereket elhúzó bíráknak vagy a jogszabálysértő döntések miatt elhúzódó perek okán a bíróknak legyen személyes felelőssége.

Most gondolják meg, bármilyen hivatásról beszélünk, egy orvos úgy veszi ki az uterust, hogy átszúrja a hólyagot. Mi történik vele? Eljárások, büntetőeljárás, kártérítési eljárás, esetleg a munkáltató számonkéri tőle, pedig egy pillanatok alatti intézkedés, mármint az operáció alatti intézkedés, a pillanatok tört része alatti döntés is okozhat egy ilyet. De hát ez egy komoly felelősség, mert ez egy ember életébe kerülhet, igaz? Vagy például egy vasutas, aki a váltót rosszul állítja, és történik egy óriási baleset. Ők mind-mind felelnek. A mérnök, hogy ne szakadjon le a híd, hogy ne süllyedjen a ház, hogy a térkő ne jöjjön föl idő előtt, a burkoló. Minden-minden hivatásban ott van a személyes felelősség kötelezettsége. Egy hivatásban nincsen, az a bíráké. Ott nincs. Mondjuk, az ügyészeknél sem nagyon van, de az egy más csapat, az egy centralizált szervezet, végül is mindegy, hogy milyen vádiratot visz oda, ha a bíró igazságos ítéletet hirdet, akkor teljesen mindegy, hogy az ügyész tisztességes volt vagy sem, a bíróság kijavíthatja a hibákat.

Szóval, azt akarom ezzel mondani, hogy itt beszélünk egy törvényjavaslatról, ami arról szól, hogy az eljárások indok nélkül elhúzódnak, és ezért az állam kárfelelősséget vállal. De már bocsánatot kérek! Az államnak nincs saját pénze, azt az adófizetők adják össze, közte az az adófizető, aki éppen a bíróságon sérelmet szenved, és gyakorlatilag az adófizetők maguk fizetnek azok helyett a bírák helyett, akik nem hajlandók betartani a jogszabályokat.

Tetszenek érteni, ugye, amit én mondok? Tehát én nem bántani vagy támadni akarok, hanem fel akarom mutatni ennek az abnormitását, még akkor is egyébként, hogyha az európai fórumokon ez egy teljesen normális elvárás. Egyébként azt gondolom, hogy Olaszország példái indokolták leginkább, mert ott húsz-harminc évig tartanak a legegyszerűbb perek is néha. Tehát azért jó pár EU-ország adott elég alapot arra, hogy ezt az európai színtéren gondolják szabályozni, de függetlenül ettől a szabályozói szándéktól, végül a polgárok fizetik ki a kártérítést a bírák helyett.

Hát, elnézést kérek! Ha itt az lenne a tapasztalat, hogy a bírák igazságosan, a jogszabályokat betartva, tényleg az elvek szerint, az elvárások szerint igazságos ítéletek sorozatát hoznák, nincsenek hatályon kívül helyezések, nincsenek megváltoztatások, csak azért hozzuk ide, ebbe a Házba ezeket a javaslatokat, mert az európai fórumon mégiscsak kénytelenek vagyunk ezeket a szabályokat partnerként meghozni, és azt mondjuk, hogy nézzétek, elvárják tőlünk az európai színtéren, de tudjátok, itt, Magyarországon ezeket nem nagyon fogjuk alkalmazni, mert a magyar bírák betartanak minden szabályt. Ugye, ez lenne a legjobb? Persze! Szavazzuk meg! Úgysem kell majd soha használni! De sajnos nem így van, államtitkár úr! Sajnos nem így van! Bár így lenne!

Úgyhogy, száz szónak is egy a vége, természetesen meg fogom szavazni, de nagy tisztelettel, ha esetleg válaszolna a viszonválaszában, hogy milyen elképzelése van a kármértékekre. Azért valamin csak gondolkodtak, hogy legalább egy iránymutatásunk legyen, hogy a polgárok mit várhatnak, ha ilyen helyzetbe kerülnek. Köszönöm, hogy meghallgattak.