Hohn Krisztina (LMP)
2021-05-25 · 202. ülésnap · napirend előtti felszólalás · 5:02Szöveg4 240 karakter · 9 bekezdés · JSON
HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Egy hulladéklerakó mellett vagy legalábbis annak a közelében élni egészen mást jelent Németországban, Ausztriában, Dániában, és teljesen mást jelent Magyarországon. 100 milliárd körüli összeget költünk az európai adófizetők pénzéből, hogy egyre kevesebbeknek kelljen kockázatos, bűzös, sokszor kigyulladó hulladéklerakó mellett élniük.
A hulladékgazdálkodás több mint három évtizedre visszanyúló fejlődése elhozta azt, hogy a több mint 2 ezer hulladéklerakó országából eljutottunk az Európai Unió által támogatott hulladékkezelő központokig. Ezeknek a létesítményeknek elengedhetetlen része a hulladékdepó, amely a maradék, ma még tovább nem hasznosítható, de nem is veszélyes hulladékok befogadására alkalmas létesítmény.
(13.20)
Szakmai tény, hogy lehet és kell is a hulladéklerakókat úgy üzemeltetni, hogy megóvjuk a talajt, a talajvizet, és elkerüljük a levegő szennyezését, a bűzt és az üvegházhatású gázok, többségében metán légkörbe juttatását. Ha egy hulladéklerakótól eltérítik a szerves anyagok többségét, vagy utólag telepített gázkutakat létesítenek, gondoskodnak a hulladék tömörítéséről, a felület helytakarékos, de mégis szakszerű takarásáról, a keletkező gázt össze tudják gyűjteni. Felhasználhatják ezt villamosáram-termelésre, vagy elégethetik, így nem okoznak az üzemeltetők elviselhetetlen bűzöket az emberek felé.
Kérdezem én, ha mindez így van, akkor miért kell sok kistarcsainak úgy élnie, hogy 2016 óta hiába küzdenek, öt éve hiába fordulnak a hatóságokhoz, mégis, ha kedvezőtlen a széljárás, akkor folyamatosan szagolniuk kell a hulladéklerakó bűzét. Korábban felkészült szakmai gárdával rendelkező környezetvédelmi felügyelőségek működtek önálló szakigazgatási szervként. Ezeket mára szétzilálták, átszervezték. Éppen csak önállóságuk, hatékonyságuk, szakmaiságuk szűnt meg. Az élet egyre több területén látszik meg, hogy gyakorlatilag megszűntek tényezőnek lenni, útjában voltak a torz módon értelmezett fejlődésnek.
Hogyan fordulhat az elő 2021-ben Európában, hogy az életterüket védő civileknek, állampolgároknak, gyermekeiket otthon nevelő anyukáknak, baráti társaságoknak kell konfrontálódniuk a profitérdekelt környezetfelhasználókkal? Hol vannak ilyenkor a környezetvédelmi hatóságok? Miért nem teszik a dolgukat hatékonyan, határozottan a hatásterületen élők védelmében? Miért nem segít nekik senki? Miért nem akarják meghallani az ő problémájukat? Meddig kell még ezt elviselniük? Mi folyik ebben az országban a hulladékgazdálkodás területén? Harc? Kiszorítósdi? Szakmai leépülés? Helyezkedés a koncessziós jogokért, miközben a környezetvédelmi hatóságtól az érintett állampolgárok csoportja évek óta, öt éve nem kap elvárható szintű segítséget? Egy szakmailag alapvető, egyszerűen megítélhető, ellenőrizhető ügyben hogyan lesz bizalom, együttműködési készség egy körforgásos gazdaság létrehozására?
Tudjuk, egy hulladékdepógáz kezelése nem olcsó dolog, százmilliókba is kerülhet, de egy felkészült környezetvédelmi szakember megfelelő vizsgálatokat követően ki tudja számolni, mennyi gáztermelő kút kell egy hulladékdepóba, milyen a keletkező gáz összetétele, lehet‑e arra gázmotort kötni, vagy egyszerűen el kell fáklyázni a kitermelésre kerülő gázt.
Arra hívom fel az érintetteket, főként a hatóságokat, hogy öt év teszetosza hozzáállása, az embereknek gondot okozó, sokszor bűzlő hulladéklerakó jegyzőkönyvezett körbeszagolása helyett pontról pontra ellenőrizzék végig az alkalmazott technológiát, tekintve, hogy az nem lehet megfelelő, írják elő a gázkutak pontos számát, az alkalmazandó technológiát, a végponti berendezéseket. Egy ilyen rendszer esetén beépített mérőműszerek, üzemi naplók, rendszeres ellenőrzések, szükség esetén még távfelügyelet is minden gond nélkül megoldható, ha a környezethasználó nem tesz eleget szakmai és jogi kötelezettségének.
A hatóságoknak minden jogi eljárási lehetőségük megvan arra, hogy hatékonyan tegyék a dolgukat. Arra kérem hát az illetékeseket, hogy tegyék a dolgukat, segítsenek a Kistarcsán élő embereknek, hogy végre megoldódjon ez az évek óta húzódó ügy, ne csupán a közélet, hanem a levegő, amit belélegzünk, az is legyen tiszta. Köszönöm szépen a szót. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiból.)
HivatkozásJSON
karzat: Hohn Krisztina — 2021-05-25, napirend előtti felszólalás. Az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 07:33. https://ogykarzat.hu/ckl41/felszolalas/202-6.html
BibTeX
@misc{karzat-41-felszolalas-202-6,
title = {Hohn Krisztina — 2021-05-25, napirend előtti felszólalás},
howpublished = {\url{https://ogykarzat.hu/ckl41/felszolalas/202-6.html}},
note = {karzat — az Országgyűlés szavazásai; az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 07:33},
year = {2026}
}